Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

H. Simon Katalin: Neolit és rézkori települések Tekenye határában

14 H. Simon Katalin a lengyeli kultúra késői fázisába soroljuk [24. к. 4. (34. obj.)]. Kerámia-technika A lengyeli kultúra most tárgyalt szakaszának kerámiájáról lelőhelyünk esetében ugyanaz mondható el, mint fentebb a korai (I.) szakaszéról. Az ott elmondotitalkhoz annyi megjegyzést fűzhetünk, hogy a késői edények színe talán egy árnyalattal sötétebb. Díszítés Az edényeken kétféle díszítésmóddal találkozunk: a plasztikus díszítéssel és a benyomkodott, bevagdalt, illetve beböködött díszítéssel. Festésre és karcolásra utaló adatunk nincs. a) Plasztikus díszek: A lengyeli kultúra korai " (I.) időszakából származó leletanyagunikhoz hasonlóan e korszakban is különböző nagyságú bütyökdíszekkel találkozunk a legkülönbözőbb típusú edényéken.

11 A vízszintesen átfúrt bütyökfül szintén megjelenik (20. k. 2.), bár továbbra is az átfúratlan marad általános. Két esetben fordul elő peremből indított és perem fölé emelkedő, lapos, lekerekített háromszög alakú bütyökdíszítés; mindkét esetben tálról van szó (22. k. 5.) (26. k. 12.). Két oldalról benyomott bütyök

12 szintén két esetben fordul elő leletanyagunkban: egy tál peremén (8. k. 3.), illetve egy tárolóedény hasán (29. "k. 8.). Kétoldalról benyomott bütyökdíszekkel találkozunk a Praha—Stfesovice-i és a troubelioei leletanyagban is. (ZÁPOTOCKÁ 1969, XVIII. t. 1.; XX. t. 13.) Átfúrt és átfúratlan csőrös fülekkel szintén találkozunk. Ezek tovább élnek, a balatoni csoport leletanyagában is jellemzőek. (KALICZ 1969c 9. á.; KALICZ 1969—70, 81.; KALICZ 1969a 136.) Egyedüli lelet a tekenye—öcséi kerámiaanyagban az a tölcséres nyakú szalagfüles edényke, melynek szalagfülének felső csatlakozásánál kétoldalt egy-egy apró bütyök ül (27. k. 6.). Hasonló példány Zengővárkonyban került elő (DOMBAY 1960, IX. t. 11.), ahol szintén képviselt a lengyeli kultúra későbbi szakasza (BANDI 1979, 40., KALICZ 1985. 77.). b) Benyomkodott, bevagdalt, beböködött díszek: A korai időszakhoz viszonyítva a benyomkodással tagolt perem lényegesen gyakrabban jelenik meg ebben a korszakban (17. k. 2., 24. k. 6., 27. k. 5., 28. k. 1.). Egy esetben a perem bevagdosással kialakított díszítését figyelhetjük meg (27. k. 3.). A perem díszítésének egyik módja, amikor a perem külső oldalán benyomkodott apró négyzetekből, illetve körökből kialakított díszítés fut körbe. (27. k. 1., ill. 16. к. 3.) Hasonlók Bylany-ban fordulnak elő. (ZÁPOTOCKÁ 1969, I. t. 7., II. t. 10.) Fazék formájú edényeken jelenik meg a beböködött pontsorokból álló díszítés: az edény vállán (17. k. 2.) és egy esetben a vállon és a szalagfülön figyelhetjük meg (27. k. 5.). Utóbbihoz Praha— Stfesovice lelőhelyen találunk megfelelő analógiát. (ZÁPOTOCKÁ 1969, XII. t. 8.) A fentiekből kitűnik, hogy az itt elemzett kerámia párhuzamait a Dunántúlon a Lengyel III. időszakba tartozó Veszprém — Felszabadulás út, Veszprém — Nyúlkertek, Keszthely — Zrínyi u. lelőhelyeken, Szlovákiában az ugyanilyen korú Nitra—Brodzany-csoport lelőhelyein, Alsó-Ausztriában a Wolfsbach-típus (MOG lib. időszak) (RUTTKAY 1983—84, 225.) edényformái között, Sziléziában az Ocice-csoport leletei között, KisLengyelországban a Modinica-csoportban (LICHARDUS 1986, 39—40. táblázatok), Szlovéniában a kora-rézkori Sece-csoportban (MARKOVlC 1981, 212.) találjuk meg. Csehországban Bylany, Praha— Stfesovice és Troubelice lelőhelyek anyagában, Közép-Németországban a Gatersleben-csoport középső periódusában jelentkeznek analógiák. D. Kaufmann a Gatersleben-csoport középső szakaszát a Lengyel IV. időszakkal párhuzamosítja és véleménye szerint Csehországban a Stfesovice-típus felel meg anyagának (KAUFMANN 1986, 284.), míg M. Zápotocká szerint a Stfesovice-i leletegyüttes, a Gatersleben-csoport és a Nitra—Brodzany-típus egy horizontot alkot. (ZÁPOTOCKÁ 1969, 545.; LICHARDUS 1986, 35—36., 40. táblázat; RACZKY 1974, 208—209.) A cseh- és középnémetországi horizontot nem számítva azonban az idézett leletanyag ugyanahhoz az időszakhoz, mégpedig a lengyeli kultúra III. fázisának időszakához tartozik. így a tekenye—öcséi leletek késői periódusba sorolt része is a lengyeli kultúra III.. fázisát képviseli, amely időszak viszont már a kora-rézkort jelenti. (RACZKY 1974, 209.; LICHARDUS 1986, 40. táblázat.) A Balaton I-csoport leletei Lelőhelyünkön lényegesen kevesebb objektummal képviselt, mint a lengyeli kultúra. Az ide tartozó objektumok a következők: 7., 8., 11.?, 21.? Anélkül, hogy a csoportra vonatkozó problémakört érintenénk, közöljük az itt előkerült edénytípusokat. 1. Csötalpas tálak: 6. k. 2. (7. obj.); 13. k. 12. (21. obj.) 2. Tálak: 13. k. 1—3., 5., 7., 9. (21. obj.); 27. k. 7—8. (szórvány). Mély tálak: 12. k. 8. (20. obj.); 14. k. 1. (21. obj.) 3. Fazekak: 6. k. 1., 3. (7. obj.); 6. k. 4. (8. obj.); 13. k. 8. (21. obj.) 4. Kétfülű bögre: 13. k. 10. (21. obj.) 5. Korsók: 13. k. 4., 11., 13. (21. obj.)