Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)

Horváth László András: Beziehungen zwischen der Tiefebene und Transdanubien in der mittleren Kupferzeit

Beziehungen zwischen der Tiefebene und Transdanuoien in der mutteren Kupferzeit 89 Kapcsolatok az Alföld és Dunántúl között az középső rézkor folyamán A Kárpát-medence keleti és nyugati területe a mezolitikum óta eltérő úton haladt a kulturális fejlődésben. A Dunántúl inkább a közép-európai, a keleti országrész a délkeleti területek befolyási övezetéhez tartozott. A középső-rézkor elején a Tiszavidéket egy, a neolitikum óta folyamatos fejlődés utolsó állomásaként, a bodrogkeresztúri kultúra tartotta birtokában, míg a Dunántúl nagyrészét a helyi lengyeli kultúra alapjaira építő, de számos déli, főleg Vinca D-kultúrás elemet is magábaHfoglaló Balaton—Lasinja I-kultúra foglalta el. Részben a két kultúra között, részben azoktól északra élt a Ludanice-csoport, amely kulturális szempontból a bodrogkeresztúri kultúrhoz állt közelebb. Intenzívebb kapcsolat is e két utóbbi régészeti egység között állhatott fenn. A Balaton—Lasinja I. és a bodrogkeresztúri kultúrák találkozásának bizonyítékai, a valódi „import"-nak tekinthető leletek egymás területén, meglepő módon csak igen kis számban kerültek elő. Csupán a szentes-ki stőkei bodrogkeresztúri temető 10. sírjában talált Lasiinja Il/b. korú korsó és a hatvani edény az egyik oldalon és számtalan szórvány rézcsákány a másikon, jelzik, hogy a két kultúrkör között egyáltalán volt kapcsolat. Jelentős változás állt be a bodrogkeresztúri kultúra ,.B"-fázisától kezdve, amikor is az első tűzdelt barázdás díszű edények feltűnnek az Alföld területén. A bodrogkeresztúri kultúrát váltó hunyadihalmi csoport, amely a korábbi Sálcuta IV. kultúrával bizonyos fokú rokonságban állt, már igen intenzív kapcsolatokat tartott fenn a Dunától nyugatra fekvő területekkel. Ezt egyelőre csak az ún. korongos tapadású fülekkel ellátott edények megjelenésén tudjuk mérni, de a kutatások előrehaladásával ehhez több új tárgytípus is csatlakozhat. A hunyadihalmi csoport életének második felében jelentős mértékben átalakul az anyagi kultúra. A korábbi korszak számos jellemzője eltűnik, pl. a karéjos peremű, szögletes edények, a plasztikus díszek, sőt a kannelúradísz is hiányzik. Ugyanakkor igen intenzíven jelentkeznek olyan közép-európai jellegek, egyes edénytípusok, vagy a tűzdelt barázda dísz, amelyek főként vagy kizárólag a közép-európai tűzdelt barázda díszes kerámia nagy kultúrkörére jellemzőek. Fontos új elemek a déli eredetű edényformák, egyes tálak, fazéktípusok vagy az alagútfül. Kronológiai szerepet kap, hogy a badeni kultúra bolerázi csoportjának néhány jellegzetessége is megjelenik. A kulturális sokféleség ellenére ezt a korszakot nem keverékhorizontnak vagy keverékkultúrának tartom, hanem a középső rézkort végigkísérő integrációs folyamat utolsó előtti állomásának, amely a bolerázi csoport közvetlen előzményének tekinthető. Horváth L. A.