Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Maróti Éva: Római kori pecsételt kerámia Nyugat-Pannóniában

ZALAI MÚZEUM 1. 1987 Maróti Éva: Római kori pecsételt kerámia Nyugat-Pannoniában A Római Birodalom Pannónia tartományában alakult ki és főként itt terjedt el az a jellegzetes anyagcsoport, melyet a kutatás pannóniai pecsételt kerámiának nevez. Ez a leletanyag azonban nem egységes, a kerámiaanyag időben és térben — előfordulási helyük szerint — több csoportra osztható. Területileg három nagyobb egységet különíthetünk el, a dél-pannoniai, a kelet-pannoniai és a nyugat-pannoniai csoportot (1. kép). A dél-pannoniai csoport elterjedési területe a Dráva—Száva köze, Pannónia és Moesia, a gyártó műhelyeket is itt kell keresnünk. Nagy L. Sisciában feltételez egy ilyen műhelyt, mely azonos volt a terra sigillaták gyárával (NAGY L. kézirat, 57. o.). A sigillata gyár lokalizálását a legújabb kutatás nem támasztja alá — egy tálnegatív alapján inkább Margumot tartják a gyártási helynek (GABLER 1976, 34. o. 5. j.). A leletcsoport lelőhelyei: Ljubljana (EMONA) (PLESNICAR—GEC 1972, 176. o. 141. sír 6. edény, XXXIX. t.); Drnovo (NEVIODUNUM) (PETRU—PETRU 1978, 72. o., 81. o. XXXIV. t. 1—2., LUI. t. 4.=LXIX. t. 1. sor 2. kép); Zagreb—Stenjevec (HOFFILLER 1907a 169. o. 67. kép 9., 11—12., 170—171. o., 177. o.: GREGL 1981, 62., 96., 109. sír); Sisak (SISCIA) (NAGY L. kézirat 56—57. o., 155—156. kép, 157/ 1—7. kép); Dalj (TEUTOBURGIUM) (BRUKNER 1981, 76. o. 50. t. 14.); Növi Banovci (BURGENAE) (BRUKNER 1981, 76. o. 50. t. 13.); Zemun (TAURUNUM) (BRUKNER 1981, 76. o. 50. t. 8—10); Beograd (SINGIDUNUM) (BOJOVIC 1977, 73. o. 136—143., XII. t. 136—143.); Dolnja Lomnica (HOFFILLER 1907b, 207—208. o.; NAGY L. kézirat 54. o.). Az edényformák közül gyakori a félgömb alakú, kissé behúzott peremű, kelta eredetű tálforma, a Drag 35—36 és a Drag 37 formák variánsai. Díszítésükre a sávos elrendezés jellemző, a rozetták és levelek sora néha fogaskarcolt sávokkal váltakozik. A tálak színe szürke vagy vörös. A déli csoport datálása az i. sz. I. sz. 2. felétől (GREGL 1981) a II. századig terjed (NAGY L. kézirat, 54. o. 57. o.; BRUKNER 1981. 76. o.), tehát az egyik legkorábbi csoport. Az áruk elterjedése a folyók mente, főleg a Száva menti települések. Ennek oka valószínűleg a vízi szállítás egyszerűsége volt a szárazföldivel szemben. A kelet-pannoniai csoport elterjedési területe főleg Kelet-Pannonia ; Aquincum, Gorsium és Brigetio környéke, de a vele szomszédos Barbaricumba is elkerültek edényei, pl. Szlovákia területére (KÖLNIK 1958, 61—70. o.; KREKOVlC 1982, 352 —353. o.) és a mai Pest megye területére (MARÓTI 1985, 123—124. o., XV. t. 10—13.) Műhelyei valószínűleg Aquincumban voltak, de ehhez a csoporthoz sorolhatjuk még a brigetioi és a tartomány belsejében, Gorsiumban működött műhelyeket is. A csoportra jellemző a változatosság: az edényformák közül kezdetben a laposabb formák és a kelta eredetű, félgömb alakú, alacsony talpgyűrűjű tálak voltak kedveltek, • melyeknek belső részén volt a díszítés. Később a „rómaiasabb" formák, a Drag 37 típus variánsai lettek kedveltebbek, ezeken már a külső paláston volt a díszítés. Kezdetben színűk főleg szürke, a későbbi termékeknél a vörös szín dominál. Legkorábbi műhelyei az i. sz. I. század végén már működhettek, ezek belső részükön 2—4, sugarasan elhelyezett levélbélyeggel díszített tálakat gyárthattak (PÓCZY 1952, 103. o.). Virágkora az I. sz. vége— II. sz. eleje, Traianus—Hadrianus kora (NAGY L. 1942, 257. o.), amikor az ún. „Resatus-féle" áruk készültek, melyek már rómaias forma- és mintakinccsel rendelkeztek (PÓCZY 1952, 103. o.). A pecsételt edények gyártása a II—

III. században is tovább folyik (NAGY L. 1942, 627—636. o.; PÓCZY 1952, 103. o.; PÓCZY 1956, 73—136. a). A nyugat-pannoniai csoport elterjedési területe Pannónia nyugati része és a vele határos Noricum keleti határvidéke, Dél-Pannonia nyugati területei — főleg a Borostyánút környéke (2. kép). Műhelyei valószínűleg Bécsben (VINDOBONA) (MÓCSY 1954, 187. o.), Szombathelyen (SAVARIA), esetleg Zalalövőn (SALA) és Hosszúvölgyben (HORVÁTH 1981) lehettek. A Győrben (ARRABONA) vagy környékén feltételezett műhely (NAGY L. 1942, 258. o.; SZÖNYI 1976, 27. o.) területileg ide sorolandó, de mivel árui még nem ismertek, így csak feltételesen kapcsoljuk ide. Területileg szintén ebbe a csoportba tartozna Hosszúvölgy is, de a dara-