Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Kapillerné Megyei Anna: Adatok egy kisváros közlekedéstörténetéhez. (Bérautósok Zalaegerszegen a két világháború között)

226 Kapillerné Megyeri Anna Keszthelyen 3—3 személyautót írtak össze. Ezek mellett a városokban még egy-két motorkerékpár is volt (ZmL IV 404/b, 162/922). A húszas évek közepén már megyénkben is egyre több autó közlekedett.

1 A személyszállításban mind nagyobb jelentősége lett az autóknak a hagyományos fogatok, fiákerek mellett. A háborús évek utáni nehéz gazdasági helyzetben, melyet a korona inflációja is tetézett, sokan igyekeztek hasznot ígérő vállalkozásba kezdeni. Ilyennek tűnhetett a gépkocsival történő áru- és személyfuvarozás is. Nagykanizsán már 1921-ben hirdeti magát Zób Elemér autófuyaroző vállalata (ZVC 1921,). Ugyanakkor a kisebb forgalmú Zalaegerszegen még 1924-ben is csak 17 bérkocsist ismerünk (MoC 1924, 129). (Id. 1. melléklet). Többségük szerény körülmények között élt, a fuvarozás mellett földműveléssel is foglalkozott. Kiemelkedő jövedelemmel rendelkezett Szakonyi József bérkocsitulajdonos, akit felvettek a legtöbb adót fizető polgárok lajstromára, és mint ilyen, tagja lett a képviselőtestületnek is (ZmL V. B. 1603/a, № 12441/922). Valószínűleg több fogata és egyéb jövedelemforrása is volt. A bérkocsisok helyzetéről szólva dr. Róth Andor rendőrfőkapitány azt panaszolta 1924-ben a Zalamegyei Üjság riporterének, hogy csak a kocsik tisztaságára tud felügyelni. A „mai nehéz körülmények között nem kötelezheti a bérkocsisokat arra, hogy jó lovakat tartsanak. Engedélykérő pedig egyáltalán nincs." (Dolgozik a rendőrség = ZU 1924. jan. 3. 2). Ám a csoda megtörtént: Zalaegerszegen is megjelentek az első bérautók. 1925 januárjában már két hirdetést olvashatunk a helyi újságban. Varga Elek bérautóvállalata nyitott és fedett autóival, biztos vezetővel állt a közönség rendelkezésére, telefonon is hívhatták (ZU 1925. jan. 11. 5) Juhász Lajos megbízható bérautóját kínálta (ZU 1925. jan. 22. 4). 1925 elejétől szinte gombamód szaporodtak a sajtóban a gépjárművekkel kapcsolatos hírek. Autótulajdonosok reklámozták szolgáltatásaikat, sofőrök kerestek álláslehetőséget, használt autókat kínáltak eladásra. Autógyárak képviseletei hirdették járműveiket. Sőt autóbemutatókat is tartottak. A Magyar Általános Gépgyár legújabb típusú Magomobil autójával ismerkedhettek meg a zalaegerszegiek 1925 júliusában az Arany Bárány Szálloda előtt (Szenzációs automobil-bemutató Zalaegerszegen *= ZU 1925. júl. 11. 3), 1926-ban pedig Ford gyártmányú személy- és teherkocsikat, ipari és mezőgazdasági traktorokat láthattak az automobil iránt érdeklődők (Megérkezett a Ford karaván = ZU 1926. máj. 11. 3). Az első vállalkozók nem maguk vezették autóikat, hanem sofőrt alkalmaztak, akik Budapestről vagy nagyobb városokból érkeztek ide, hogy tudományukkal elkápráztassák a kisvárosi közönséget. A mértékhitelesítő és lakatos szakmával rendelkező Juhász Lajos például egy kaposvári vállalkozó megbízottjaként működtette autóját, a sofőr is Kaposvárról jött. A hirtelen megjelent három autó, az új konkurrencia nagy elhatározásra késztetett néhány bérkocsist. Megunva a standon való ácsorgást (ZU 1925. febr. 17. 3) rövid időn belül négyen is kértek engedélyt bérautó iparra : Némethy Ignác, Szlávitsek Antal, Szakonyi Gyula és Gergácz Ferenc. Utóbbi már 1924-ben iparengedélyért folyamodott (ZML, V. B. 1607/c, №4535/1924). Ugyanő 1927-ben kérte a városi képviselőtestületet, hogy közmunkaváltság fizetése alól mentsék fel, mert autója pár heti használat után összetört. Hasonlóképpen járt Szakonyi Gyula is, autója használhatatlanná vált. (ZmL V. B. 1603/a №1559/1928). Szlávitsek Antal Steyr autóját pedig elárverezték (Vagyonilag tönkretett egy zalaegerszegi családot egy szélhámos pesti fiatalember = ZU 1926. okt. 15. 3). E férfiak vállalkozása bukással végződött, mert autót csak úgy tudtak vásárolni, ha eladták lovaikat, sőt esetenként földjüket is. Pénzükből csak régi, használt autókra futotta, s ezek hamar tönkrementek a rossz utakon. Ezt csak tetézte az, hogy nem értettek a gépekhez. A volt bérkocsisok közül egyedül Némethy Ignácnak sikerült autóját fenntartani. Miután jogosítványt szerzett Budapesten, az állami sofőriskolán, egy öreg Opellel járt. Azon megtanult vezetni, majd újabb kocsikkal kezdett fuvarozni : Chevrolettel, Opellel, Chryslerrel. Később egyszerre két autója volt, sofőrt is alkalmazott. A megmaradt bérkocsisoknak természetesen nagy gondot jelentett a konkurrencia, mert már 1925 májusában arra kérték a polgármestert, „akadályozza meg, hogy a bérautó tulajdonosok bérkocsit is tarthassanak, mert ezzel kizárólag a bérkocsiiparral foglalkozók megélhetését nehezítik meg." (A zalaegerszegi bérkocsisok panasza = ZU 1925. máj. 20. 5). Szerencsésebbek voltak a lakatos vagy gépész szakmával bíró autótulajdonosok, mint Веке Gyula, Schreiner István, Inkovits Ferenc, Szökrönyös Pál, akik (szintén használt) autójukat maguk tudták karbantartani, javítani. Bár e szakmabeliek között is előfordult tiszavirág életű vállalkozás. Miszory Béla géplakatos, kinek anyagi hátterét egy, a családja tulajdonában levő nagy lakatosműhely jelentette, 14 személyes autót hozatott, amivel teher- és személyfuvarozást vállalt. Fontos szolgáltatása a szegény embereknek is sokat jelentett volna, mert elegendő utas esetén a vasúti fuvarnál olcsóbban szállíthatta a fürdőszezonban a betegeket Hévízre, a kirándulókat a Balatonhoz. „Fontos az autó a kereskedőknek is, akik a közeli és távolabbi vásárokra, ha csapatosan összeállnak,