Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)
Közlemények - Holl Imre: A középkori Szentmihály falu ásatása II.
A középkori Szentmihály jálu ásatása II. 191 méretű cöllöplyuk (2. sz.) a kormos padlószint DNy-i szélénél volt látható, ebben elszenesedett fatörmelék (tölgyfa 3 ), valamint egy sárgaréz súlysorozat tartójának fedele (7. kép 7) feküdt. Az ÉNy-i oldalon nyitott 4. szélvényben a korábbi ház szintjéből már csak Ms része került elő, de a .szélét jelölő vékony faszéncsík és a házon kívül jelentkező apró paticstörmelék nagy foltja látható volt. Délebbre, tehát e ház belsejében közvetlenül az erdei föld alatt barnásvörös agyagmorzsalék jelentkezett, alatta pedig sok cseréptöredék kíséretében egy kemence tapasztása. (Az itt álló fa ennék egy részét tönkretette.) Alatta egy második tapasztásréteg már jobban megmaradt. Ettől Ny-ra a morzsalékos feltöltés lefelé mélyebbre húzódik (lapos gödör betöltése?). Itt —46 cm mélységből sok cseréptöredék került elő, köztük égett termésszemeik, egy részük egy eltört korsó belsejéből. (Vizsgálatuk szerint lencse volt 1 db rozsszemmel. 4 ) Ugyancsak a 4. szelvényben találtunk rá az itt álló egykori házak legkorábbi ősének jelére: az említett kemencetapasztás közelében (ha e kemencét rekonstruáljuk, úgy Ny-i oldala alatt) de mélyebb szinten 30—40 cm mélységben szürke földréteg húzódott — tehát nem a szokásos agyagmorzsalék. Ebből késő Árpád-kori, szürkés színű nagy fazék töredékei kerültek elő. Sajnos a kis munkáslétszám és a csekély anyagi fedezet nem tette <Dehetővé további nagy szelvények nyitását, ami e korábbi házak kiterjedése, méretük megismerése kérdését tisztázhatta volna. A 9. ház leletanyaga A nagyszámú cserépleleten kívül e házban volt a legtöbb fémlelet. Négy későközépkori, nyéllapos kés ikerült elő (7. kép 1—4). Ezek közül az első kettő bizonyíthatóan az ausztriai Steyr késgyártó központból származik. Az elsőnél a mesterjegy utal erre, a másik késnél (ennek mesterjegye már elmosódott) pedig a nyél és a penge találkozásánál, felerősített, vörösrézlemezből préselt /kis pánt jellegzetes típusa. Koruk a XV. sz. végére— XVI. sz. legelejére tehető, az utolsó ház gazdái használták őket. 5 Valószínűleg hasonló típusba tartozott a harmadik kés is, míg a következő (7. kép 4.) valamivel nagyobb méretű és a szögecslyukak elhelyezése szerint is más típusú lehet. Az ötödik penge valószínűleg borotvához tartozott, ezen is van mesterjegy. Ez a borotva a 4. szelvény ÉNy-i részében, tehát a házon kívül került elő —5 cm mélységből, nagy valószínűséggel szintén az utolsó ház anyagából származik (7. kép 5). Egy gyengén ívelt pengéjű sarló töredéke az 1. cölöplyuk közelében feküdt (7. kép 6). A 3. szelvényben két fejnélküli szög (7. kép 10—11), a felső fekete lesározásban hevert —15—20 cm mélységben, a ház külső oldalánál pedig vékony meghajlított vaslemez (7. kép 9). Egy törött nyélszerű vastárgy rendeltetését nem ismerjük (7. kép 8). A már említett sárgaréz súlytartó fedő (7. kép 7) a 2. sz. kis cölöplyukból került elő (a lyuk 0: 30 cm), vele együtt hevert egy kihasasodó testű sárga fazék sok töredéke is; gyengén galléros peremű (4. kép). A ház DK-i részéből, a kemence és a cöllöplyuksor közötti területen két köszörűkő töredékét tártuk fel; egy lehasadt darabot, amely eredetileg egy 9 cm vastag kőhöz tartozott és egy nagyobb töredéket. Utóbbi vastagsága 6,5 cm, átmérője 19,5 cm, négyzet keresztmetszetű tengelye volt (4. kép). Ilyen köszörűkövek használata a középkori Sarvaly falu esetében is kimutatható volt: elsősorban a famegmunkáló szerszámok (fejsze, szekerce, véső) gyakori élesítése követelte meg tartásukat és azokkal együtt az erdős környezetű falvak életének jellemzői. 10. ház A falu legutolsó háza az ÉK-felé vezető mélyút mentén. Ásatását a felszínen is észlelhető kemencetörmelékek körül nyitott szelvénnyel kezdtük el, valamint két hosszanti kutatóárokkal, hogy a ház nyomait, kiterjedését megismerjük. Az árkok közti felületet ezután széles szelvényekkel kötöttük össze. Az egykori faliak biztos nyoma csak egy vonalban rajzolódott ki: a kemence ÉNy-i külső fala irányában hosszanti faszén csíkkal. Helyzete szerint ez a belső válaszfal helye. Vörösre égett kisebb-nagyobb paticsdarafook nem csak a kemencénél, de e válaszfal középső szakaszán, valamint ÉNy-felé a kemencétől mintegy 6—6,5 m távolságra is sűrűn fedték az egykori felszínt (a mai felszíntől 10—20 cm mélységben). Ezek a ház 1. helyiségéhez, annak falaihoz tartozhattak, de az alaprajzot pontosabban nem jelölték. Cölöp- vagy karólyuk sem került elő a szelvényekben. A ház 2. helyiségét (ennek sarkában állt a kemence) már jóval kevesebb égett patics jelezte, mint az elsőt, sőt a kemencétől távolodva a ház feltételezhető vége felé már nem is jelentkezett faszén vagy paticstörmelék. Csak a terepalakulat nyomán, a DK-felé észlelhető kis horpadás utalt arra, hogy a ház eddig terjedhetett. (Lásd a ház alaprajzát és az egész terep hosszanti metszetét.) Az agyagkemence viszonylag jó állapotban maradt meg, belső sütőfelület tapasztásaival és a kemence jól észlelhető egyenes külső falsíkjaival. Ezek is mutatják, hogy a ház tengelye kissé eltért az általunk feltételezettől: derékszögben állt a mélyútra, annak itt már kissé elhajló vonalára (mi viszont az elméleti egyenes falutengely alapján nyitottuk szelvényeinket). A legtöbb itteni házhoz hasonlóan az égett paticstörmelék e háznál is viszonylag magasan, —10 —20 cm mélységben feküdt, keveredve az erdei
