Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)

Közlemények - Tóth Sándor: A keszthelyi Balatoni Múzeum középkori kőtára

A keszthelyi Balatoni Múzeum középkori kőtára 155 intézkedett, hol püspöknek, hol pedig — mintegy nyomás érvül — érseknek írva őt. Nem világos, hogy szabadulása után Method volt-e még Kocel udvarában, és ha igen, meddig. 879-ben mindenesetre, amikor újabb vádaskodások miatt a pápa — utoljára címezve őt pannóniai érseknek — Rómába idézte, az üggyel kapcsolatban csak a morva fejedelem szerepelt. Kocel ekkor már feltehetően nem élt. L. mindehhez Konstantin és Method ószláv legendája 15—8., ill. 7—10. fej. (P. Lavrov: Matyerialü po isztorii voznyiknovenyija drevnyejsej szlavjanszlkoj piszmennosztyi. The Hague — Paris, 1966

r

P, 29—35, 62—6, Ш. 73—5; J. Bujnoch: Zwischen Rom und Byzanz. Graz—Wien—Köln, 1958, 70—8, 90—4, 172—5, 180—4, — német szöveg, jegyzetek; Pannóniai legendák. Ford. J. Stanislav—F. Kováts P. Bp. — Bratislava;, 1978, 65—76, 92—8) és VIII. János pápa leveleit (MGH Epistolarum VII, 1. Berlin, 1912, 200—1. sz., Fragmenta 16—24. sz.). Vö. CBC 56—9 (12., 14. fej., Excerpta de Carantanis), továbbá 12—5, 142—4 (itt Kocel haláláról is). 6 Az Arnulf császár (f 899) nevében írt hamisítvány (MGH Diplomata regum Germaniae ex stirpe Karolinorum III. Berlin, 1955

2

, 184. sz.) Német Lajos király (t 876) hiteles 860. évi Oklevelén (ua. I. uo. 1956

2

, 102. sz.) alapszik, amely Mosaburgról nem szól. Az említett átiratok kelte: 977, 984, 1051, 1057 (MGH Diplomatum regum et imperatorum Germaniae II, 1. Hannover, 1888, 165. sz.; II, 2. uo., 1893, 1. sz,; V. Berlin, 1957, 260. sz.; VI, 1. Weimar, 1953, 4. sz.). 7 A hamisság bizonyítva uo., főleg 500—7 (vö. ÁKO 7—8. sz.). 1019: iussu nostro dedicata est ecclesia beati Adriani que est in Zala; 1024: id ipsum monasterium... sequestratim... in insula ad hoc apta locavimus et fundavimus. Krónikás forrásra főleg az okleveleik elejére vett keltező körülmények vallanak: Péter apát „első" jelzője (1024), az utalás az aug.-i fehérvári törvénynapra (1024: in crastino festi assumptionis Beaté Virginis cum essemus in Álba; vö. GYÖRFFY 270—1, 296, 320), a felszentelés és a felszentelők említése (1019). Az 1019-es dátum bizonyára azért válik el itt a felszenteléstől (amivel két apátsági kápolnát a hamisító hozhatott kapcsolatba), hogy a kolostoralapításra vonatkozzék. A Pozsonyi Évkönyvekben szerepel mindkét felszentelő püspök halála (SRH I. 125: Bon-ipertus t 1042, Modestus t 1047). E forrás szerzője talán ugyanazt a szöveget kivonatolta, amelyet a hamisító használt. Bonipert Pécs első püspöke volt (1009től; 1. Szenitpétery I.: Szent István király pécsváradi és pécsi alapítólevele. Bp., 1918, 42, 44, 55—6), társáról nincs más adat. 8 Az ispánság a XI. század eleje utáni évszázadban lett kólómból zalai (HOLUB 23—8). A zalai várnál 1222-ben Róbert veszprémi püspök, 1244-ben IV. Béla 'király datált oklevelet (Dl, 40004: in castro Zala; ÁKO 778—9. sz. : apud castrum Zala). Az apátságot már 1261-ben zalavárinak írták (ZO I. 39). A Zalavár nevű területnek 1263—4-ben több birtokosa volt (uo. 41, 44—5; az utóbbi helyen szereplő Zalawar földet, amelyet a király a türjei prépostságtól vett vissza, HOLUB — 89 — alaptalanul tette Vas megyébe: oda az adományozott Bahna tartozott). Az ispáni vár nyilván nem az apáti, hanem a (királyi részen volt. Ez a vár a XIV. század első felében feltehetően nem működött már (vö. uo. 74—5). 9

