Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)
H. Simon Katalin: Neolit és rézkori települések Tekenye határában
Neolit és rézkori települések Tekenye határában 13 2. Tálak A lengyeli kultúra késői időszalkában a korai szakaszhoz viszonyítva jóval kevesebb variációjuk bukkant fel lelőhelyünkön. a) fordított csonkakúp alakú tálak: 20. k. 2. (24. obj.); 22. k. 5. (33. obj.); 26. k. 10., 12. (szórvány); 27. k. 1. (szórvány). A 20. k. 2. edény analógiáját egy fázissal később a Wyciaze-Zlotniki-csoportban találjuk meg (KOZLOWSKI 1986, 4. t. 4., LICHARDUS 1986, 39. o. tábl.), míg a 26. k. 10. tál megfelelője a hasonló korú Gatersleben-csoport középső periódusában (KAUFMANN 1986, 3. ábra 13.; RACZKY 1974, 209.) fordul elő. A fülmegoldások, illetve a perem díszítésmódja miatt a többi itt említett típus is a lengyeli kultúra késői (III.) periódusába tartozik. b) félgömb alakú tálak: 8. k. 3. (17. obj.); 16. k. 4. (22. obj.); 10. k. 1. (18. obj.). c) ívelt alsó- és felsőrészű tálak: 16. k. 2. (22. obj.); 20. k. 6. (24. obj.); 25. k. 5., 11. (34. obj.); 27. k. 2. (szórvány). d) mély, gömbös hasú, kihajló megvastagodó peremű tálak: 14. k. 6. (21. obj.); 23. k. 2. (34. obj.). e) szűkülő szájú tálak: 9. k. 1. (18. obj.); 18. k. 6. (22. obj.). Az a), b), c) típusú tálformák a lengyeli kultúra kezdetétől léteznek. (RACZKY 1974, 189.) J. Lichardus a kónikus és félgömb alakú tálakat a Lengyel IV. periódus (Nitra—Brodzany-kor) vezető tálformáinaik tartja. (LICHARDUS 1986, 33.) A d) típust a külső oldalán megvastagodó perem jellemzi. Hasonló peremikiiképzésű edény a Brodzany-i lelőhely anyagában (VLADÁR—KRUPICA 1970, 9. ábra 2.), illetve a Seee-csoportban fordul elő. (MARKOVIC 1981, 5. t. 7., 9.) Az e) típust is tekinthetjük továbbélő típusnak, mivel szűkülő szájú tálaik már a lengyeli kultúra korai (I.) szakaszában is léteztek. 3. Fazekak Főként közepes és nagyméretű fazekak fordulnak elő a leletanyagban. a) tölcséres nyakú, kihajló peremű, gömbös hasú fazekak: általában két szalagfüllel vannak ellátva: ezek a perem alól indulnak és a vállat átívelve a has felső részére támaszkodnak. Díszített és díszítetlen példányok egyaránt előfordulnak. Ez tekinthető vezető fazéktípusnak. Ilyenek: 8. k. 1. (17. obj.); 17. k. 2. (22. obj.); 24. k. 3., 5—7. (34. obj.); 27. k. 4. (szórvány); 28. k. 1. (6. obj.); 29. k. 3., 6. (szórvány). A dunántúli leletanyagban analógiákat találunk e típushoz a Lengyel III. időszak lelőhelyein: a Veszprém — Felszabadulás út (RACZKY 1974, 7. kép 7., 10., 12., 16.), Veszprém — Nyúlkertek (RACZKY 1974, 15. kép, 1., 2., 3., 4., 5. r 8.) és a Keszthely — Zrínyi u. (RACZKY 1974, 17. kép 10., 11.) lelőhelyek anyagában. Nyugat-Szlavóniában a Seée-csoport lelőhelyein, (MARKOVIC 1981, 2. t. 1., 2.; 3. t. 4.) a Münchshöfen-csoportban és a csehországi Troubelice lelőhelyen. (SÜB 1969, 2. ábra 1.; ZÁPOTOCKÁ 1969, XXIV. t. 1., 2., 3. r 6., 8., 9., 10.) Az ausztriai és lengyelországi hasonló korú leletanyagban (Wolfsbach-típus, illetve Modínicaés Ocice-csoport) e fazéktípuson a szalagfül többnyire közvetlenül a peremből indul (RUTTKAY 1983—84, 5. t. L; KOZLOWSKI 1986, 1. t. 3., 4.; 8. t. 1,, 3., 4.), ugyanígy a Münchshöfen-csoportban és a Troubelioe-i lelőhelyen (SÜI3 1969, 2. ábra 4.; ZÁPOTOCKÁ 1969, XXIII. t. 1., 2.) Lelőhelyünkön egy ilyen példány képviselt: 24. k. 8. (34. obj.). összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a szalagfül alkalmazása a lengyeli kultúrán belül a III. fázisra jellemző. (RACZKY 1974, 198.) b) tölcséres' nyakú, gömbös hasú típus: Az a) típushoz hasonló, de szalagfül nélküli forma: 16. k. 3. (22. obj.). Párhuzama megtalálható a Veszprém — Felszabadulás úti lelőhely anyagában. (RACZKY 1974, 11. kép 4.) 4. Amforák Tölcséres és egyenes nyakú példányok. A váll vonalát a nyakból induló és a gömbös has felső részére támaszkodó két szalagfül íveli át: 15. k. 1. (21. obj.); 23. k. 12. (34. obj.); 29. k. 1. (szórvány). A fent tárgyalt szalagfüles fazekakkal rokon forma, de azoknál lényegesen nagyobb és viszonyítva vékonyabb falú típus. A szalagfülek alkalmazása miatt ezt a típust is a késői időszakba soroljuk. 5. Tárolóedények Különféle formájú, de hasonló funkciójú edények tartoznak ebbe a kategóriába: 24. k. 1—2., 25. k. 4. (34. obj.); 27. k. 5., 29. k. 8. (szórvány). Közös jellemzőjük a széles száj, Öblös has. A nyakat szalagfül íveli át, illetve a has öblösödésén csőrös fülhöz hasonló alakú átfúratlan fül helyezkedik el. 6. Csészék a) Lelőhelyünk anyagában két szalagfüllel ellátott csészét sorolhatunk ebbe a kategóriába: 27. k. 3., 6. (szórvány). Egyikük pereme bevagdalással díszített; a másik példány esetében a szalagfül felső csatlakozásánál két apró bütyök ül. Fenti jellemzőik alapján mindkét példányt a lengyeli kultúra késői időszalkába soroljuk. b) Egy bikónikus, kissé kihajló peremű csésze képviseli a csészék másik típusát: 28. k. 8. (29. obj.). Pontos párhuzama Délnyugat-Szlovákiából, Brodzany lelőhelyről (VLADÁR—KRUPICA 1970, 11. ábra 6.), illetve a Sece-csoportból ismert. (MARKOVIC 1981, 5. t. 1.) 7 Miniatűr edény Tölcséres nyakú edényke. A perem alól két kis szalagfül indul, melyek alapján ezt az edényt is