Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)

Trnka, Gerhard: Zum Stand der Erforschung der mittelneolitischen Kreisgrabenanlagen in Niederösterreich

26 Trnka, Gertiara A középneolitikus körárkok kutatásának állásáról Alsó-Ausztriában Alsó-Ausztria északi részén, a középneolitiikus körárkok fő elterjedési területén az utóbbi években sikerült mintegy 30 ilyen objektumot rögzíteni, amelyeik több esetben a lengyéld kultúra korai szakaszára (MBK IA ill. MOG I időszak) keltezhetők. A dél-morvaországi Tësetice-Kyjovice-i alapvető kutatásokat követően kisebb szondázások mellett nagyfelületű feltárásokra került sor Friebritz, Kamegg, Rosenburg és Strögen lelőhelyeken. Nemcsak az említett keltezés bizonyosodott be minden esetben, de az építés módjáról is nyertünk részleteket és érdekesek voltak az üledékvizsgálatok, amelyek szinte mindig természetes betölitődési folyamatot igazoltak. Az érintett területen mindig egy-, két-, vagy háromszoros árokrendszer került elő, átmérőjük 50 és 140 m között változott. Feltűnő módon a többszörös körárkok nyilvánvalóan egységes szerkezeti minta alapján készülték, amire az árokátmérők viszonya utalhat, amely kétszeres árkoknál 2:3 vagy 3:4, a háromszorosaknál 2:3:4 vagy 3:4:5. A bejáratot két vagy négy földhíd alkotja, néha egy kapuépítmény, ill. egyes eseteikben három vagy hat kapu. Néhány esetben faszerkezet, oldalsó árkok vagy előreugró ároikágalk teszik hangsúlyossá a bejáratot. Az árkon belül többnyire még egy vagy két körbefutó paliszádfal árka is megtalálható, a bejárat vonaléban szűk átjáróval. Ezeknek az árökrendszereknek a legszélesebb spektruma éppen Alsó-Ausztriában figyelhető meg az árkok számát (egytől háromig, de leggyakrabban kettős árokkal) a formák sokféleségét és nagyságát tekintve is. Ezen a területen több körárkot ismerünk, mint az egész közép-európai térségben ezen /kívül. Közös ezekben a rendszerekben a morfológiailag azonos topográfiai helyzet: többnyire lejtőn létesültek. Fontos megjegyezni, hogy kifejezetten magaslati létesítmény eddig nem ismert. Ezeknek a létesítményeknek a pontos funkcióját és hasznosításuk módját régészeti vizsgálatokkal eddig nem sikerült tisztázni. Ahol régészeti feltárásra került sor vagy mágneses vizsgálatot készítettek, a belső területek szinte teljesen leletmentesnek bizonyultak. Az egyes esetekben megfigyelt belső építményekről vagy a belsőben, az árkokban vagy az árkok közti területen talált sírokról nem bizonyítható, hogy egyidejűek az árikok használata idejével, és semmilyen egyértelmű magyarázatot nem tesznek lehetővé. A belül körbefutó egy- vagy kétszeres paliszádárkocskáfc rendeltetése nyilván az volt, hogy ínég jobban lehatárolják a belső területet. Az az általános nézet, hogy ezeknek a körárkoknak kultikus funkciója volt, és ezt paleoiaiszitronómiai megfigyelésekkel próbálták összefüggésbe hozni, nehezen bizonyítható. Elsősorban a kapuknak a fő égtájakra irányulását szokás említeni, amelyek bizonyos évszakokban (téli és nyári napforduló stb.) az égitestek helyzetének rögzítésére és iránymeghatározására szolgáltak. Ennek ellentmond, hogy sok esetben igen jelentős eltérés figyelhető meg a fő égtájaktól. A topográfiai megfigyelések arra utalnak, hogy a kapuk inkább a korabeli földfelszínhez — a magassági rétegszintvonalhoz és az arra merőleges irányhoz — igazodtak, és így voltaképp a létesítményhez vezető út nyomvonalával magyarázhatók. A szerző véleménye szerint ezek a paleoasztronómiai megfontolások aligha célravezetők, mert az égitestek irányával való egyezések lehetnek teljesen véletlen egybeesések is. Ezenkívül így nem magyarázható meg az árkok és a kapuk eltérő száma. A körárokrendsizereknek nemcsak a funkciója bizonytalan, de sem előzményét, sem direkt származékát nem ismerjük ezeknek a létesítmény éknek. Ügy tűnik, hogy egy önálló, rövid ideig fennálló jelenségről van szó, amelynek kiindulópontja a lengyeli körben (elsősorban Alsó-Ausztriában és Dél-Morvaországban) keresendő. Fennáll ugyan a hasonlóság a brit szigetek henge létesítményeivel, de anélkül, hogy kulturális vagy kronológiai összefüggés megállapítható lenne. Trnka, G.