Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)
Közlemények - Nováki Gyula: A középkori Szentmihály falu földvára és szántóföldjei
212 Nováki Gyula században megerősített kisnemesi kúria lehetett. 16 A Szentmihályi-tető földvárának is az egyszerű megfigyelő toronynál 17 nagyobb jelentőséget tulajdoníthatunk, jól beilleszkedik a többi, hasonló méretű, nagyszámú kis földvár közé. Szentmihály falu az okleveles adatok szerint a lendvai Bánffi családé 1379—1559 között. A nagyobb birtokosoknak egyszerre több váruk is volt, így a Bánffiaknak 1387—1427 között kettő, 1437ben három váráról tudunk. 18 Ezek azonban jelentős, nagy várak voltak, a birtokukhoz tartozó, a Szentmihályi-tetőihez hasonló kis várakat nyilván meg sem említették. A legtöbb kis várra országszerte nincs okleveles adatunk. A Bánffiak birtoklásáról csak a 14. század végétől van tudomásunk. Ezért a vár 13. századi, vagy talán még korábbi építtetője egyelőre ismeretlen előttünk. Zala megye Árpád-kori birtoktörténetének további feldolgozásától várhatjuk erre a megoldást. A falu határának, szántóföldjeinek nyoma Az egykori falu útrendszere, részben már fákkal benőve, ma is jól látszik a mélyútak révén. Némelyik mostanában is járható, de erős bevágódásuk a talajba igen intenzív használatról tanúskodik, amit a fa fuvarozása egymagában nem indokolna. Ez a körülmény, és a házsorhoz, templomhoz, a várhoz és az alább ismertetendő szántóföldekhez való igazodásuk egyértelműen bizonyítja, hogy ezek az utak a falu hosszú fennállása alatt alakultak ki (1. kép). A házsort az ÉNy-i oldalon kíséri végig egy út, a házaknál 0,5—1 méterrel alacsonyabb szinten. Ez volt a kis település egyetlen utcája, a hegyháton többnek nem is lett volna helye. ÉK-i végén, a 10. háznál, kettéágazik. Az egyik ág egyenesen folytatódik, de 110 m után elmosódik. A másik ág elhajlik ÉK felé, ma is használatban lévő útként halad tovább a hegytetőn. Az utca DNy-i, széles folytatása levezet a Szilágyi-patak völgyébe. Számpli Gyula elmondása sze-» rint ennek végében régebben bödönkút volt, de a halastó létesítésekor víz alá került. Ugyanő, a falusi élet ismeretéből kiindulva, arra következtetett, hogy ezen az úton hajtották le az állatokat a völgybe itatni. Ezt a feltevést a falu viszonylag magas fekvése (ahol tehát kút aligha volt) és az út feltűnő szélessége alátámasztja. Közvetlenül a vár Ny-i oldala alatt is vezet egy út, de 115 m után kettéágazik és egyre inkább elmosódik. A másik jelentős út a 2. és 3. ház közötti vonalban keresztezi az utcát. Lekanyarodik közvetlenül a templomdomb alá és É-i irányban a hegyoldalon vezet le a völgybe. Az utcától számított 230 méterre az út Ny-i oldalához, közel derékszögben, 45 m hosszú, 5—6 m széles mesterséges töltés csatlakozik. Alig 50 cm magas, alsó vége fokozatosan eltűnik. Rendeltetésére biztos elgondolásunk nincs, talán a szántóföldek végét jelzi. Erről az útról a templomdomb É-i aljában egykor gyalogösvény vezetett fel az utcához, bevágódása ma is felismerhető. Nyilván közelítő út volt azok számára, akik ezen az úton, É felől jöttek fel a faluba. Ugyanez az út a kereszteződéstől DK-i irányban egyenesen vezet le a K-re eső völgybe. Kb 230 m hosszan követhető és csak lent, a völgyfenéken tűnik el. A falu utcáját keresztező, előbb leírt út egyben behatárolja az egykori szántóföldeket is, melyeknek a nyoma az erdőben ugyancsak felismerhető. Ezek két részre oszlanak. A házsortól ÉNy-ra, az utca túloldala alatt meredek, helyenként 10—12 fokos lejtő következik a Szilágyi-patak völgye felé. Közvetlenül az É-ra levezető út felett egy erőteljes terasz húzódik, kb 180 m hosszan, felette 30—50 méterre egy 90 m hosszú, majd szorosan az utóbbi felett egy alig észrevehető, mindössze 35 m hosszú terasz látható. Itt tehát a szántás nagyjából a szintvonalaknak megfelelően történt. A szántóföldek másik csoportja a házsor másik oldalához, a hegy DK-i oldalán csatlakozik. Az előzőnél lényegesen enyhébb lejtőjű hegyoldalon a szántás már a szintvonalakra merőlegesen haladt. Gyenge, néha el-eltűnő, lefelé futó mezsgyék, néha kis teraszok alapján lehet hét parcellát megállapítani, párhuzamosan egymással. Hoszszukat nem sikerült pontosan meghatározni, különösen alsó végük mosódik el, leérve a völgyfenékre. Hosszukat a völgyfenék eleve meghatározta, a szemközti, meredekebb hegyoldalon nem találtam egykori szántóföldeknek nyomát. Felső végük nyilván az egyes házak udvaránál, szérűskertjénél szakadt meg, de ezek vonalára nincs adatunk. Megállapítható hosszuk 80—130 m között ingadozik. Szélességük azonban pontosan mérhető. A völgybe levezető úttól számítva, ÉK-i irányban haladva a szélességük: 23, 22, 16,50, 13,50, 28,50, 19,50, 24,50 m. Az utolsó parcella felső végétől, a 9. házzal egy vonalban, hegyesszögben egy újabb terasz indul ÉK-i irányba, 105 m hosszan lehet követni, majd fokozatosan eltűnik. Ezek a parcellák nyilván az egyes házakhoz tartoztak. Szélük pontosan megegyezik a 4., 5., 6., 7. házak vonalával, de nem sok eltérést mutatnak a 8. és 9. háznál sem. Az 1., 2. és 3. házhoz nem csatlakozik szántóföld, a 10. házhoz pedig feltehetően az ÉK-re tartó, egyedülálló terasz által határolt parcella tartozott, amelynek a kiterjedését azonban nem sikerült meghatározni. A 7. és 8. számú ház közötti üres, beépítetlen telekhez is felhúzódnak parcellák. Ebből Holl Imre arra következtet, hogy korábban itt is kellett házaknak állni, de elpusztultak, a parcellák vonala azonban megmaradt.
