Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)

Közlemények - Tóth Sándor: A keszthelyi Balatoni Múzeum középkori kőtára

160 Tóth Sándor in Altbayern und Salzburg. Augsburg, 1924, 28—30, 32—4, 37, 119, 126, 128, 41., 47. t., — Moosburg, Reichenhall). 57 Ez imint lábazatdísz nyugatfraneia eredetű (1. pl. F. Eygun—J. Dupont: Saintonge romane. La Pierrequi-Vire, 1970, 178. k.). Itthon először fejezetek levelein mutatható ki (E. Révhelyi: L'église de Vértesszentkereszt et ses rapports avec l'architecture Hongrois de l'époque arpadienne. AHA V—1958, 27—8., 30—1. ik.). Kerettagot kísér a somogytúritól eltérő bélletű csütörtöki (Stvrtok na Ostrove) kapun: Pamiatky na Slovensku. Súpis pamiatok IV. Szerk. J. Lichner. Bratislava, 1978, 181. к. 58 Várad hegyet — megnevezetlen tartozékokkal — Zlaudus veszprémi püspök a tatárjárás alatt Tadeuka által neki okozott károk fejében íkapta meg 1248-ban (CD IX, 7. 662—5). Ugyanő 1257-re keltezett oklevél szerint Tadeuka nevű várát adta székesegyházának (uo. 669—70). 1266-ban, amikor IV. Béla király a birtokot a néhai főpap rokonaival szemben az új püspökinek; ítélte, Tadeuka hegyén két vár állt (uo. IV, 3. 322—30). Tadeuka várát 1291-ben Apor mester és Lukács zalai ispán tartotta kézben (ZO I. 101). 1341-ben, amikor Károly Róbert király — IV. Bélára is hivatkozva — Lukács fiaival szemben a püspöknek ítélte a birtok tulajdonjogát, de mindjárt el is cserélte azt a maga számára, Felső-Tadeuka várról és ennek alsó váráról volt szó (VR 134—7, Î. még ZO I. 406— 8). Rezi az 1280-as évekig, amikor magánbirtok lett, zalai várföld volt (НО V. 27, VI. 33, 260—1). Vára 1333-ban már állt (Sörös P.: A Pannonhalmán őrzött Guary-levéltár Árpád- és Anjou-kori kiadatlan oklevelei. TT IX—1908, 168—9). 59 Eberhardra, rokonságára és a Lackfiak bukására nézve 1. ENGEL 412—5, 428—9. 60 A zalai ispánság 1404—38 között végig a család kezében volt: 1. HOLUB 462, 464. 61 Keszthely 1266-ban és 1341-ben nem tartozott Tátikához, de III. András király (1290—1301) alatt uraskodott rajta Apor mester, aki 1291-ben a várban is részes volt (НО VII. 243—4; vö. 58. j.). 62 Az építkezést a rendtörténészek a XVI. század vége óta 1386-ra teszik, és István (erdélyi) vajdának tulajdonítják (E R—37 162), aki e tisztet az év elején viselhette is (1. ENGEL 427, 429). Sírköve fennmaradt a templomban (Engal P.—Lővei P.—Varga L.: Zsigmond-kori bárói síremlékeinkről. AH XI— 1983, 25—6, 2. k.). A Mária-titulus 1410-ben tűnik föl (НО IV. 262—3). A templomhely korábbi eredete régészetileg igazolt (K2 20—1, 76—7; Vándor L. : A ferencesek középkori építészeti emlékei Zala megyében. ZGy 25., 1986, 58—9). 63 A részleteket csak közelről lehetne megítélni. A nádszálak a Jánosnak és fiának (Ferenc), továbbá fivérének (György) szóló címereslevél (1507) ábráján nem látszanak, de szövegében szerepelnek, és a János főkamarás (cubiculariorum magister; Ferenc fia, I. GP Z 287: 1571) számára kiadott megerősítésben (1572) képük is tiszta (Dl. 86051, OL Sztáray lt. 3. cs., vö. Nyulásziné Straub É. : öt évszázad címerei a Magyar Országos Levéltár címereslevelein. H. п., 1987, 51, 125, 152, 246, 283). E négyeit pajzsú címeren a vadkacsás alatti mezőben a Laokfi-címer sárkánya tűnik föl. A család más ágai e címer négy ábrája közül csak a vadikacsást használták (nádszálakkal). Ez a Lászlónak és a Miklós fia Tamás utódainak adományozott címeren (1659: uo. 125, 197, 262, ill. 1621: GP M 765) sas mellén, szívpajzsban jelenik meg. A család donátorkodása a keszthelyi ferenceseknél 1404-től kezdve képzelhető el (1. 60. j.). A hajót stíluskritifcaí alapon már CSEMEGI (195—8) későbbinek tartotta a szentélynél. Vö. még (a falképekhez) : MM I. 210, 481, 597—8, 606—7, 611. 64 Az ügyvédi nyilatkozat palota felégetését panaszolja, de ugyanez idő tájt más esetekben kúria kifosztásáról van szó (ZO II. 527—9, 542—3: 1445, 1448). 1461-ben a Pethő Péter özvegye, Katalin által lakott kúria kifosztását említik (Dl. 93315—6), 1469-ben János és György birtokrészén volt kúria. 1499-ben János kúriájáról van szó (Dl. 93679). 1503ban a konventi emberek keszthelyi házában keresték föl Margitot, Az özvegy vásárolt házát és Keszthelyen, kúriájában lévő állatait eladni rendelte. 05 Annak az adatnak a forrását, amely szerint e ház 1550-re rommá lett (K2 26), nem sikerült fellelni. GG

