Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)

Közlemények - Tóth Sándor: A keszthelyi Balatoni Múzeum középkori kőtára

A keszthelyi Balatoni Múzeum középkori Kőtára 159 román kapuzat ívmezejében maradt fenn. A hatszögmustra, bár más alakban és díszekkel, XI. századi textilekein is előjön: Textile Grabfunde aus der Sepultur des Bamberger Domkapitels. Internationales Kolloquium Schloss Seehof, 22/23. April 1985. München, 1987, 68, 162—5; Riznica Zagrebacke katedráié. Zagreb, 1983, 69, 89, 129 (Szt. Lászlópalást). 43 A témához vö. H. Kolba J. : Románkori feliratos sírkőlap. FA XIV., 1962, 111—22. Az ott idézett két 1200 körüli, hasonló tartalmú, de rövidebb hazai sírfelirat (XVIII. t.) hajlékonyabb rajzú, mint a zalavári. Ennek .alsó keltezési időhatárát külföldi példák jelölhetik: 1120—40 között minden főbb jellegzetessége (A, H, M, Q, Ll-kapcsolat) fellelhető Niccolö mester körében (Nicholaus e Parte del suo tempo. Ferrara, 1985, I. 133, 142, 359, II. 483, 586, képkötet 119, 135, 239, 257). "Pápochoz vö. MAROSI 103, 141, 352—3. к. A pilaszteres bélletkeret régiesebb, gyulafehérvári példája: uo. 394. k. A 11 cm-es oszlop 0 (1. 25. j.) inkább a bélletlbe, mint a kis fejezethez (13) illenék. 45 Ez a rózsaablak vagy az északi apszis kortársa lehet (az építósmenethez 1. TÓTHb 415—8). Vö. 44. j. 46 A szakállformálásra nézve a legközelibb — de jóval szikárabb kifejezésű •— hazai párhuzam a kalocsai királyfej (MAROSI 312—3. k.). A szűkebb rokonság ismeretlen. A testformák és mozdulatok hasonló előadásmódja már Gyulafehérvárott megjelent (északi apszis: ENTZa 103—5. k.), de igazán csak Jakon bontakozott ki (GEREVICHa CXXXVIL, CCIX., CCXII. t.). 47 A keltezés viszonyításoktól függ, amelyeknek szempontjából fontos az 1224/5-ös pannonhalmi felszentelés értékelése is: vö. MAROSI 123; TÖTHb 420. Ják adataiból laza időhatárok következnek: 1. Tóth M.: Árpád-kori falfestészet. Bp., 1974, 65—6. 48 Vö. 14—5. j.: lehet, hogy a rajzon szereplő templom nyomai a múlt századra már teljesen eltűntek. E templom állhatott karoling korinak a helyén: a Vársziget déli részén inem volt jelentős eltérés a IX. és a XI. századra keltezhető sírok helyzetében (1. FEHÉRa 37, 41, II. melléklet, b 213—4, 221, 223, 236, 40. ábra; SÖSb 234—9, 272—3, 275, III. térkép, с 34—6, 42—3, 45—8, 57—61, 151—60, 4., 6—7. térkép, f 109—10, 113—22, 182—4). 40 Vö. 7. j. A szöveg nagyrészt a kolostori vagyon védelmiére vonatkozik, a biritokfelsorolás szűkszavú. 50 A szalagdíszes oszlopcsonlk (31) a hegyről kerülhetett lelőhelyére. A tetőn 1818-ban kápolnamaradvány látszott, amelynek helyén 1932-ben ásatás folyt (Dornyay B.—Pénzes Z. : Beudant balatonfelvidéki útleírása 1818-ból. Tapolca, 1935, 26, 60). A feltárt részeket rövidesen szétdúlták (BKRK 213). L. még Erdélyi B.—Sági K.: A magyarországi régészeti légi fényképezés története és a Szent György-hegyi kolostorrom. VMMK 17., 1985, 277— 8). 51 Az 1877-ben még felmért templomot (1. OMF tvt. 186), amely a következő években lakóépületnek adott helyet, Szt. István vértanú titulusú középkori egyházzal azonosítják hagyományosan (Ádám Iván a badacsonyi pálos kolostor romjairól. AÉ VIII— 1888, 64—5, BOGYAYc 509—10). Ilyen címmel 1297ben Lábd, 1344-ben Tomaj egyháza szerepel (Verbőczi első része II-di!k czikkelyének magyarázattya. Veszprém, 1820, 64—5, — hibás oklevélmásolat, 1724; ZO I. 415—9). 52 A rom Felsődörögd 1338-ban közvetlen püspöki fennhatóság alá utalt (és ezzel plébániai rangra emelt) Szt. András egyházával, a mai templom előde az ennek alárendelt Szűz Mária kápolnával azonos (vö. A. Theiner: Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia. I. Roma, 1859, 749—50, — pápai megerősítés, 1347). 1347-ben a kápolna új, a templom nemrég bővített volt (Ádám I.: A felisődörögdi templomrom. Egyházművészeti Lap III—1882, 213—5, — újkori oklevélmásolat). Ennek négyszögű szentélye áll romosán. A bővebb templom hossza és elődének a mérete tisztázott: Az 1975. év régészeti kutatásai. Szerte, Burger A. Bp., 1976, 87—8; Az 1976. év régészeti kutatásai. Szerk. uő. Bp., 1977, 69—70 (Éry K.—Kralovánszky A.; németül: AÉ 103—1976, 304—5, 104—1977,275). A kőtári darab mérete, minősége inkább a plébániatemplomhoz illenék. 5:}

