Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)
Solymos Ede: A keszthelyi halászcéh
A keszthelyi halászcéh 205 1754-ben Szabó Istvánt két ízben büntetik, mert áldozó csütörtökön horgászott és a vasárnapi misét elmulasztotta. 40 ill. 50 dénárt fizetett. Ángyán György is a vízhez ment áldozócsütörtökön, s ez 25 dénárjába került. 1756-ban Végh István az úrnapi körmenetet, Bajnak István és Szabó István sarlós Boldogaszszony napján a misét mulasztotta el. Bajnak István és ifjú Bajnak Márton közt veszekedés támadt, ezért a ferencesek Boldogságos Szűz oltárára fél funt fejér gyertyát kötelesek venni. Dávid Ferenc számos halásznak volt ártalmára, míg Gyóczi Ferenc harangozáskor „mikor valamennyi Halász Mesterek imádkoztak, botránkozást cselekedet és az másik halász társat meg csúfolta büntetödött Négy forentokra." 1871-ben „Pap Ferenc Föly kereste az érdemes Halász Czét és minden Bujasagibuly meg tisztulyván az Érdemes halász ezé visgálódása Szerent Uj Vizhöly való hitezés uttan büntetése néki tett Csinyajér köly füzetnyi Asztalypénz 1 f ot , hitpénz 1 f osz , 10 f ot parancsolásra nem jelent meg 2 f ot öszszesen a Summa még az Ászlóba 5 f Summa 19 f". Szent Andráskor a büntetést kifizette. 1746-ban Kocsis Jánost, akit a céh maga elé idézett, hogy tisztázza magát, nem engedelmeskedett, ezért a céhből kizárták. Kamondy Ferenc egyszer egy temetést mulasztott el, s még más valami vétike is volt, ezért 1 f-ot fizetett. Szép Józsefet 1849-ben háló elvivésért 40 f-ra büntették. 1840-ben Horváth István „céhbélitársát meggazolta és más seméllel öszefogtak azé füzet 50 f De ol föltételei Hogy Havalamel legkeveseb bajt követőkor kimarad egesen — Hogy ha én Horvát István Még az Érdemes Chét megbántonám olformán meg erösetem nevem aláírásával, megerősétem tüstén kitiltására Csebül Én Horvát István." „Ano 1740 Die 21 Augusti Mint hogy Baksa István Halász társainak az Horgot tolvaj módon el vette, és igy az Hitit meg Szegte arra való nézve az B. Che nem Szenvedvén azon Gonosz Cselekedetit Articulusunk negyedik punctuma Szerent négy forintra büntetödött volna de Szegensegét tekintvén az Che. . . szerént két forban megengedet oil Conditio állat hogy azon rósz cselekedetét tőbe Soha el nem követi és шг is obligala magát, hogy az után 'soha az B. Chben béne vetetögnek ha ollas vétekben találtatik hozátévén aztis minthogy azon megnevezet Dolgát hitel erősítette hogy nem eo 'Cselekette de minthogy ra Bizonyosodot csak után maga ikivalotta azért az B. Cheh kívánja hogy ujában (hit le tételevei járhason a Vízre 'Tőrjeihez, az káros embernekis egy for. tartozik kit is intra quindenem pörpatvar nélkül tartozik be (szolgáltatni..." „1839 Esztendőben 30 Novemberben Szent András Apostoly és Pátronusunknapján. Az Fiatalabb halászok {meg Büntetek 'az Érdemes halász Chetül mivel halásztak más kintvaló Legényekkel maguk részire és pedig halászatot is félbe hagyaták sémi hasznok sem volt még is egy öreg Szent Misét kölöt nékik szolgáltatni büntetésül." A két jegyzőkönyv tartalmazza a keszthelyi halászcéhbe belépő halászok neveit, de életkorúkat nem tüntetik fel. Néhány esetben írták be a halál évét. A céh mindentkori létszámára így csak következtetni tudunk. Ismerjük a oéh alapító tagjait, 68 fő (két nevet nem lehet elolvasni, lásd függelékben). 1738-ig új felvétel nincs bejegyezve. Ebben az évben és a következőben egy-egy, majd 9 év múlva újra, 1748ban egy. Attól fogva folyamatosan jegyzik az új belépőket. Ezeik száma évente 1—2 fő, időnként néhány év kimarad, máskor 5—6 tagot is bevesznek. Nagyobb mérvű gyarapodás figyelhető meg 1849-ben, 8 személy, ШОчЬеп 10, 1871-ben 7. Nyoma sincs az olyan katasztrófának, mint mikor 1782iben jégi halászat alkalmával negyvenhat ember merült a Balatonba. (VAJKAI 1964, 54.) Feltűnő, hogy az utolsó céhbelépő Horváth János 1854. jún. 29-én adta be magát, attól kezdve 1882. jún. 29-ig, az utolsónak bejegyzett Halász Györgyig csak vízhez hiteznek, szám szerint tizenhatan. A keszthelyi halászcéh nem szűnt meg 1872-ben az ipartörvény meghozatalával, hanem csak 10 évvel később. 1884-ben megalakult a Balatoni Halászszövetkezet, amelybe minden földesúr és tőkés bérlő éppúgy belépett, mint a hivatásos halászmester bérlők. Ez a szövetkezet 5 évig működött, míg az 1888. XIX. te. — a halászati törvény — alapján megalaikult a Balatoni Halászati Társulat, 1900-ban pedig a Balatoni Halászati RT. (LUKACS 1951, 107.) Erre az átmeneti időre vonatkozhatnak Malonyay adatai: „Amikor még négy bokor halász volt Keszthelyen s négy halászmester, az öreg Böröczi, Zámbó, Kardos, Horvát, a keszthelyi vizet ők vették bérbe a gróftól és közösen dolgoztak. A gazda kéj részt kapott a fogásból, az emberek egy-egy részt, mérték a halásztarisznya volt, amit az aszszony szabott. Jobb karral a balválltól csuklóig mérve, — amelyik halásznak bögyösebb volt a párja, annak a tarisznyája annyival kiadósabb is volt..." (MALONYAY IV. 1912, 47.) A céhtagok neve többségükben magyarokra vall, néhány délszláv lehetett köztük. Több nemes emberrel is találkozunk, bár ezeknek a nemességen kívül aligha volt többjük, mint a „nemtelen" halászoknak. 1713-tól 1882^ig összesen 251 halászt számoltunk össze 107 családnév alatt. Legtöbb taggal az alábbiak szerepelteik: Horváth 11, Szálai 11, Gyócsi 10,
