Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)

Zalai-Gaál István: Neue Daten zur Erforschung der spätneolitischen Schanzwerke im südlichen Transdanubien

Neue Daten zur Erforschung der spdtneoUthischen Schanzwerke ira südlichen Transdanubien 39 Ujabb adatok a későneolitikus körsáncok kutatásához a Dél-Dunántúlon A későneolitikus lengyeli kultúra elterjedési területén szinte mindenhol találtak körárkokra, árokrendszerekre utaló nyomokat az utóbbi egy—két évtizedben. Legtöbbjüket régészeti légifotózás során fedezték fel (elsősorban Alsó- és Felső-Ausztria területén), a Dunántúlon korábban ismert lengyeli földművekre pedig geofizikai mérések, illetve ásatások során bukkantak rá. A lengyeli kultúra dél-dunántúli körsáncainak kutatása szempontjából különösen fontosak az alsóausztriai kutatások (Falikenstein—Schanzboden, Poysdorf, Kamegg stb.), a Dny-Szlovákiában folytatott ásatások Svodinbian, Bucsányban, illetve a morvaországi Téseticében végzett évtizedes feltárások eredményei. Megemlítendők a későneolitikum egyéb kultúráinak területein feltárt árokrendszerek, földmű-maradványok Cseh- és Bajorország, illetve a Rajnavidék területein. A Dunántúlon korábban Sé-ről ismertünk lengyeli körárkot, melyet ásatással és geofizikai mérésekkel vizsgáltak meg egyes részleteiben. A lengyefe-kultúra több körárka is feltételezhető volt Aszódon korábbi légifotók és geofizikai mérések alapján. Ujabban a balatonmagyar ód—hídvégpusztai lelőhelyen. illetve TKeszthely—Fenéikpusztáról vannak adatok a lengyeli kultúra árkaira. A korábbi kutatási eredmények alapján feltételezhettük, hogy a Dél-Dunántúl korábban és jelenleg intenzíven kutatott lengyeli lelőhelyein is létezhettek hasonló objektumok. Az ásatások nyomán is valószínűnek tartható, hogy ezek a lelőhelyek, mint pl. Zengővárkony, Villánykövesd, Lengyel, Mórágy, központi jelentőségű települések voltak a lengyeli kultúra idején. Ezért elsősorban ezeken végeztünk régészeti célú légifotózást. Lengyelen az erdőség miati nem lehetett fotózni, Zengővárkonyban pedig eddig nem találtuk meg a feltételezhető körárok nyomait. A többi lelőhelyen viszont sikerült megtalálni ezeket. A legtöbb adatot a Tolna megyei Mórágy—Tűzkődombról kaptuk, ahol a légifotózással nyert eredményeket ásatási megfigyelésekkel is kiegészíthettük. Mórágy—Tűzkődombon az elmúlt 11 év során 115 csontvázas temetkezést tártunk fel gazdag mellékletanyaggal. Mind a lelőhely földrajzi fekvése és kiterjedése, nagysága, mind pedig az eddigi régészeti adatok arra utaltak, hogy központi fekvésű, helyzetű, szerepű településről lehet szó. A lelőhely területén nagykiterjedésű talaj elszíneződések figyelhetők meg, melyeket „településfoltnak" nevezünk. Hasonlók észlelhetők a többi nagy lengyeli lelőhelyen is a DélDunántúlon. Pontos megfigyelésekre csak a levegőből, megfelelő magasságból, megfelelő körülmények között (súrlófény, talajnedvesség) volt lehetőség szántás után. így sikerült tisztázni a telepfoltok rendszerét, és így fedeztünk fel egy árok-ívet a lelőhely északkeleti szélén. Megemlítendő, hogy a nagyarányú mezőgazdasági művelés következtében a talajerózió a lelőhelynek ezt a részét majdnem teljesen elpusztította, a déli és nyugati részeken pedig a lerakódott több méter vastagságú humuszréteg akadályozta a feltárást. A légifotózással felderített körárok-ívet 720 m

2-es felületen tártuk fel. Az ív két vége között 100 m-es a távolság, szabályos kör esetén kb. 250 m-es lenne az átmérő. Az árok szélessége északon a legkisebb, ott, ahol az erózió a legjobban pusztított: az árok itt csak 38—40 cm széles, 46 cm mély. Az árok dél felé kiszélesedik, arra, amerre a humuszréteg vastagabb volt: itt 160—250 cm a szélesség felül, és 10—65 cm alul. A mélység 60—90 cm, 38—80 cm-re mélyed bele a sárga altalajba. Az árok szerkezetét 15 profillal kívántuk megismerni. Az árok kitöltése a vizsgált részen mindenhol egységes, sárgásbarna kevert löszből áll, mely gyakran apró kavicsdarabokkal volt keverve. Az árok legalsó kitöltése volt tehát már csak megfogható. Ha 100 cm-es lepusztult humuszréteggel számolunk a neolitikum óta, akkor az árok eredeti szélessége és mélysége kb. 200 cm-re tehető. Régészeti objektumok nyomai nem kerültek elő az árok vizsgált belső felületén. A relatívkronológiai helyzetre a 87/VIII. szelvényben tett megfigyelések utalnak. Az világos, hogy ez az árok nem a lengyeli kultúra déldunántúli legidősebb betelepültségéből származik. A légifotózási és ásatási adatok alapján feltételeznető, hogy ez a részben kutatott árok vagy egy előárokhoz tartozott, vagy egy paliszád-szerkezethez. Feltételezhető, hogy a kissé nyújtott kör alakban elhelyezkedő tailajelszíneződések is a körárokrendszer szerkezetéhez tartoztak. Villánykövesden a korábban feltárt lengyeli sírcsoporttól és teleprészlettől 500 m-re északra, egy fennsíkon, sikerült légifotózással felfedezni több, körárokra utaló foltrendszert. Ezek egymás közelében helyezkedtek el. Nyolc, világosabb színű folt-ív alkotja az elsőt, mely ovális-köralakú volt. Legnagyobb átmérője kb. 150 m lehetett. A második körárok nyomai az előző mellett helyezkednek el, erre is hosszú, ovális elszíneződés-ívek utalnak. Itt is a fő égtájak irányába lehettek a bejáratok, de itt nem négy, hanem nyolc bejárattal lehet számolni. Legnagyobb átmérője 120—140 m lehetett. Itt kettős körárokról lehet szó, amennyiben a négy, belül elhelyezkedő, nagyrészt szétszántott folt erre utal. A harmadik körárok az előzőtől keletre fekszik, hét, összefüggő ívelt talajelszíneződés utalt rá. Keleti harmadát sár borította. Az egykori bejáratok helyei itt is az egyes lekerekített végződésű ívek között tételezhetők fel. A terepbejárások során mind a három feltételezett objektum területén a lengyeli kultúra leletei kerültek elő. Vokányban (Baranya m.), a községtől kb. 400 m-re fedeztük fel a lengyeli kultúra klasszikus típusú kettős körárakrendszerét egy közepes lejtésű domb felső harmadán. Mindkét, egymással koncentrikusan húzódó árok végződései azonos helyen vannak, lekerekítettek. A fő égtájak felé néző bejáratok helyei itt is megfigyelhetők tehát. Legnagyobb átmérője kb. 200 m. Az itt talált szórványleletek is a lengyeli kultúra korai szakaszába tartoznak. A légifotók és a mórágyi ásatás alairjján bebizonyosodott, hogy a lengyelikultúra dél-dunántúli területén is (Baranya és Tolna megyében a zengővánkonyi csoport) létesítettek kör-