Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)

Közlemények - Tóth Sándor: A keszthelyi Balatoni Múzeum középkori kőtára

156 Tóth Sándor ítélte (Szalay Á.: Négyszáz magyar levél a XVI. századiból. Pest, 1861, 264—5). 1531. nov.-foen (vö. KOPPÁNYc 215—6) 1532 nyarára tervezett házépítésről (fabrica vei structura domorum facere) volt szó. 11 Filmről. A leltárak Mezőlaky (1. 10. j.) halála után, felségi kormányzás alatt (PRT VII. 161—91) készültek (1568. jún. 11., 1569. márc. 4., júl. 17.; a legkevésbé jó, az első, ismertetve: IVÁNYI 163). Mindegyikben szerepel felső körüljáró és három bástya (propugnaculum) : a lőporos, az új és a zöld szoba fölötti. 1569-ben az előbbiek között még kettőt (2., 3.) említettek, az utolsóra pedig, amelynek Turco rajzán keleti falkiugrás felelhet meg, a kapuk leltározása után jutottak. A belső kapu után nyáron ennek tornyát, tavasszal a Ledeldia nevűt említették (ezt 1568-ban is; Iványinál tévesen Leledia) ; a kettő, amint a leltári tételek mutatják, azonos. A két első jegyzékben törött (fracta) templomtorony alja után a következő hely mindháromban in turri alcior(i), a Syske nevű ágyúval. A lőporkészlet 1568-ban még részben a megfelelő nevű bástyán volt, de utóbb már a zöld szoba folöttin összpontosult. A második leltárban az egyik élelmiszerlelőhely in turri puluerum. A Syske után az első két leltár felvevői in diversis locis, ill. in Kyspyncze hat nagy ólomlemezt találtak. Utoljára már ezek is a zöld szoba fölött voltak. A két régibb irat említi még a templom és a konyha melletti (bor)pincét, az előbbit a harmadik is. Ebben a konyha fölötti ház és az előzőben a szalonnás hasonló tartalmú. E két leltárban gabonásház is van. A belső várnak a bástyák, tornyok, kapuk után mindegyik leltárban szereplő helyisége a tárház (lomtárféle). Az egyház ládáinak helyét márc.-ban adták meg: a nagyobb szobán belüli boltozat (in testudine intra maiorem stubam). Mindez — annál is inkább, mert a magánhasználatú helyiségeket a leltárak nyilván nem említik — arra vall, hogy a Turco rajzán a templomra merőlegesen, közf alak nélkül jelölt két épületszárny több osztott belsejű szintre tagolódott. A külső vár épületeit Turco nem jelölte: 1569 tavaszán itt volt a sütőház, baromfiudvarral, amelyet utóbb, nyáron in allodio castri Zalawar cím alatt vettek fel. 12 A bástyák nélküli várnégyszög Turconál 4:5, 1841ben 3:4 arányú lett (kb.). Kehrn rajza és a kinyomtatott eltérő léptékű: a várnégyszög azon 24x32, ezen kb. 20x27 öl (KOLLÁR 12: 24x34 öl). Ha az öl bécsi, akkor ez kb. 45,5x60,5, ill. 38x51 m. A kisebb lehet a jobb: RÓMER, aki a déli bástyákat még ki tudta venini, ezek közét „a barázdák középpontjától középpontig" 38 m-nek mérte (c 186). Turco rajza akkor ad hasonló nagyságot, ha mértékegységére kb. 165—75 cm-t veszünk. Modern felmérésekkel egybevethető két rajzán a kapornaki templom (vö. Bogyay T.: A kapornaki bencés apátság XII. századi bazilikája. Bp., 1938, 1. ábra; 4) hasonló (165—70 cm körüli), a keszthelyi (vö. MRT 93;CSEMEGI 53; BONTZ 341) nagyobb (180—90 cm = 1 öl) értéket ad. Szabatosabb eredményt csak a turcoi mű átfogó vizsgálata hozhatna. A PRT zalavári alaprajza (VII. 440) forrásérték nélküli. 13 Az 1. kép SÓS két ásatási felvételét (f 108, 110) és Turco rajzát egyesíti (passus = 160 cm). A vár eltérő alakja Sósnál abból adódhat, hogy ő kisebb mértékegységgel (148 cm: uo. 107) és nyúltabb aránnyal (vö. 12. j.) számolt. További feltárási adatok a rajzon jelölt falakra: FEHÉRa 48—52, b 238— 44, 249—50, 252—7, SÓSb 221—4, 261—4, 267—8, с 11—3, 20, 119—22, 138—40, f 107—11. Az ásatási szelvényeket összesítő szintvonalas rajz: SÓSg 109. A toronyra, mint általában az észlelt falakra, főleg a cölöpalapozás nyomai utaltak. Ilyen alapozású volt KOLLÁR (12) szerint a várfal is. Ennek hoszszanti szakaszai és körbástyái a feltárt részeken előtűnhettek volna, csakúgy, mint a belső épületszárnyak, a pincék (1. 11. j.) és a vizesárok részletei. A kapu tornya (1. uo.) Turco rajza szerint lehetett a temploméhoz hasonló méretű. Pusztán a méret alapján tehát nem indokolt a feltárt nyomot az utóbbi maradványának tartani. A tágabb körítőfalon belül Sós a XI. századi templomnak és kolostornak eléggé előnytelen helyet juttatott a délnyugati szögletben. Sajnos, időrendileg sem egyértelmű e körítőfal viszonya az apátsághoz: a két rendszer elemei világos összefüggésben seholsem jelentek meg, és az előbbi északkeleti sarkánál lelt XIV. századi pénz (FEHÉRa 48, 50) legfeljebb a falkiszedés alsó időhatárát adhatná meg. 14 Mérete a két rajzváltozaton egyező, de helyzete Kollárnál, ahol nyugat és kelet fel van cserélve, fordított. Nyilván a kéziratos ábrázolás a helyes. A belméret a lépték szerint Kollárnál (vö. 12. j.) kb. 2,65 m (1,4 öl), míg Turconál legalább 6,5 m. 15 Legfeljebb 6 m hosszú szakasza áll szabadon. A Rómer által lelt padlónyomok is másféle épületalaprajzra vallanak. 16 Vö. Kozák K. kísérleteit: Félköríves szentélyű templomaink a XI. században. AÉ 93—1966, 51; Eglises à abside en hémicycle dans la Hongrie du Xle s. AAH XXV—1973, 184—5, 192, 202. Kozák alaptalanul tartja a Turco-rajz templomon belüli támaszsorát XVI. századi építésű várrészletnek. A három leltárban nincs utalás a templom profán használatára. Valószínűbb, hogy a másik támaszsort Turco nem látta már, vagy nem jelölte. A szabolcsi templom, amely formában is, méretben is hasonló, biztosan háromhajós volt: 1. Magyarország műemléki topográfiája XI. Szabolcs-Szatmár megye műemlékei. Szerk. Entz G. II. Bp., 1987, 332—3. 17 Az eltérés Turco rajzától 1569 utáni átépítésből is adódhat. Ez a lehetőség az adatok egyeztetését (vö. 13. j.) egyébként is befolyásolhatja. 18 A lépcsőház efféle helyzete a korai bizánci építészetben, ahonnan az alaprajzi típus is ered (Gerasa, Péter-Pál-templom, 1. A. Gralbar: Die Kunst im Zeitalter Justinians. München, 1967, 435. k.), nem ritka: 1. uo. 452—3., 459., 469. k. (Ephesos, Philippi, Pirdop), Kádár Z.—Németh Gy.—Tompos E. : A Hagia Szopnia. Bp., 1987, 16. Közel egyező megoldás: Abu Mina, északi bazilika (PKG 241—2). Későbbi példa Ohridából idézhető (Sz, M. Nyenadovity: Arhitektura u Jugoszlaviji od IX—