BÉKEFI (115—7) a domborművet (26) — lelőhelyéről nem szólva — a túri egyházból (azaz nyilván a temetői romból, a déli faluszélről), a kapulábazatot (27) viszont, 1787. évi bontási engedély alapján, Alsó-Vörösről származtatta. Ám a forrás nem okvetlenül mérvadó, mert a támpillér, amelyből a kő kikerült, utólag épülhetett, pl. a toronnyal (1832: Magyar református templomok. Szerk. Kováts J. I. II. Bp., 1942, 391) együtt. Vörösbegy a községhatár déli részén volt, Babodpuszta (ma Somogybabod) területén (KT 181. téka: 1853, 1858). Az északi faluszélnél volt a sánc (1. uo.), ahol RÖMER hallomása szerint (a XXXVIII, 192) harangot találtak. A CV 1778 szerint (Somogy 115) várromból került elő harang 1764-ben. A falutól délkeletre, a tardpusztai határrész felé, régebben kolostorhelyet tartottak számon, ahol csontokat is találtak (SMFN 79). A megnevezés a pannonhalmi apátság kúriájának emlékét őrizheti: ez előtt állt az 1102 előtt létesült tardi Salvator-egyház (PRT I. 157, 503, 692). A tardi rom 1787-iben katolikus templomtorony építésére volt kijelölve (BÉKEFI 117). Túr temploma az 1180-as évek. előtt épült (MREV I. 4—5). Babod középkori elődéről nemigen lehet biztosat tudni. 54 A hattagú szalag kivételes forma, de az újlaki pilléren ábrázolt oszlopfők szövetszerű dísze sárvármonostori motívumra emlékeztet, amelynek a sokszoros bordázás fő jellemzője, ezt pedig a hozzá társult négyzetfonat világosan Dombó köréhez köti (vö. Magyar K.: Nagyecsed—Sárvár nemzetségi monostora. Mv XXVI—1982, 15; 36. j.). 55 Ompud bán vagy (és) nádor (többféleképp írva) 1165—72 között szerepel Lőrinc (udvar) ispánnal együtt hiteles, jó dátumú királyi oklevelekben (ÁKO 107—8., 111—2., 116—7., 120. sz.). A felirat egyes jellemző betűi (M, H) ekkor már nem újak (1. 43. j.). A kisbetű alakú F és N III. István országából még csak oklevélről idézhető (A magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi S. II. Bp., 1896, 307: hasonmás, vö. ÁKO 106. ez.). Az F feltűnik a bulkeszi tégla hasonló jellegű, kissé későbbi feliratán (III. Béla emlékezete. Szerk. Kristó Gy.— Makk F. H. п., 1981, 86, 190, 1. к.; az uralkodási évhez megjegyzendő, hogy ilyen e király okleveleiben nincs, 1. Szentpétery I.: A kronológia kézikönyve. Bp., 1985, 29—30). A későbbi keletkezés mindkét felirat esetében a jogbiztosító jelleg miatt valószínűtlen: efféle oklevélpótlékok nyilván csak addig készültek, amíg a kancellária kevés ügyet foglalt írásba. 5G A szimmetrikus állatpár (30; hasonló nagycenki timpanonon: VALTER 187) és a kötéldísz (32) igen régi motívum (1. 5) változata. Az utóbbival talán apácatornai kaputöredékeik (említve: KOPPÁNYb 120) hengertagot díszítő, kuszább hurkasorai rokoníthatók. Az egyik hengertag középéles, ami XIII. századi forma. A iszalagból alakított, csomós oszlopdísz (31) bajor párhuzamai 1210 tájától nem távoliak (H. Kariinger: Die romanische Steinplastik