Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Solymos Ede: A keszthelyi halászcéh

A keszthelyi halászcéh 201 A belépés után néhány évre a fiatal mestert szolgálómesternek választották meg. Egyszerre két szolgálómester volt, és tisztségük két évre szólt. Nekik szintén esküt kellett tenni: „Szolgáló Mesterek Hitének modgya, Én N. N. Esküszöm az Atya Fiu tellyes Szent Háromság eggy élő Istenre Boldogságos Szűz Máriára és Istennek minden Szentéire, hogy az minemű szolgáló Mesterségre választottam a böcsületes Czéhtül azon Szolgáló Mesteri hivatalomban tisztán igazán eljárok, és az mit kezemhez veszek azokrul is számot adok, előttem való Czéh Mesteremnek minden Czéhünket illető dolgokban engedelmes leszek, ugy szintén előttem Járóknak is, azt is előttem tartván: hogy ha ollyas dolgot hallanék, vagy is látnék, az kik Czéhünknek ártalmára következnék, azokkal is tartozom bé mondanom és minden károkat eltávoztatnom, nem tekéntvén sem Atyafiságot, sem barátságot sem adománt, az én Szolgáló Mesteri hivatalom szerént mindeneknek igazságot teszek és másokkal is igazságot tétetek. Isten engem ugy segéllen." Nevüket és a szolgálati időt bevezették a jegyzőkönyvbe. A szolgálómester feladata volt a gyűlésekre összehívni a mestereket, nyilván a lakomák rendezése körül is voltak teendői, de kellemetlenebb ügyeket is intézett, ahogy a régi rendtartás 8. articulusában kitűnik. A vétkes halásztól neki kellett a zálogot elhozni, s ez nem ment mindig békés úton. Ebből következik, hogy az alkalmatlanokat maga a céh mentette fel a szolgálat alól, mások magukat váltották meg. 1759-ben a már említett Szabó István öreg legény létére hivatkozva nem tartják alkalmasnak, ezért megegyeznek „hat Máriásban Szent Egyházban való Gyertyára oltára valót." 1772-ben Ur János „mivel az Szolgáló Mesterségre nem volt alkalmas" 1 ft 50 dénárral váltja meg magát, egy évvel később Baksa György egy tallért vagyis 1 ft 50 dénárt fizet. 1775-ben Göndöcz János „tekintvén az öregséget" 25 dénárt fizet. Ügy látszik, idős korban lépett a céhbe. Háromszor, 1787, 1804 és 1851-ben a belépő eleve úgy egyezik, hogy a szolgálómesterségre nem kötelezik. 1865-ben — egy utalásból arra következtethetünk, hogy — kenyértörésre került sor a fiatal és az öreg mesterek között: „Az 1865

áik Esztendőben Szent András napján ki fogat az Böcsületes Halász Czébüly az fiatalyság és az Szolgálati mesterség egészen keresztüly fordult és kénytelenitettünk az leg öregebeken elkezdeni Isten éltesse az elválallt Társainkatt hogy Fris jó erővel ki szolgálhassag 866

áik fél evett Kenyeres György céhmester Halász József + Persovit IstvánPap György Jegyző Szálai Ferentz czétag Anno 1865

dik Esztendőben November hó 30

dik napján az egész böcsületes Halász Czéh megválasztotta Szolgálómesternek öreg Persovits István öreg Halász József Czéhek Szolgálatot tesznek 866

dik év Julius 29

dik Szent Péter napig." Hogy a fiatalok kiválása hogy történt, mit jelentett, arról hallgat a jegyzőkönyv. Amíg valakit céhmesternek megválasztottak, addig 10—15 év is eltelhetett. Ha meg voltak elégedve ténykedésével, egymásután többször is újraválasztották. A régi mester mellé még két személyt „candidáltak", és szavazással döntöttek. 1738-ban egyszerre két céhmestert választottak, ahogy azt a régi rendtartás 13-ig articulusa előírja. Ez egyik bizonyíték, hogy a szabályzat 1713ból származhat. Az egyik céhmestert az „alsórészrül", a másikat a „fölső részrül" választották. Hogy ez a gyakorlatban mit jelentett, nem tudjuk, mint azt sem, hogy később miért elégedtek meg egy személlyel, mikor az új privilégiumot még meg sem kapták. A választás tényét a jegyzőkönyvben megörökítették, s ennek kapcsán néhány figyelemre méltó bejegyzésre is sor került: 1784. 3. Maj „Böcsületes Halász Cshe alkalmatosságával Horváth Sándor Tisztartó Uram jelenlétében három ikandidált Emberséges Emberek közül időbeli Cshe Mesterei egyenlő akarattal confirmáltatott иду mint Göndöcz János Cshe Mester Lakics József Szolgálómester Lóránt György Szolgálómester." Első eset, hogy a földesúr képviselője — nyilván a Mária Terézia féle cikkelyekben előírt comisszárius — megemlíttetik. „2796. 16 Maj. Mthgos Groff Tolnai Festetics György Eö Nagysága részérül иду szintén az böcsületes Czehbéliek által Czhe Mesteré való választott Keszthelyi Kamondi László...", ami azt jelenti, hogy a földesúr beleszólt a személyek kijelölésébe, sőt: 1820-ban „Vintzeistvány volt az első Uraság Szolgálatyát fölvádoló a Che ellyenére" — mondja egy lapszélre írt és bekeretezett bejegyzés. Szokatlan az, hogy a céhmester fizetést kapott, öreg Zabó János 1822-ben két szekér sás szénát, a többiek évi 7 forintot kaptak. A szénailletmény magyarázata az, hogy az árendásoknak „Lészen engedve a Halászathoz Mindenkinek egy Baglára való Kaszáló a Balaton Bozzóttyában (TAKÁCS 1978, 39.) — egy 1790-es contractus szerint, mely bár az égenföldieké, de valószínű, hogy Keszthelyen is hasonló feltételek voltak. A választás általában Péter Pálkor történt, noha az 1713-as articulus 13-ik pontja pünkösd második napját írja elő, az 1776-os a „választott esztendős" napot, ami a védszent napját jelenti. Természetes, hogy a céhmestert is megeskették: