Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Solymos Ede: A keszthelyi halászcéh

A keszthelyi halászcéh 199 ni, ugy hasonlóképpen az szolgáló Mester is tartozik mind végig vigyázassál lenni, kit ha nem cselekszik büntetése 33 d. Kilenczedik Az Ifjú Halász Mester az öreget az öreg az Ifiut tartozik megböcsülni 33 d. Tizedik Minek előtte az Asztalhoz ülnének az Halász Mesterek Ebédnek és Vacsorának idején ezen Specificált punctumokat tartozik az Czéh Mester hivatallya szerént elő számlálni, olvastatni és meg inteni, hogy az meg mutatott büntetéseiket kiki elkerülhesse;" Vizsgáljuk meg közelebbről a céh életét. Hogy lehetett valaki tagja a keszthelyi halászcéhnek? A régi articulusok erre nem adnak választ, s a jegyzőkönyv adatai sem mutatnak arra, hogy a pl. Tolnán megismert „halásziskolát" járták volna végig. Szegődésről, szabadításról sehol :em olvashatunk. Az „inas" szó mindössze háromszor fórul elő, az is két éven belül : 1804. márc. 18. „Szép János letette a hitit, fizetett mint Inas 4 forintot..." ugyanezen a napon Lőrincz József ugyancsak „letette a hitit a Becsületes Czhében füzetett mint Inas 4 fo tablojárás 1 f a Becsületes Czevel meg egyezett 17 forentba aszón (zászló) 4 forintya Be szamlalytatott f 4. . ." E bejegyzésben valószínűleg keveredik a céhbe lépéssel a hit letétel. Végül 1805-ben Halász Ferenc „mind Inas a Böcsületes Czhe Ladájában füzetett 2 f." A „legény" szó is csak egyszer fordul elő, bár lehet, hogy itt inkább a családi állapotra utal: „1759 Die 11 Marty Szabó István azon Szolgálómesterségre mint öreg Legén leven elegendő nem volt a Szolgálatra. . ." Az ifjú valószínűleg minden hivatalos beszegődtetés nélkül apja mellett tanulta a mesterséget gyerekkorától kezdve. Mivel életkorra sehol sem találtunk utalást, csak analógiák alapján következtethetünk az alábbia'kra. A tolnai adatok szerint 23'—27 éves korban léptek a legények a mesterek sorába. (SÓLYMOS 1979, 146—147.) Ennek alapján 18—20 évesnek becsüljük azokat a fiatal halászokat, akik „hitet tesznek a vízhez". Ám ez sem lehetett szabály. Tanúvallomásokban találkozunk néhány céhbeli halász nevével. Az ott feltüntetett életkorból az alábbi képet nyerjük: Gombócz Ferenc 1770-ben 60 éves, tehát 1710-ben születhetett, 1756-ban, 46 éves korában választják céhmesternek. Ns Kocsis János 1794-ben 83 éves. céhbe állt 1758-ban, 49 évesen, és 62 éves, amikor 1771-ben céhmesterré választják, De hogy a halászatot mégsem élete delén kezdte, az kitűnik vallomásából: „. . .B. Magyaródi határbéli halászó vizet ezelőtt 6 esztendőkkel huzamos 56 esztendőkig halászván. . ." azt jelenti, hogy már 21 évesen ott halászott. Az 1770-ben 74 éves Szabó István 1753-ban, 57 évesen lett tagja a keszthelyi halászcéhnek, de úgy, vall, hogy a vörsi vízen 40 évig, ha tovább nem, halászott, tehát a 30-as éveiben kezdte ott. Végül az 1794-ben 40 éves Vajda László, aki 1754-ben született, 1765-ben, tehát 11 évesen hitez, 10 év múlva, 21 éves korában szolgálómester, és 51 amikor céhmesternek választják. (TAKÁCS 1978, 38—44.) Egyébként ez a korai hitezés nem egyedülálló, hisz számtalan példát tudunk dunai halászcéhektől, de más mesterségektől is, hogy a mesterek fiaikat tízéves kor körül már felszabadítják, s míg mások akkor kezdik az inaskodást, ők már legényként dolgoznak. A hitezés ideje nagyon gyakran febr. 24. körüli napok egyike, nyilván azért, mert Mátyáskor indul a csuka ívása, ezzel együtt a csuka fogásának ideje. A jelentkezőnek esküt kellett tennie. „Az vízhöz való Esküvés formája Én N. N. Esküszöm az Atya Fiú tellyes Szent Háromság Eggy Élő Istenre, Boldogságos Szűz Máriára és Istennek minden Szentéire, hogy a vízen és víz mellett való Halász szerszámhoz nem nyúlok vagy ha mást látnék is kártételen halgatás nélkünt Czéh Mesteremnek megmondom ugy szintén Halásztársamnak az kié légyen az kár hírt adnom azokat is föntartom, hogy előttem való Czéh Mesteremnek engedelmes leszek, Isten téged ugysegéllen." Ilyenkor 2 forint hitpénzt, 1 ft táblajárást és 1 ft jelentőpénzt kellett fizetni. Egyesek már pár hónap, mások csak évek múlva adták be magukat a céhbe, de olyanokról is tudunk, akik csak hitet tettek. A céhbeállásnak azonban nem előfeltétele a korábbi vízhez hitezés. Ügy gondoljuk, hogy a hitezés a „tanulóidő" legális formája, a céhhez kötődésnek lazább formája. A Jegyzőkönyvben semmi utalás nincs sem a remeklésre, sem a vándorlásra. Az új tagot nem „felveszik" vagy „beiktatják" hanem az „adja be magát", „beáll" a céhbe. Ez a szóhasználat talán annak is kifejezése, hogy nem volt olyan létszámkorlátozás, amivel a Dunán sokszor találkozunk. Beálláskor szabták meg a fizetendő taxát. A tagok zöme „félcéhre" áll be, időnként hivatkoznak is rá, hogy apja is halász volt. Az első évtizedekben, 1776-ig 8—12 forint volt az egész taxa, 1779-től 15—16, de 1809-ben már 40, 1817-ben pedig 100 forintra emelkedett, ahogy a pénz értéke romlott azokban az években. 1752-ben Böröczi János 2 forintot és egy pár szövétneket fizet, „minthogy az Atya is az ipais Czehz kötelessek voltak". 1754. ápr. 10. Ángyán György 4 forintot fizet* „minthogy halász fia volt, azonkívül egy Par zöld Sövötnegetis tartozik, az tábla járást megh atta és az áldomást is beszolgáltatta."