Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)

Közlemények - Tóth Sándor: A keszthelyi Balatoni Múzeum középkori kőtára

A keszthelyi Balatoni Múzeum középkori kőtára 161 jogát elismerte (SzK 136—9). 1722-ben a már lakatban várban öt családnak (Eszterházy, Ebergényi, Bakács, Babocsai, Lengyel) volt része (E R—37 106 et NB). 70 Az irat Kristóf, Balkács Sándor, továbbá Perneszy György és mások építkezését említi. Az építmények: kamrák a „Nagi szoba" és a szomszédos „ház" (szoba) fölött (in superficie eorundem domorum; Perneszy), kő börtön a kisebbik szoba alatt (Kristóf), kamra mellékhelyiséggel (cum loco quodam secesso; Bakács). Perneszy, már 1598-ban Pál özvegyének férje és Gáspár gyámja (GP 164. cs.), majd törökökkel barátkozó keszthelyi kapitány (T—1: 1602), Kristóf lányainak engedélyével építkezett. 71

A fentiekhez 1. még GP Z 252, 44 (.1616: Kata és Sára osztálya), MKA Nádasdy lt. Egyéb iratok 31., 34. tétel (1686—7: az elkobzott javak összeírása). Vö. H. Takács M.: Magyarországi udvarházak és kastélyok. Bp., 1970, 205 (idézetek e szövegből). Az 1687. évi irat szerint László része a várnak „az mint bé mennek bal kéz felől való szegletében" volt. 72 Vö. MRT 80, 89, 32., (térkép:) 42. t. 1741-ben a „Sz. Egyház" mint szántóföldek helymeghatározója szerepel, mint már 1678. máj.-ban is. Vö. T—1 (1573) : „Az falu mellett" ... „az egyház földe" ... ;:i A rajz (OL tvt. F 2) jelzése (Lichtenvalner fecit 796) nem sajátkezű, 1. Joseph Liechtenwalner ácsmester aláírását: GP Z 2511 (1799). A rajzon a kronosztikon az Vngarlae (hibás) I-je miatt 1744-et ad, és a szöveg Keszthely második (!) malmára vonatkoztatott. 1745 előtti keszthelyi számadások alig maradtak. Malomépítésre Festetics Kristóf levele utal (Constanczy György sági tiszttartóhoz, 1743. máj. 27.: KB—6). Az új malmot 1745-re szóló számlák említik (Sz—1: Balogh Mihály vasárus, febr. 4.; Fait Boldizsár pallér, dec. 28.; kőművesek segédmunkásainak bérjegyzéke, dec. 31.). 74

1699-ben a két jobbágytelekből kialakított Pethőmajor házát sövényfalúnak (septa) írták (GP Z 692). 75 „Keszthely Ipületnek, melyet az Ingineur kezembe adót, Delineatiojat" Móricz András küldte meg Pozsonyból Ságra, 1745. ápr. 14-én (KB—6, Festetics Kristóf Constanczynak írt levelei között; vö. 73. j.). Az épület 1750-re lényegében elkészült. Simon Eder asztalos legénye 1750. jan. 27. előtt két hétig padlót rakott a „fölső házaikban" (Sz—1, konvenciósok bérjegyzéke 1749-re), 1750-ben az „Uy épületben" ajtókat festettek (uo., Szaurer István tiszttartó számadáskönyve, 1747—55). Christoff Hofstetter neve 1749 végén tűnik fel (uo., kőművesek, napszámosok, ácsok bérjegyzéke 1749-re). Az általa 1755-re szignált földszinti alaprajz (K2 93) az eredeti terv másolata lehet. A kastély helyiségeit 1757. évi leltár sorolja föl (Fcs 87. cs.). 76 A de Kueskuth megjelölés egyetlen egyszer fordul elő, újkori másolatban (Dl. 1707: 1307). 77 Ekkor még Besenyőszentgyörgy. 1431-ben a Balatonban Fenékig érő Battyánnal szomszédos Besenyő birtok határa áthaladt Szentgyörgy falun (Dl. 93827). A Besenyő név rég nem él, de Battyán puszta még van (vö. KT 152. téka: 1858; SMFN 80—1). 78 A medence szokatlan írásmódú 5-ös számjegyének későbbi harangokról idézhető párhuzama (Dávid L. : A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei. Bukarest, 1981, 202, 249). Az országcímer hasonlóan megosztva szerepel a menyői keresztelőmedencén, de a törzsön, a donátorival együtt (Bunyitay V.: Szilágymegye középkori műemlékei. Bp., 1887, 31— 2, 34—6). A nem mindennapi harangszöveg távoli vidéken is előfordul (uo. 39), de Várvölgyön (1524: PATA Y 51, 12. к.) környékbeli előzményre mehet vissza. Somogyból számos elrejtett harang ismeretes (1. 53. j.; Patay P.: Harangok Somogy földjében. SomMK III., 1978, 235—41), de 1741 után a keszthelyi plébániatemplomnak is volt még régi harangja (CV 1746 Zala 121: 236 éves, 3 1/4 fontmázsa súlyú, gótikus feliratú; ua. 1748 Keszthely 13: 130 éves, 156 font súlyú). Az elpusztult Szt. György ábrázolás éppúgy utalhatna donátor, mint templom védszentjére. 79 Az örökösödési háború 1743-ban vett Ausztria számára kedvező fordulatot. Jún. 27-én az angol király vezérlete alatti szövetséges sereg a Majnamenti Dettingennél visszaverte a támadó franciát, amely a Rajnán túlra húzódott. A győztes sereg, amelyben magyarok is harcoltak, aug.-ban Mainztól északra átkelt a Rajnán, és szept. végén elérte Speyert. Délebbre a Bajorország felől előrenyomuló, Lotharingíiai Károlytól vezérelt osztrák fősereg nem tudott átikeml, így döntő hadműveletre nem került sor. Qkt.-ben a seregek téli szállásra vonultak vissza. 1744 nyárutóján fordult a kocka: a rajnai és bajorországi osztrák főerőket porosz támadás miatt Csehország felé vonták vissza, míg a szövetségesek Lille környékén kedvező pozícióban tétlenkedtek. L. Oesterreichischer Erbfolge-Krieg 1740 —1748. (Főleg:) V—VI. Wien, 1901—2, 298—316, 324, 336—7, 340, 345—9, 353, 363—4, 367—71, 485—91, 503, 505—7, 516—7, ill. 74—7, 431—4, 438—43, 466 —7. 80 Párja Zalaszántóra (BÉKEFI 176) 1778 (CV Zala 120: Fons ... baptismalis non existit) után került. 81 Salf öldön a szentélyablakak mérművei vastagabbak voltak (OMF tvt. 4288, manuálék 34). A keszthelyivel egyező vastagságú, de másféle rajzú salföldi mérműtöredék (manuálék 29; fénykép uo. 4289) a kolostorhoz vagy nagyobb templomi ablak kőrácsának szekundér kitöltéséhez tartozhatott. A kőtári töredék hasonló összefüggésékbe lenne utalható, de jóval korábbi párhuzamoikra emlékeztető rajzú (1. pl. a lőcsei ferences templom ablakának szekundér ívnégyszög-kitöltését: MM I. 329—30). 82 Festett, fa Pietá-szobor volt a keszthelyi plébániatemplomban. L. CV 1746 Zala 121 (bal mellékoltár) : dolorosae B. V. Mariae, cujus Imago ex Statua lignea colorata et inaurata cum figura Christi defuncti medium ... occupât; ua. 1748 Keszthely 12: Statuant M. Dolorosae sat bene coloratam refert, benedictum Suum Prolem in manibus tensns. ENTZd 256 a fővárosi szobrot a ferences templommal és Margit asszony végrendeletével próbálta kapcsolatba hozni. A Krisztus-képmás nyakába szánt gyöngyházolvasó azonban aligha utalhat Pietà-szoborra.