Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Müller Róbert: Megjegyzések Fenékpuszta történetéhez

114 Müller Róbert Mi történt akkor a 630 után épített háromapsisos bazilikával, és mikor építették ehhez hozzá az oldalkápolnát? E kérdés eldöntése talán még nehezebb. Mint említettük Kovrig I. feltételezése szerint a VII. század elején Fenékpusztát elhagyták lakói. Dolgozatának megjelenése óta számos feltárás volt Fenékpusztán, de az erőd 830 és a IX. század közötti lakottságára azóta sem került elő konkrét bizonyíték. 630 és 870 közötti leletanyagról Sági K. sem tud. (SÁGI 1970, 195.) A késöavar anyag Csák Á. múlt század végi gyűjtéséből származik, de a bemutatott darabok vagy még 630 előttre keltezhetők vagy akár lehetnek IX. századiak is.

no De ha a késői avar népesség megszállta is volna az erődöt, aligha képzelhető, hogy a bazilikát használták. A későantik népességnek viszont nyoma sincs. Sági K. is elismeri, hogy Keszthelyen előzmények nélkül tűnik fel a VII. század elején a kosárkás függők népe, Fenékpusztán pedig nemcsak a horreum mellett szűnt meg a temetkezés, de egyetlen nagy kosaras függő sem került eddig elő. Ügy vélte Fenékpusztán nem szűnt meg az élet, csak szűkebb térre korlátozódott, mert Fenékpuszta elveszítette gazdasági jelentőségét. (SÁGI 1968a, 43—44.; SÁGI 1961. 433—434.) A vezetőréteg eltávozott, de a későantik köznép maradt. A 630 utáni újjáépítés nemcsak a bazilikára, de az egész erődre vonatkozott. Nem tartjuk valószínűnek, hogy 630 után a környék ramanizált népessége határozta el, hogy saját védelme érdekében rendbehozza a védműveket

r ill. átépíti a bazilikát. (SÁGI 1961, 435.; SÁGI 1970, 160.) Az is nehezen bizonyítható, hogy a Samo által alapított szláv államnak az avarokkal szemben megerősített határerődje lett volna Fenékpuszta. (SÁGI 1970, 194.) Nem tudjuk elképzelni azt sem, hogy maga a helyi népesség pusztította el az erődöt az ellenség közeledtének hírére. (SÁGI 1970, 191.) Ez sem az V. század közepén, sem a 630 körüli években nem lehetett így. Ennek az ásatási eredmények is ellentmondanak, hisz az V. század közepén a pusztításnak áldozatul esettek temetetlenül maradtak, ami mindenképp ostromra utal, a VII. századi ostromra pedig közvetett bizonyíték, hogy a bazilikában kirabolták a sírokat. Ha mindent a helyiek égettek volna fel, az utóbb érkező ellenség éppúgy nem találta volna • meg a bazilikába temetettek sírjait, mit a déli erődfal előtt, ahol kihúzták a fejfákat. (SÁGI 1970, 191.) Valószínűbbnek tartjuk Bóna I. feltételezését, hogy a 630 körüli avar belháború során a Fenékpusztán élő vezetőréteg roszszul orientálódott, és ennek estek áldozatul maguk és központjuk is. (BÖNA 1984, 322.) Az erőd elpusztítása közben került sor a bazilika kirablására, majd felégetésére. Ha viszont feltételezzük, hogy 830 után gyakorlatilag lakatlan volt Fenékpuszta, egykori lakóit pedig átköltöztették Keszthely területére, felvetődik a kérdés, hogy melyik bazilikát pusztították el akkor? Megépülhetett-e a háromapsisos alaprajzi elrendezésű bazilika már 830 előtt? Hisz könnyen előfordulhatott, hogy az V. század közepe után épített bazilika még 630 előtt egy véletlen tűznek esett áldozatul és az újjáépítés során nyerte el a háromapsisos formát, amihez aztán még 630 előtt az oldalkápolnát is hozzáépítették. Ez magyarázatot adhatna a gyors helyreállításra is. A Fenékpusztán élő vezetők gazdagságának ismeretében egy ilyen építkezés egyáltalán nem lehet meglepő. Az V. század közepe után épült bazilika padlóján talált bronzcsat egyáltalán nem biztos, hogy az egyik rablott sírból származik, azokban inkább ezüst és aranyozott ezüst övgarnitúrákat feltételezhetnénk. Inkább arról lehet szó, hogy valaki a tűzvész élőt elveszítette. Ez a bronzcsat jellegzetesen koraavar kori, nemcsak a 630-as pusztulásnak lehet bizonyítéka, de éppúgy egy esetleges VI. század végi építkezésnek is. Sem a publikációból, sem a Balatoni Múzeumban található dokumentációból nem derül ki egyértelműen, hogy az 568—630 közötti időre keltezhető sírokat valóban a háromhajós, egyapsisos templom padlójába ásták bele, vagy a meglehetősen hiányos, roncsolt harmadik járószintbe, és mélységük miatt csak áttörték a második járószintet.

:il Már Sági K. idézte a híres Parenzo-i háromapsisos bazilikát, amely bizonyosan VI. századi. (SÁGI 1961, 434.) Egy másik kitűnő analógia Belövőből (Bulgária) ismert, amely ugyancsak még a VI. században épült. (KRAUTHEIMER 1935, 194. 77. kép; MIJATEV 1965, 16. 7. kép.) A fenékpusztai népesség és különösen vezetőrétege a leletek tanúsága szerint kitűnő és élénk kapcsolatokat tartott fenn Bizánc felé éppúgy, mint Itália irányába. így elképzelhetőnek tartjuk, hogy egy VI. század végi tűz után háromapsisosként épült újjá a bazilika. Lehetséges, hogy csak ezután kezdődött meg a temetkezés a bazilikába.

0 A fentiekben a fenékpusztai erőd történetének vitatható kérdéseihez fűztünk megjegyzéseket új adatok és új megfontolások alapján, de tisztában vagyunk azzal, hogy további feltárások igazolhatják csak hipotéziseink valódiságát. Müller Róbert