Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)

Közlemények - Tóth Sándor: A keszthelyi Balatoni Múzeum középkori kőtára

148 Tóth Sándor —2. fej., 129: a javadalmazás keltezése; a vár: munimen, castrum, a települési körzet: civitas). Ez nem arra vall, hogy a név viselője ókori vértanú lett volna. Ezért figyelemre méltó az ír—skót egyházi hagyomány 9. századi, pannóniai származású Szt. Adorjánja, aki társaival a normannok áldozata lett May szigetén.

4 Pribina 860 körül halt meg, birtokát a várral, amelyet ekkortájt kezdtek Mosaburgnak nevezni, fia, Kocel örökölte (CBC 56—7: 13. fej., 139: Pribina halála). Salzburg dunántúli jogait a szláv istentiszteleti nyelvet bevezető és 869/70-ben Rómában pannóniai püspökké tett görög Method rövid működése Kocel területén csorbította

5

, a magyar honfoglalás pedig elsöpörte. A salzburgi jogigény azonban még sokáig fennállt. Egy erről tanúskodó hamis oklevél és ennek több 10—11. századi átirata Szt. Adorján nyugvóhelyét apátságnak nevezi.

6 Az 1200 körüli Pozsonyi Évkönyvek szerint „1019. Szt. Adorján mártír egyháza felszenteltetik" (SRH I. 121—2: keltezés, 125: 1019. dedicatur ecclesia S. Adriani M.). A zalai apátság két 1347 előtt, részben krónikás forrásból hamisított alapítólevelének egyike (PRT VII. 494—5) azt közli, hogy Szt. Adorján egyházát, amely (a) Zalában van, 1019-ben István király parancsára szentelték fel, másika (uo. 479—80: 1024-re) azt, hogy a kolostort ugyanő, elkülönítve, alkalmas szigetre helyezte.

7 1340/l-ben a monostor testében sekrestyéül használt Mária-kápolna volt: itt támadt az a tűz, amelyben oklevelek is elégtek (uo. 490, 519 — keltéhez: 451; VR 162). Zalavárnak eleinte a megyésispáni vár körzetét nevezhették.

8 Az apátság alighanem az 1440 utáni belháborús időkben vált erőddé.

9 Végvár volt, amikor 1931 óta ismert alaprajzát 1569-ben G. Turco fölvette (jó fénykép: DERCSÉNYId 5).

10 Épületéről egyidejűleg három leltár is tájékoztat (MKA Urbaria et Conscriptiones 55. fasciculus 56).

и Konventje ezidőtájt feloszlott (PRT VII. 189 —93), de az épület megmaradt várnak a törökidők végéig (sok 17. századi adatát említi IVÁNYI 165 _7, 175—9). 1685—6-ban még felújították, de 1700-ra lakatlanná vált (uo, 178—9), és 1702-ben felrobbantották (PRT VII. 218). Az apátság javait 1715-ben a göttweigi bencések kapták meg (uo. 227—30), akik utóbb Zalaapátiban építettek zárdát (uo. 257—9: 1753-tól), majd templomot (uo. 278— 80: 1777—81, vö. 263—4, 271, 373—5 is), és 1873-ig maradtak birtokban (uo. 335—45). A várrom, amely 1736-ban teljesen elhagyott volt (uo. 242), e korban legfeljebb kőbányául szolgált (pl. a templomalapokhoz: uo. 278). 1841-ben, újabb kőbányászás után (KOLLÁR 9— 10), a várról és néhány belső épülettöredékről még felmérés készült (uo. 12 után; HENSZLMANN IV. t.; kéziratos változatát közölte Prokopp Gy.: Kehrn Vilmos 1841. évi rajza és tudósítása a zalavári várromról. MÉ XIII—1964, 230—2), amely nagyjából megfelel Turco legalább 160 cm hosszú passus (kettőslépés) alapján szerkesztett rajzának; 1881-ben a helyszínen ásató RÓMER (b 147r: gyenge, ceruzával vázolt alaprajz) már csak morzsákat látott (c 188—9).

12 Az újabb várszigeti kutatások nagyobb és más alakú térség körítőfalait mutatták ki, de a Turco-rajz épületeinek helyzetét csak látszólag tisztázták: a hivatkozás az említett falakon belüli toronyalapozásra és néhány más épületnyomra (először Á. Csemiczky—Sós: Neue Angaben zur Frage der Kontinuitat der Mittelalterlichen Festungssysteme in Mosaburg-Zalavár. Arheologia Polski XVI—1971, 353—8, a megfelelő feltárási adatokkal) nem meggyőző (1. kép).

13 A templom Turconál torony nélkül kb. 22,5— 24x9—10 m külméretű (ha a passus 160—70 cm). A hosszház déli részén (az északi toronyfal vonalában) támaszsor húzódik. Az északi fal támpilléres. Kapu a déli fal keleti részén nyílik. A szentély nagy, a hosszháznál alig keskenyebb apszis. Az 1841-es alaprajzon hosszház nincs, az apszis pedig jóval kisebb.

14 1881-ben 8,85 m hosszú, 1,32 m vastag, alácölöpözött, észak-déli irányú alapfalat találtak, négy támpillérrel. Két végétől kelet felé kiszedett alapozás nyomai indultak ki, de az északinak a vonalában padlórészletek is voltak (RÓMERc 177—8, 180, csak négy pillér: 182,186, 188— 9; vö. RÉCSEY 61—2). A falvonulatot vélhetnénk éppen az apátsági templom nyugati lezárásának, de ez Turco rajzán támpillér nélküli, és jórészt toronytól takart.

15 Mindebből csupán a templom nagyságrendje adódik egyértelműen, alaprajzi megoldása és építéstörténete nem. így építészettörténeti értékeléséhez alig van alap.

16 A kolostor Turco rajzán elég szabálytalan. A templomra merőleges két épületszárny déli végét csak kerítésfal köti össze. Az udvarban támaszsor, amely kerengőre utalhat, csak a templom oldalán látszik. A két szárny nem egyforma hosszú : a nyugati, amely a kaputoronyig terjed, nem éri el a déli kerítés vonalát. A kaputorony falait a megfelelő helyen az 1841-es alaprajz is jelzi. Ezen a keleti szárny a déli várfalig nyúlik, és osztott.

17 1881ben viszont a keleti és a déli oldalon észleltek épületszárnyat, míg a nyugatin a várfalig terjedő udvart véltek felfedezni, melléképületekkel (RÓMERc 179, 189; vö. RÉCSEY 61). Ezek az ellentétes adatok éppoly kevés biztosat mondanak, mint a templomra vonatkozók. A vár körzetében eddig négy helyen tártak fel szakrális épületmaradványt. Északra magán a Várszigeten és távolabb a Kövecses nevű helyen, északkeletre Récéskúton, délnyugatra pedig Borjúálláson (térkép a négy szigettel: SÓSh 157). A négy templomból három jóval- kisebb volt az apátságinál. A borjúállási nyilván fából épült, jelentős cölöpszerkezet nélkül: alakját főleg a római tég-