1522 tavaszán Miklós fia Ferenc Tátika építéséből eredő tartozást követelt néhai György fiain (Antal, György, János, Péter; Dl. 93837). 1555-ben György fia Jánost az általa Tátikára hívott mesterek lebeszélték az építkezésről (SzK 15—6; vö. KOPPANYc 218). Az irat csereszerződésből támadt perre vonatkozik, amelynek más aktáiban (GP Z 252, 3; 257—8; 266) id. János szerepel. Rezi ügye homályosabb. Thaly K. közlése szerint (A Gersei Petheők családi szerződése. 1562. Adatok Zaíamegye történetéhez. Szerk. Bátorfi L. IV. Nagykanizsa, 1877, 204) a várat azzal bízták „János Eöcsénkre király pohárnokjára", hogy „ő csináltatta ezt meg". A dátum hibás, mert az iratban szereplő Antal (uo. 200—1, 205—6) 1559 előtt meghalt: János fia Ferenc fia ifj. János soproni főispán és kapitány (vö. 63. j.) vele szemben 1553ban indított pere fiára, Ambrusra hárult (GP Z 248). A dicát 1556-ban még Antal, 57-ben már Ambrus birtokára rótták ki (CP 53. 147v, 171v, 232r). A Thalynál alispánként szereplő másik (id.) János (1. mint Antal) e címe 1548-:ra és 50-re (CP 52. 360v, 366r, 448r), (ifj.) János pohárnoksága 1552-re és 55—6-ra igazolt (vnnserm Mundtschennckhen; pincernae nostro: OL Sztáray lt. 1. cs.). Rezi vára 1550-ben

v 55-ben, 60-ban ifj. János kezében volt (Zalaegerszeg, megyei lt., Zalavári konvent országos Lt. 2340, OL filmről; GP Z 260—1). 07

1543-ban még szerepelt a barátok fél jobbágyteLke (CP 51. 89v, 113r). Az 1548. évi adóztatás előtt Keszthelyt felégették (uo. 52. 361 v). 1552 őszén a kolostort (ifj.) János emberei őrizitek (Komáromy A.: Gersei Pető János levelei Nádasdy Tamáshoz. 1550—1562. TT V—1904, 270—1). 1561-ben itt és Kemenden 6—6, Rezin 12, Tátilkán 16 ember tartását vállalta a család (uo. 420). A nagyobb kiépítést kortársi visszaemlékezés szerint Sziget eleste (1566) után uralkodói rendeletre végeztette el ifj. János (На В.: Adalékok Keszthely végvár megépüléséhez. Mv XVII—1973, 223—4). Turco rajza (1. 12. j.) már az új állapotot ábrázolhatja. A Keglevichek Keztel nevű vára (vö. K2 28) Pregrada mezőváros fölött volt (B Missiles 25203, filmről), Szlavóniában (ma Kostel, 1. A. Horvát: Izmedu gotike i baroka. Zagreb, 1975, 63, 65, 254). 08 Zsigmondnak a Várasd megyei Béla vár alatt volt kúriája (GP M 805: 1650). E várat Tamás (Miklós fia: 1. 63. j.) testvéreitől (Ferenc, Miklós, István) 1514-ben vette zálogba (Lukinich J.: A podmanini Podmanicztky-család levéltára. II. Bp., 1939, 96—9). 1609-ben András (István fia, 1. GP Z 252, 2: 1563) özvegye, Zárka Margit keszthelyi jobbágytelkaket zálogosított, köztük egy kőházasat (uo. 312). 69

1682-ben Gergely bérbeadta ága dunántúli birtokait Nádasdy Istvánnak (E R—37 39). 1687-ben Ádám tiltakozott az elidegenítés ellen, de a kamara zálog-