Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Bondár Mária: Újabb adatok a badeni kultúra temetkezéseihez

40 Bondár Mária sírjából (UO. Taf. LIX. 2.), valamint a Vörs-Majorsági épületek 2. sírból (UO. Taf. LXXXVII. 6). A felsorolt helyeken a gyöngyök között nem volt csiga, vagy kagyló felfűzve. Csigával kombinált gyöngysorok a budakalászi temető eddig közölt sírjaiból 31-ben kerültek elő (BANNER 1956. Taf. LXXXVIII. 2—4, XCI. 1, 5—9, 11—12, XCIV. 10, 12—14, 17, 29, XCVII. 1, 14—17, 20, "23, XCIX. 9, 12, 14—15, Cl. 4, 7—8, CV. 1, 29). Hasonló ékszert közölt Hanti Szilvia a balatonbogiári tömegsírból is (HONTI 1981, 4. kép 1—2). A balatonmagyaródi gyöngysor csigái az előzetes meghatározás alapján az Errato genusba tartoznak és recensek. A Földközi-tengerben és a brit partok mentén találhatók.

5 A fehér színű gyöngyök mészkőgyöngyök, a pirosak tűzkőből készültek.

0 * A gyöngysor kapcsán Kalicz Nándor hívta fel a figyelmemet a Nemzeti Múzeumban levő köveskáli leletekre.

7 Az MNM 84. 1871. 1—8. leltári számon „Köveskál, szőlőből" lelőhelymegjelöléssel Kápolnay István ajándékaiként került a múzeumba egy kőbalta, 5 edény, egy gyöngysor és vörösréz csövecskék. A leleteket Hampel József említi 1895ben : „ ... 88 db gyöngy a zalamegyei köves-káli szőlőből, bögrékkel, kőszekerczével és 11 darab apró vörösréz (?) hengerkével." (HAMPEL 1895, 43). Ezt követően a leletegyüttes lényegében elfelejtődött, csak egyes darabjait említik. így pl. Banner János monográfiájában csak a függesztőedény és a kehely szerepel, a többi leletet nem is említi (BANNER 1956, 26, Taf. VII. 3—5). A Veszprém megyei topográfia 1. kötetében az edényeket, az átfúrt kőbaltát és vörösréz hengereket említik a szerzők (MRT I. 107, 25/xxx. lh). Az MNM-ben a köveskáli leletekből a Banner által is közölt kelyhen (10. kép 1) és függesztőedényen kívül megvan még egy csonkakúpos nyakú, nyomott gömb testű, díszítetlen korsó, nyalka hiányos, m: 10 cm (10. kép 3), megvan a kőbalta (11. kép 2), 6 db rézcsövecske (10. kép 2) és 61 db gyöngy (11. kép 1). Mivel a hasonló gyöngyök, serlegek, rézhengerek hiteles körülmények között eddig csak sírból kerülitek elő, ezért a köveskáli leletekét is sírleletnek tekintjük, amely minden bizonnyal egy több sírból álló kis temetőből kerülhetett elő. A köveskáli függesztőedényhez nagyon hasonlót közölt Draveczky Balázs Bogátpusztáról (DRAVECZKY JPMÉ. 1964, 1. kép). Ez az edény egy magasfülű mericével került elő silógödör ásásakor. Nem tartjuk kizártnak, hogy itt is egy badeni sírról lehet szó. A köveskáli kőbalta jellegzetes badeni eszközformának tekinthető. Ugyanilyen darabokat ismerünk pl. a Fonyód—ibézsenypusatai temető 3. sírjából (BANNER 1956, Taf. XI. 9) és a Pilismarót— basaharci temető több sírjából (Torma István szíves szóbeli közlése). Ugyancsak sírból származó leletnek tekintjük még a Tihany—Újlakról előkerült kelyhet (BANNER 1956, Abb. 2. 1) és egy Szikráról származó kehelytöredéket is (UO. Taf. XXIX. 7). Fentiek alapján a badeni kultúra temetkezései újabb lelőhelyekkel szaporodtak. Legutóbb Nevizánsky Gábor gyűjtötte össze a badeni kultúra temetkezéseit (NEVIZÁNSKY 1985). Gyűjtését a balatonmagyaródi, köveskáli, bogátpusztai, Tihany-újlaki és szikrai adatokkal egészíthetjük ki. * A Balatonmagyaródon feltárt kis temető felhívja a figyelmet arra, hogy a badeni kultúra népének társadalmi szerkezete, hitvilága, szokásai nagyon sokszínű lehetett: a néhány sírós kiscsaládi temetőktől a közepes nagyságú, majd többszáz sírós nagy temetőig, a kettős sírokon, tömeges temetkezéseken és jelképes sírokon keresztül a szarvasmarhák elhantolásáig nagyon széles a skála. Kettős temetkezés eddig csak közepes vagy nagy sírszámú temetőkből ismert (Alsónémedi, Budakalász). Ezekben a temetőkben az egy sírba eltemetett halottak nemek szerinti megoszlása nagyon vegyes képet mutat: gyakori a férfi—nő, nő—gyerek, férfi—gyerek, két gyerek eltemetése, de előfordul két férfi közös elhantolása is. Balatonmagyaródon egy kis lélekszámú temetőnél megfigyelhettük, hogy a kettős temetkezés nem kizárólag a nagy közösségek jellemzője, valószínű, hogy inkább szoros családi, emberi kötelék túlvilági megőrzését tükrözi ez a temetési szokás. Ugyancsak a nagyobb sírszámú temetők alapján azt gondolhatnánk, hogy a társadalom kiemelkedő tagjait illethették meg az általános mellékletektől (tál, bögre, kancsó stb.) eltérő különleges viseleti, illetve használati tárgyak. A balatonmagyaródi temető nem nagy közösség temetője, s gazdagságukra semmi nem utal. Mégis megtalálható itt a különböző gyöngyökből, csigákból készített gyöngysor, a sírbatett kis réztárgyak (gyöngyök? rézcsövecskék?) nyoma. Ebből arra gondolhatunk, hogy a rézhasználat és rézgazdagság általánosabb volt, mint amennyire ezt a sírokban talált fém viseleti és használati tárgyak alapján feltételeztük. Megkockáztathatnánk még annak felvetését is, hogy azok a sírok, amelyekben réztárgy is volt, nem feltétlenül a közösség leggazdagabb tagjának a sírja volt. E problémák beható vizsgálata, a temetők szerkezetének, a mellékletek különböző variációinak, a telepen elő nem kerülő sírba tett tárgyaknak a