Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)

Közlemények - Tóth István György: A magyarországi török építkezés forrásaihoz: a kanizsai vár házainak összeírása (1690)

A magyarországi török építkezés forrásaihoz: a kanizsai vár házainak összeírása (1690) 223 Iádnak volt ennél több szobája. Volt azonban sok, csak füstösszobából (lakókonyhából) álló ház is, főleg a külvárosban. Nemcsak a püspöki város, Pécs, de Kanizsa is sokkal városiasabb volt tehát, mint a „nem is igazi város, csak naggyá nőtt falu", Körmend.

16 A házak építőanyagára a körmendi házösszeírás semmiféle utalást sem tartalmaz, erre csak a korabeli levelekből következtethetünk. Az elpusztult házak helyén, írták, „egy szál karó sincsen", ezért az újjáépítéshez fát kérnek, a javításhoz vesszőt vágtak. Fonott sövényfalu házak lehettek ezek, amelyeket „sározni kellett", akárcsak a körmendi major épületeit. A házakat zsupp fedhette, hiszen azt írják, hogy olyan sűrűn állnak egymás mellett, hogy „az üstökük a házaknak egybeér".

17 Csak a pincék épültek téglából — a külső városban három, a belső városban kilenc házhoz tartozott pince, ebből négyhez kettő is. 1652-ben egy külsővárosi pincét feltörtek, a tolvajnak „az csákányát is hozták osztán oda, a csákánnak az foka téglás volt, kivel az reteszt tekerte".

18 A leggazdagabb körmendi nemesi házakra analógiát adhat a szomszédos faluban, Molnaszecsődön álló Petres-ház. Petres György nagyvagyonú nemes tiszttartó volt, a halála után összeírt házában az öreg szoba egyik ajtaja az udvarra nyílt, a másik egy oldalkamrácskába, amelyből „nyílik egy kis szükséges hajlék, vagy secretum", azaz árnyékszék. A nagyszoba mellett egy nagy és egy kis konyha állt, ez utóbbi fölött a tűzfogó boltozat már ledőlt. A nagyszoba, a nagyobbik konyha és a mellette álló kis kamra tölgyfa boronafákból, összekapcsolt falakkal, fenyődeszka padlással épült, a kisebbik szoba és a másik kamra viszont csak sövényből font tapaszos fallal, tölgyfapadlással. Mindent zsupptető fedett. Az istálló fenyőfaboronákból készült. A nagy pajta falai talpfákra agyagozott sövényből épültek, míg a két pajtafia csak földre épített, sározatlan sövényből készült. Ezeket is mind zsupp fedte. Csak a tornácból nyíló pince épült kőboltozattal.

10 A körmendi nemesi házakat e falusi ház mintájára képzelhetjük el, de ez csak feltételezés. Milyen lehetett a többi ház? A szomszédos horvát falvak, Harasztifalu és Horvátnádalja lakói részben fából, legnagyobb részt azonban agyaggal tapasztott vesszősövényből építettek kápolnát. Ha Isten háza ilyen szerény kivitelben készült, legfeljebb hasonló házak állhattak a falvakban, és a mezőváros külvárosában. Pécsett kőből, fából, sövényből írt házakat egyaránt összeírtak. Sok ház alul kőből, felül sövényből készült, valószínűleg a törökkor előtti, itt talált házakat építették át a hódítók. Kanizsán — mint a foifrás bevezetője elmondja — a házak tisztán fából épültek, alig lehetett bennük egy téglát vagy más követ találni. Az összeomlott házak építőanyagként valóban csak a fát becsülik fel és adják el. Jól összevethető Kanizsa és Pécs házainak becsértéke, hiszen mindkettőt nagyjából egy időben, közvetlenül a török kiűzése után írták össze. Körmenden a házak értékét nem ismerjük, erre nem fordítottak gondot, hiszen nem eladni akarták a házakat, hanem abba hajdúcsaládokat telepíteni. Pécsett és Kanizsán azonban minden egyes házat megbecsültek, sőt Kanizsán a teljes romba dőlt épületek 2—5 forintot érő faanyagát is felértékelték. Ha összevetjük a házak becsértékét, kitűnik, hogy a pécsi házak sokkal értékesebbek voltak, ami érthető, hiszen Pécs igazi város, civitas volt, és ráadásul itt csak a belváros egy részét mérték fel részletesen. Házak értéke Kanizsa 1690 Pécs 1687 0— 50 forint 141 ház (83,4%) 55 ház (59,1%) 51—100 forint 25 ház (14,8%) 18 ház (30,1%) 101—150 forint 2 ház (1,1%) 7 ház (7,5%) 151— forint 1 ház (0,6%) 3 ház (3,2%) 169 "93 Ezek a becsértékek jóval a tényleges forgalmi érték alatt maradtak. Ellentétben a pécsi házöszszeírással, Kanizsán nemcsak a becsült értékeket tüntették fel, de a tényleges vételárat, sőt a mi szempontunkból most érdektelen foglaló összegét is. 57 kanizsai ház esetében ismerjük mind a vételárat, mind a becsült összeget és hét kivételével valamennyi drágábban ikelt el, mint amennyire első alkalommal taksálták. Nyilván az ostromló sereghez tartozott Johann Lenz ágyúmester (Pixenmeister), ezért egy igen szép, emeletes épületért az eredeti ár, nyolcvan forint helyett csak a felét fizette. Feltehetően ugyanezért adott az egyik emeletes házat megvásárló élelmezési biztos 60 helyett mindössze 16 forintot, és ezért juthatott féláron egy szép épülethez Miglio báró szakácsa is. Egy esetben az összedőlt ház három forintra értékelt faanyagáért a vevő pontosan anynyit, három forintot tett le. Nagy adminisztrátor uram tisztsége magyarázza e jó vételt, és valószínűleg azonos vele Nagy Péter, aki egy emeletes; házért a becsült tizenöt forint helyett csak tizet adott. Szintén az árán, alig öt forinton kelt el egy földszintes ház, amelyet „Reczay vidua", feltehetően egy magyar vitéz özvegye vett meg, ezért volt oly alacsony a vételár. Nyilván nem üzleti szempontok vezették az eladókat, amikor a szegényháznak kijelölt épületért a pálosok a becsérték felénél is kevesebbet fizettek. Adtak ezenkívül Kanizsán ingyen is házakat: így nem fizettek a szerzetesrendek tagjai, a jezsuiták, a ferencesek és másik házukért a pálosok. Természetesen ingyen kapták a szállásuknak kijelölt házakat az ostromló győztes sereg parancsnokai, így maga