E feltevés alapja hosszú adatsor. 1439-ben az apátságot Pál argesi püspök (vö. C. Eubel: Hierarchia catholica ímedii aevi... I. Münster, 1898, 105, II. uo., 1901, 106) kormányozta (ZO II. 497—8). 1441ben I. Ulászló király a somogyi ispánságot viselő Marczaliakat utasította arra, hogy a kamara hasznát a zalai apátság javaiból is adják ki (Dl. 92926). 1443. febr. 10-én Rozgonyi Oszvald datált menlevelet Zalavárott (uo. 92941). Aug. 17-én testvére, János fia János, fivérei nevében is, somlyói váruk és zalavári erődjük (fortalitium) felét átengedte rokonuknak, id. István fia Jánosnak, aki aznap jóval több birtokát felezte velük (Dl. 13738—9; az előbbi PRT VII. 546—7 is, tévesen 1463-ra téve). Az 1444. máj. 18-i somogyvári törvénynapon előző őszi hatalmaskodás miatt zalavári várnagyokat pereltek, akiknek ügyvédjét Rozgonyi György országbíró látta el megbízólevéllel (Dl. 13782). ősszel már más zalavári várnagyok hatalmaskodtak, akiket a Marczaliak ültettek be (ZO II. 523). 1448-ban Pál püspököt sikertelenül próbálták visszaiktatni a kolostor birtokába a Marczaliakkal és János nevű apátjukkal (oklevele ez évből: Dl. 36687) szemben (ZO II. 544—6; erődről itt nincs szó, de a kiküldötteket fegyveresek űzték el). Mindezt Marezali Imre védekezése világíthatja meg saját perében, amelyet a fenti törvénynapon a budai káptalan indított 5 éve elfoglalt birtokainak ügyében. Eszerint a Marczaliak a birtokokat bizonyos cseh Panyan kezéből ragadták ki, majd tőlük Rozgonyi Rénold (János fia) vette el erőszakkal, aki Komáron erődöt (fortalitium) építtetvén, onnan pusztította a vidéket, úgyhogy ők jobbnak látták a vitás javakat 4500 forinton megváltani tőle (Dl. 106005). A Rozgonyiak erődépítéséről más oklevél is szól: 1442. szept. 18án Oszvald megígérte, hogy a Cheep nevű váracskát (castellum) 2300 forint váltság fejében leromboltatja (uo. 92936; Zalavár itt nem szerepel, csak Somlyó mint a fivéreké). Az azonosításhoz. 1474 elején a zalavári várnagy alispán volt (ZO II. 597; nem lelhető a másik idevágó oklevél — 1. HOLUB 140: 1473, de 1474: В Index actorum rniscellaneorum), bizonyára az apáti szék üresedésével (ZO II. 596: 1472) kapcsolatban: 1474. jún.-ban nemrég (nuper) lett kormányzó Aquileiai Angelus királyi orvos (uo. 598—9). Utódának, Telegdi Oroszlános (Leontius) Jánosnak (vö. Balogh J.: A művészet Mátyás király udvarában. I. Bp., 1966, 471, 673, 675—7, 681), aki 1477. jún. 26-án mintegy két éve volt birtokban (MREV III. 247, téves dátummal PRT VII. 550—1; nyilván ő az 1475. szept. 7-én addigi zalai ispánként szereplő .. .nes abbas is : Dl. 17720), 1479-iben saját várnagya volt (uo. 36712, rossz jelzettel PRT VII. 552). 1483-ban Mátyás apát és a konvent panaszolta, hogy Szabaron többször bántalmazták a várukba Radáról visszatérő embereket, így Pál kőfaragót, aki várbeli munkájára készülve kovácsnál járt (uo. 554—5). Végül a Körmendi László vasvári prépostot zalavári bizományosnak elismerő egyik pápai oklevél (1492) kiadása (uo. 559—60; téves dátum, szöveghibák) a monostort a zalai várba teszi (monasterium ... in castro Saladiense; szokottabb: in insula Saladiensi, 1. az oklevél párját — MREV III. 322—3). A többi közlés gyengébb, hiányos vagy átrajzolt, mint a legelső is (Dornyay В.: Fonyód, Szigliget, Zalavár és Tihany várak alaprajzai 1570 tájáról. Balaton XXIX—1936, 68). Vö. Pataki V.: A XVI. századi várépíités Magyarországon. A Bécsi Magyar Történeti Intézet évikönyve. I. Bp., 1931, 115—6. A felmért vár aligha volt újkeletű. 1557-ben az apátság bizományosa, Mezőlalky Ferenc (előző működéséről: PRT VII. 133—42) csak a külső palánkot tudta újabb építésűnek, és belső átalakításokról írt; a várfalakat, amelyekből a nyugati a kapu és az egyik bástya között épp akkor kidőlt, régieknek