Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)

Közlemények - Tóth Sándor: A keszthelyi Balatoni Múzeum középkori kőtára

150 Tóth Sándor vány sírlap (J) szétágazó körközi növénydísze kötődhet (vö. ÁK 97—8, 5. kép). A dombói kövek e három hely emlékeitől se függetlenek.

30 De vannak párhuzamaik Titelről is,

31 ahol I. László király (1077—95) korában létesült prépostság (Győrffy Gy. : Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. Bp., 1963, 240—1). Egy dombói fejezet bánmonostori rokona (1. HORVÁT 177) pedig 12. századi lehet.

32 A fő zalavári csoport közelibb rokonai másfelé vannak. A kör és négyszögsarok közé ékelt, kifelé növő, lehajló félpalmettapár (С, H, csonk: 23) két zselicszentjakabi lábazaton a fő dísz.

33 A délin vízszintes terülésű félpalmettapár töredéke is látszik, mint (más helyzetben) egy zalavári kövön (21). E lábazatrészlet ujjazási módja a zalavári köveken szokásos (19—23, C).

M Ezek más szerepű lehajló félpalmettapár ja, amely a kerettől a széles középrészű szalagokból formált körök közé nyúlik (20, 22), székesfehérvári, alighanem félkész faragású sírládafedél oldalsó darabján tér vissza — talán állatalakos fő mezőkkel (G. Entz—E. Szakái: La reconstitution du sarcophage du roi Etienne. AHA X—1964, 15. к.). E fedél, amelyből megvan az oromrész darabja is, stílusban összefügg a fennmaradt szarkofággal, ahol hasonló körfonatokat másféle formák kísérnek (1. uo. 2—3., 13—4. k.).

35 Az az átlós rovátkolás, amely ennek elején (uo. 6. k.) az angyalszárnyakat és a lélek pólyáját jellemzi, főleg Dombon és körében terjedt el.

36 A sírládát írott adatok nem keltezik. A zselici apátsági templom építését viszont igen: az 1060-as évekre (Kumorovitz L. В.: A zselicszentjakabi alapítólevél 1061-ből. Tanulmányok Budapest múltjából XVI. Bp., 1964, 43—81; SRH I. 364).

37 A zalavári márványokat ENTZ — elsősorban a fehérvári sírládára és aquileiai párhuzamokra hivatkozva — 1040 tájára keltezi (főleg: b 44—5). BOGYAY a zömöt az 1019-es felszenteléshez köti, de a küszöbkövet (24) a 9. századra teszi (pl. i 17, 23). NAGY hasonlóan határol el fonatos dombói motívumokat más ottaniaktól (19—20). Többnyire 9. századinak tartják a megfelelő szalagdíszek itáliai példáit is — Aquileia esetében a zalavári alakos körfonatok rokonaival együtt.

38 Van is karoling kori emléke pl. ezek jellemző, kifelé növő, sarokkitöltő félpalmettapárjának (J. Hubert—J. Porcher—VV. F. Volbach: Frühzeit des Mittelalters. München, 1968, 155. k. — Egino-kódex). De ugyanez a velencei Szt. Márk templom padlómozaikján nem lehet a 11. század végénél régibb.

39 A küszöbdísznek pedig van párja az ausztriai St. Lambrechtben is, ahol 9. századi épületnyom nincs, és kolostor a 11. század közepe után létesült (ÖK XXXI. 15, 141, 151, 216. k.). A kérdéses motívumok minden példáját 9. századinak tartani ezek szerint éppoly indokolatlan, mint a megfelelő zalavári, dombói faragványok között évszázados korkülönbségeket feltételezni.

40 A keletkezési kort nem kétes vonatkozású adatok vagy sokáig élő motívumok vitatott keltű, távoli példái, hanem a közeli stíluskörnyezet megállapítható összefüggései határozzák meg. Ezek pedig — amint az idézett írott adatok és formai párhuzamok mutatják — az 1050 utáni időkre vallanak a szóban forgó emlékekre nézve mind Dombó, mind Zalavár, mind Székesfehérvár esetében. így a fehérváriak faragása is inkább I. István király (1001 —38) vagy fia, Imre (Î1031) szenttéavatásához (1083), mint temetésükhöz illik.

41 A zalavári márványok zöme, tekintettel a zselicszentjakabi rokonságra, kevéssel korábbi lehet. Régebbre legfeljebb két sajátos motívumú darabot tehetnénk (10, I), de 9. századi vagy 1019 körüli keltezés mellett ezek esetében sem szól komoly érv.

42 A többi zalavári kő rokonsága áttekinthetőbb. Az érthető részében közhelyszerű sírfelirat (16) 12. századi írásmódú.

43 A későbbi kövek közül akapufriz (11) a pápócihoz (MMT

4

"

5 85., 132. k.) hasonló, de gótikusabb díszű kiugró építményre utal.

44 Pilaszterfején a háromrészes levél talán egységesebb formák Jakon példázott széttagolódásából (vö. BOGYAYb 12., 35. k., MAROSI 109, 215, 378. k.;a szakaszoláshoz és az időrendhez 1. TÓTHb 422—5) ered. A kis fejezet (13) ritka típusú dísze gyulafehérvári darabra emlékeztet, ahol az alakos elem más szerepű (ENTZa 49. k.).

45 Az emberalakos darabok — amelyekből kettő (12, 14) а legelső hazai kerek szobrok közül való — a jakinál régibb stílusfokhoz aligha köthetők.

46 Mindez a zalavári késői román kövek 1225—30 tájától nem túl távoli keletkezésére vall.

47 A márványok gazdag szentélykialakításra utalnak. Nagy részük mellvédlapokból származhat, többjük padlóelem, egy-egy darab kis fejezethez, ill. (В) oltárhoz tartozott. A küszöbfelirat szentély kapujához éppúgy illik, mint temploméhoz. E berendezéssel a korai sírkő is összefügghetett. A késői emlékek közül a kapufriz takaratlan homlokzatra, a dombormű (15) falfelületre való. Az oszlopfő vakárkádos architektúrából eredhet. A vízköpő (12) kútfélére utal. Társa (14) talán kútkáván ült. 1230 körül tehát a templomon és azon kívül is kiterjedt felújítás folyhatott. E töredékek és a vörös sírlap nem hétköznapibbak, mint a márványok. A kövek tehát az Árpád-kori kolostor rangos kultúráját tanúsítják. A 11. századi kezdet azonban homályos. A várszigeti templom épülhetett 1070—80 táján, de éppúgy lehetett 9. századi eredetű, annál is inkább, mert a múlt században megfigyelt részletek felfoghatók a Turco rajzán szereplőnél régibb forma elemeinek.

48 Annak mindenesetre, hogy az 1019-es felszentelési adatot, amely nemigen utal kolostorra, a 11. században megújított récéskúti templom-