Zalai Múzeum 3. (Zalaegerszeg, 1991)

Közlemények - Horváth László András: Rézkori település Nagykapornakon

Rézkori település Nagykapornakon 123 Jegy. 1 Rég. Füz. No. 35., 1985.17. o., Vándor László Padár-autóbuszmegálló néven közölte a lelőhelyet és az bár a két falu határán fekszik, még Nagykapornak területéhez tartozik. Ezúton köszönöm meg dr. Vándor Lászlónak, hogy felhívta figyelmemet a lelőhelyre. 2 Kalicz Nándor a nemrégiben (AÉ 1982/1 3 skk.) határozottan elkülönítette a Balaton—Lasinja I-kultúrát a régi II—

Ш. fázistól és ez utóbbira új elnevezés bevezetését javasolta. A Balaton—Lasinja I-komplexumon belül azonban nem tett különbséget a magyarországi és jugoszláviai leletek között. A nagykapornaki leletanyag vizsgálata során úgy találtam, hogy a Balaton—Lasinja I-kultúrkomplexum nem tekinthető teljesen homogénnek, ezért azon belül az eddig publikált leletek alapján, ma még érdemesnek tartom helyi csoportok megkülönböztetését. Ebben a cikkben a Balaton—Lasinja I kultúra balatoni csoportjának nevezem majd a magyarországi, Lasinja-csoportnak pedig a jugoszláviai leleteket. Mindazonáltal nem tartom lehetetlennek, hogy a további kutatások során ez a megkülönböztetés módosul vagy akár meg is szűnhet. 3 A leletek leírásánál a következő rövidítéseket alkalmaztam: fv = falvastagság, r = a töredékből kiszerkeszthető edény sugara, átm. = átmérő л РЛШС 1973,2.táblaközepén;DIMITRIJEVIC 1961,XVni. t., 138., 141; MARKOVIC 1983, 2. t. 16; 3. t. 3. 5 Magyarország Régészeti Topográfiája (továbbiakban MRT) 3., 84. t. 20, 21, 36. kép 9—10, 51. kép 26—27; KALICZ 1969—70, 81.; KALICZ 1973, 11. t. 1—4. 6 SCIIWAMMENHOFFER 1983, Taf. 15. 4—5.; RUTTKAY 1976, Abb. 6.6—9; Abb. 7.1,3,4,8. A Bisambcrg—Oberpullendorf csoportban a nagykapornakiakéhoz hasonlítva sokkal erősebben behúzott peremű példányokkal találkozunk. 7 Vinkovciról: DIMITRIJEVIC 1976, t. V. 1., Zbelovoról: PAIIIC 1973, t. 2. felül, a késő Lasinja-horizontból: MARKOVIC 1983, t. 1.1. 8 BATOVIC 1973, T. 19.; E. Ruttkay Obcrpullendorfról mutat be egy az 1. kép 14. ábrán látható edénnyel majdnem azonos formájú tálat. RU1TKAY 1976, Abb. 7.6. 9 A Sálcuja IV-kultúra formakincséből P. Roman közöl néhány füles korsót (ROMAN 1971, Abb. 53.13, 14.), de ezek láthatóan nem függenek össze a Balaton—Lasinja-kör korsóival. 10 KUTZIAN 1958,1.1.1—8,Il.t. 1—5,9;PATAY 1978,I6.ábra 5., 22. ábra 2,5,18., 37. ábra 15,16. Meglepő továbbá a hasonlóság a trójai és görögországi párhuzamokkal. PODZUWErr 1978, Taf. 4. V. típus, PODZUWErr 1979, Abb. 7.7. 1 ' MRT 5.5. t. 8.; Chr. Podzuweit Pcvkakia Maguláról közöl még hasonló példányokat, amelyek mellett korai trójai importok is előkerüllek (PODZUWEIT 1979, Taf. 5.2., Taf. 6.5.) 12 Veszprém-Felszabadulás útról: RACZKY 1974, 8. kép 15, Bulgária, SadovecII-fázis:TODOROVA 1968,55., Abb. 6.1, 2, 4.; Scíe-csoport: MARKOVIC 1981 t. 1.6. 13 RACZKY 1974, 11. kép 6, 15. kép 7., illetve II. Simon Katalin cikke a Zalai Múzeum 1. kötetében. (Sajtó alatt.) 14 ROMAN 1971,Abb.6.1— 7. Ostrovul Corbului lelőhely leletanyagát P. Roman a bodrogkeresztúri kultúrával helyezte egy horizontba. Uott: 47. o. 15 A Sálcuta I V-kultúra kronológiai helyzetét az alábbiak szerint határoztam meg: P. Roman a Sálcuta IV-kultúra életében több, legalább két önálló fázist különít el. (Ld. az előző jegyzetet!) etek: Ezek közül az elsőt a bodrogkeresztún kultúrával párhuzamosítja, de azon belül nem határozza meg, hogy annak melyik fázisával lenne egykorú. A magyar kutatás hagyományosan a bodrogkeresztúri kultúra В -fázisával indítja a Sálcuta-kultúrát, holott az a tény, hogy a Sálcuía IV-kultúra importtárgyainak hiánya a bodrogkeresztúri A-fázisban valóban fennáll, önmagában még nem bizonyíték arra, hogy az a kultúra akkor még nem is létezett. Tény viszont, hogy a Sálcuta IV- és a Balaton— Lasinja I-kultúrák elődei — Sálcuja Ш és késó-lengyeli-kultúrák — egykorúak voltak és már ez is sugallhatja a két nevezett kultúra legalább részbeni egykorúságát. A korábban Balaton—Lasinja II—