XVIII véka Beograd, 1980, 112—4). A baptisteriumokban a medence általában középen van (összefoglalóan: Lexikon des Mittelalters. I, 7. München, 1980, 1425—6). A récéskúti helyiség kezdeti megítélésére nézve az alaprajzhoz 1. RADNÓTI 26—7, I. t.; DERCSÉNYIc 86. Lépcsővel (és karzattal) az osztófal alapján mindketten számoltak, de Radnóti (az alaprajzra rácáfolva) a „baptisterium" kortársának, Dercsényi pedig utódának tartva azt. A középső és a nyugati fal között előkerült négyszögű „kút" (1. még SÓSe 92—3: jegyzetlap és magyarázata; a rétegrajz szintezetlen!) nem tűnik keresztelésre való dolognak. E „kút" az első periódust ábrázoló — és az osztófalat is jelölő — újabb alaprajzon (SÓSb 256, с 40, f 95), amelyet Radnóti korrigáit (SÓSg 132), kerek lett, és a sarokba vándorolt (vö. SÓSe uo., 61 is). 19 Az az ellenérv, hogy a cölöpépítmény nem megkerüli a „baptisteriumot", hanem „metszi" azt (uo. 135), kétélű: a „kő-fa templomnak" délnyugati sarka csak a rekonstrukción van (SÓSd II. t., e 63—4,