Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)
Közlemények - Tóth István György: A magyarországi török építkezés forrásaihoz: a kanizsai vár házainak összeírása (1690)
224 Tóth István György Batthyány Ádám is, aki egy szép emeletes házat foglalt el, vagy a város legnagyobb és legtöbbre értékelt házába betelepülő „Hanns Feldhaubtmann". Nem fizettek ezenkívül a kereszténnyé lett törökök sem, akik valószínűleg eddigi házaikat tarthatták meg a valláscsere fejében. A többi negyvenkilenc vevő azonban mind lényegesen többet adott a házakért, mint amennyire eredetileg azokat értékelték. A vételár a becsérték százalékában: (Kanizsa 1690.) 110—150% 17 esetben 151—200% 10 esetben 201—300% 10 esetben 301— % 12 esetben Tizenketten tehát több mint háromszoros árat fizettek, igaz itt csupán néhány forintos tételekért, 2—3 forintra értékelt romos házakért adták ki a becsérték négy-ötszörösét, egy esetben pedig éppenséggel nyolcszorosát. Szemmel láthatóan könnyebb volt vevőt találni a pár forintos, szegényes vagy romos házakra, mint Kanizsa legdrágább épületeire. Tizennégy házat becsültek 75 forintnál többre az összeírok, és ezek közül csak egyet vett meg egy lakatosmester 170 forintért. Kettőt, mint láttuk, két parancsnok foglalt le magának, a többire viszont — legalábbis az összeírás időpontjáig — nem akadt vevő. Ezek a 75 forintnál drágább házak kettő kivételével mind emeletesek voltak, és a városon belül elkülönül egy előkelő tömb, az összeírásban 93—101. sorszámmal jelölt épületek, ahol 80—130 forintra értékelt épületek sorakoztak egymás mellett. Ezen az sem változtat, hogy közéjük ékelődött egy alig 20, illetve 25 forintra értékelt ház, hiszen ezek összeomlott tetejük miatt értek ilyen keveset. Sajnos topográfiai utalások hiányában nem kísérelhetjük meg ennek az előkelő tömbnek a lokalizálását. Alig 26 évvel Kanizsa visszafoglalása és összeírásunk keletkezése előtt fordult meg Kanizsa várában a híres török világutazó, Evlia Cselebi, aki az ostromlott várat felszabadító török sereggel érkezett ide. 1660-ban hatalmas tűzvész pusztította el Kanizsa várát, és mivel Cselebi már az újjáépítés után járt ott, nagyjából az a kép tárulhatott szemei elé, amit 26 évvel később Batthyány Ádám összeírói láttak — azzal a különbséggel természetesen, hogy a hosszas ostrom, bármennyire is a körülzárt ellenség kiéheztetése bírta megadásra a török helyőrséget, nyilván jókora rombolást okozott a vár épületeiben. Evlia szerencsére igen részletes leírást hagyott ránk a várról, amelynek méreteit maga lépte le: „én szegény e várat saját lábammal mértem meg" írja. A mocsár közepén fekvő várat békához hasonlítja, amely négy lábával, azaz bástyájával, illetve mivel a vár ötszögű volt, nyilván a fejével is, a vízben fekszik. Evlia részletesen leírja a vár falait, erődítéseit, majd a pasa palotáját és a házakat. Csak két börtön, a fürdő és a két várkapu, valamint a szultáni dzsámi minaretje épültek téglából, 4 ezen kívül azonban más téglaépület nincs a városban, csupán faházak. A várfalakon belüli terület, írja, hat városrészre oszlik, és ezer darab egészen fából épült deszkatetejű ház van benne. Négy előkelőségnek van erkélyes háza. A házaknak nincs udvaruk, a földszinten található az istálló, a felső rész a cselédlakás, e fölött van a szelámlik (a férfiak lakrésze), a harmadik, sőt negyedik emeleten pedig a hárem. A vár kicsiny, és mivel igen tele van emberekkel, ezért szűk és cölöpökön álló házai vannak. Ezután Evlia a külső város épületeit írja le, mely öt városrészből állt. Itt ötszáz fegyverviselő bosnyák rajának volt háza, ezek is többnyire cölöpökre épült, két-háromemeletes, deszkazsindelyes tetejű, erkélyes házak. 20 Ha Evlia Cselebi színes leírását összevetjük a 26 évvel későbbi összeírás száraz adataival, akkor megállapíthatjuk: A török utazó számadatai, mint minden más leírása esetében, pusztán a szárnyaló fantázia termékei. Szerinte a várban ezer ház állott, míg az összeírok csak 187 házat vagy házhelyet vettek számba — igaz ugyan, hogy a teljesen elpusztult házaknak a helyét sem tüntették fel, de ezekkel együtt is távol lehetett a házak száma ezertől, hiszen a feltétlenül jóval nagyobb Pécs belvárosában is csak 363 házat soroltak fel. Eltekintve azonban a számoktól, a leírás többi részletét igazolja a házösszeírás. Evlia arról ír, hogy a fürdő, a börtönök, a minaret és a kapuk kivételével minden épület fából készült, deszkatetővel, és ez szinte rímel az összeírok szavaival (akik aligha forgatták Evlia útleírását) : a házak török módra tiszta fából épültek, tégla vagy kő nélkül. A szűk várban emeletes házak épültek, írja a világutazó, és bár a három-négyemeletes házak csak az ő fantáziájában léteztek, valóban sok az emeletes épület. A házak négyötödéhez istálló is tartozott, pontosan úgy, ahogy Evlia leírja, és bár az összeírás nem mondja ki, hogy a házaknak nincsen udvaruk, erre lehet következtetni abból, hogy annál a szép háznál, amelyet Batthyány Ádám foglalt le magának, hozzáteszik a leírás végén: „und ein Hoff", a zsúfolt városban ez lehetett tehát a kivétel. Ha tehát eltekintünk a számoktól és levonjuk a keleties túlzásokat, akkor megállapíthatjuk, hogy nemcsak igen találó leírást adott Evlia Cselebi Kanizsáról, de éles szemmel vette észre a város jellemző vonásait is. Evlia azt írja, hogy a város nyugati kapujánál, a Bécsi kapunál vannak mind a mesteremberek,