Ш. — ma tűzdelt barázdás díszű kerámia-kultúrájának nevezett régészeti egységnek ma csak a Hunyadi-halmi csoporttal fennállt kapcsolatait ismerjük (KALICZ 1982,10.). Nem ismert ugyanakkor a bodrogkeresztúri kultúra B-fázisának és a Balaton—Lasinja-kultúra időbeli kiterjedése. P. Roman Herculesfürdő—Rablóbarlang II. és JJI. fázisát fiatalabbnak ítélte meg a Sálcuja IV-kultúránál (ROMAN 1971, 117—118.), ugyanakkor az önálló Hunyadi-halmi csoportot Herculane Ш-mal vagyis Pécska alsó rétegeivel azonosította (ROMAN 1971,117—118,122.). Ebből következik, hogy Tiszapolgár-Basatanya legkésőbbi sírjai Herculane П-vel lennének egykorúak (KALICZ 1979,50.) Hapedig a Sálcuta IV-kultúra mindezeket megelőzi, akkor, Kalicz Nándor godolatmenetét logikusan továbbfejlesztve, a Sálcuta IV-kultúra romániai fejlődésének ennél korábbinak, tehát a bodrogkeresztúri kultúra A-fázisával és ezzel együtt a Balaton—

Las injai-kultúrával is, legalább részben egykorúnak kell lennie, különösen, ha figyelembe vesszük P. Románnak, a már említett többfázisú Sálcuja IV-fogalmát. 16 Valószínűleg nem véletlen, hogy míg a bodrogkeresztúri kultúrának elsősorban a temetőit, addig a Balaton—Lasinja I-kuL túrának inkább a telepeit ismerjük. 17 LICHARDUS—VLADÁR 1964, 62 skk; Uók.: 1968, 263 skk., VLADÁR—KRUPICA 1970, 353 skk.; LICHARDUS 1985, 31 skk. további irodalommal. 18 RUTTKAY 1983—84, 221.; Az Epi-Lengyel-kifejezés már önmagában is megtévesztő, mert akaratlanul is azt sugallja, hogy egy, a lengyeli kultúrához kötődő jelenség-csoporttal állunk szemben. A balatoni csoport azonban olyan nagy önállóságot mutat, hogy azt feltétlenül el kell választanunk a korábbi fejlődéstől. A nagykapomaki leletek elemzése közben arra a további felismerésre jutottam, hogy a Bisamberg—Oberpullendorf-csoport és a balatoni csoport tárgytípusai között oly nagyfokú hasonlóság áll fenn, hogy a nevezett ausztriai csoportot a Balaton—Lasinja I-komplexum északnyugati tagjának kell tartanunk és mint ilyennek valóban nincs helye a lengyeli kultúra keretein belül. 19 Legutóbb Kalicz Nándor is rámutatott a két kultúra alapvető különbözőségére, a gyökeresen megváltozó anyagi kultúrára. (KALICZ 1982, 4,6.) 20 St. Dimitrijevic megkísérelte a Rachmani kultúrát is a VinCa Dkultúrából levezetni, ez a feltételezés azonban ma még nem tűnik minden szempontból megalapozottnak. (DIMITRIJEVIC 1973,147.) 21 RACZKY 1974,3 skk., és H.Simon Katalin cikke a Zalai Múzeum 1. kötetében. (Sajtó alatt.) ... M ' i ;