Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Halász Imre: Nagykanizsa címere

106 Halász Imre lemzô, de Nagykanizsára egyáltalán nem specifikus vörös csillagot, hiszen ez a városcímerek többségébe belekerült, tehát egyedileg egyikre sem jellemző. Nem véletlen, hogy a nyolcvanas évek végén városaink egymás után állították vissza régi címereiket. (Csak néhány példa: Szentendre, Baja, Debrecen, Pécs, Szentes, s megyénkben elsőnek Keszthely.) III. Visszatérés a tradícióhoz Ahogy a hetvenes évek az antiheraldikus címerek létrehozásának korszaka, úgy a nyolcvanas évek vége pedig — természetesen összefüggésben a politikai változásokkal — a régi városcímerek, s nem egy esetben a megyecímerek visszaállításának korszaka. Nagykanizsa városvédő egyesülete, mely megalakulásától céges papírján és pecsétjén a város 1903-as címerét használta, Lovrencsics Lajos egyesületi elnök javaslatára 1989. június 13-án megtartott éves közgyűlésén határozatot hoztak a város régi értékeinek megőrzéséről, illetve azok helyreállításáról. Négy pontba foglalva az egyesület tagsága megbízásából az elnök eljuttatta javaslataikat a város vezetéséhez, ebben szerepel először: „kéri az Egyesület, hogy a Város Tanácsa állítsa vissza a város eredeti címerét".

22 A városi tanács végrehajtó bizottsága és a Hazafias Népfront városi bizottsága, a Magyar Szocialista Munkáspárt Városi Bizottsága, a városban működő — akkor még „alternatívnak" nevezett — politikai szervezetekkel, így a Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Néppárt és a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt helyi szervezeteivel teljes egyetértésben javasolta „a tisztelt Tanácsnak a századunk elején, 1903-tól megváltozott és 1949-ig használt példaértékű címertani hagyományok szerinti városcímer visszaállítását."

23 Az 1989. október 5-i tanácsülés előtt a régi-új városcímert bemutatták a Városi Televízióban és a városi újságban.

24 A tanácsülésen két kérdés vetődött fel. Az egyik, hogy miért nem a legrégibb címert szándékozik a város visszaállítani, hiszen a címer annál nemesebb, minél régibb. Nem vitatkozva ez utóbbi, egyébként helyes megállapítással, ismét fel kellett hívni a figyelmet arra, hogy a legrégibb címer önjogúlag felvett címer, s miután a városnak korábbi datálású címeradomány-leveléről a mai napig nincs tudomásunk, az 1903-as, belügyminiszteri rendelettel megállapított címert kell az első hivatalos címernek tekinteni. (Több olyan város is így jár el, melynek szintén nincs korábbi adomány levele.) Másik kifogás a címerpajzs fölött látható arany koronás, rostélyos sisakkal kapcsolatos, mondván ez a BatthyányStrattman családra, Kanizsa egykori földesurára utalna, kik nem segítették elő a város fejlődését. Megint nem vitázva ez utóbbi megállapítás helyességével, a félelem valószínű onnan származik, hogy néhány földesúr címerének motívuma fellelhető a város jelképében. Ennek legjobb példája Keszthely, ahol a Festetics család címerének egyik eleme (a darumadár) megtalálható a városcímerben. Ezt az eljárást — mely nem egyszer előfordul — a heraldika oltalomcímernek nevezi. Nagykanizsánál azonban szó sincs erről. A sisakon látható korona gyakran előfordul ilyen leveles oromdísszel, az ún. „rangcím nélküli nemesi koronás" ábrázolásnál. Előkelőségre utaló díszítőelem — semmi több. A grófi — általában nem leveles koronaként ábrázolt — nyílt koronán kilenc látható oromdísz van. Ha ilyen lenne a sisakon, az jelenthetne utalást a grófi családra, így azonban semmiképpen. Ugyanakkor a címerábra kell, hogy meghatározó legyen és nem sisakdísz. Miután ezt elvethetjük, kizárhatjuk a Batthyány-Strattman családra való utalást is. A.válaszok után a tanácsülés egyhangúlag (42 szavazattal) javasolta az 1903-tól használt zászló és címer visszaállítását,

25 amit Kotnyek István nagykanizsai grafikus megtervezett, majd a Képző- és Iparművészeti Lektorátus szakvéleménye alapján a városi tanácsülés 1990. június 14-én elfogadott és tanácsrendeletben szabályozta a címer, valamint a zászló használatát. Jegyzetek: 1 BERTÉNYIIván: Kis magyar címertan. (Gondolat Kiadó, Bp. 1983.) 94. p. 2 Zalaegerszeg címer- és pecséthasználatáról HOLUB József: Zalaegerszeg régi pecsétéi. (In: A Göcseji Múzeum Jubileumi Emlékkönyve. Zalaegerszeg, 1960. 206—213. p. Ebből a tanulmányból való az itteni hivatkozás is. (205. p.) HALÁSZ Imre: Zala vármegye és székhelyének címere. (In: A Dunántúl településtörténete V. 1900-1944. II. kötet, Veszprém, 1982. 524-532. p.) HALASZ Imre: Zalaegerszeg régi címere. (A város feudális és kapitalista kori pecsétjei alapján. Levéltári Szemle, 32. cvf. 1982. 2-3. szám. 415—422. p.) HALÁSZ Imre: Zalaegerszeg mezőváros írásbelisége a Bach-korszakban.