Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Müller Róbert: Megjegyzések Fenékpuszta történetéhez

108 Müller Róbert építkezés egyik bizonyítékaként említett 351—354 között vert, erősen kopott érmet, amely a fenékpusztai erőd déli falának egyik tornyában, a legalsó járószint égett rétegében került elő.

12 A pénzforgalom növekedése és a nagy építkezések nem feltétlen estek egybe, mégis fontosnak tartjuk közölni a Balatoni Múzeum régi gyűjtéséből Fenékpusztáról származó 1569 db IV. századi érem statisztikai megoszlását (hozzátéve természetesen, hogy nem szabad megfeledkezni arról, hogy ugyanezen a területen az erőd felépítése előtt is létezett egy nagyobb település) : Diocletianus 25 db 1,6% Maximianus 24 db 1,5% I. Constantius 10 db 0,6% Galerius 26 db 1,6% Maximinus Daia 3 db 0,2% Maxentius 3 db 0,2%, I. Constantinus 342 db 21,8% Licinius 36 db 2,3% Crispus 23 db 1,5% Helena 3 db 0,2% Dalmatius 6 db 0,4% II. Constantinus 107 db 6,8% Cons tans 188 db 12,0% II. Constantius 268 db 17,1% Magnentius 9 db 0,6% Vetranio 8 db 0,5% Constantius Gallus 69 db 4,4% Iulianus 54 db 3,4% Iovianus 17 db 1,1% I. Valentinianus 127 db 8,1% Valens 194 db 12,3% Gratianus 24 db 1,5% II. Valentinianus 3 db 0,2% Összesen 1569 db 99,9 о ' Külön ikell megemlítenünk az éremleleteket. Az alsóheténypusztai erőd egyik belső épületében a II. periódus padlójába rejtve került elő egy I. Valentinianus éremlelet, amely ante quem keltezi a kerek tornyos építési periódust (SOPRONI 1975, 179.), de csak akkor, ha ez a padló valóban egyidős az erődítés második periódusával. Fenékpusztán a horreumtól keletre, egy az erőd megépítésénél korábbi kőépületben egy Vetranioval (350) záródó éremlelet került elő, ami post quem keltezi az erőd megépítését. Elősegíthetik az építés idejének pontosabb meghatározását az éremmel keltezhető temetők is. A ságvári erőd első periódusát újabban II. Constantius-i építkezésnek tartja Tóth E. Ezt látszik alátámasztani szerinte, hogy a tömlöchegyi temetőt 345—375380 között használták. Fenékpusztán is óvatosan kell értékelni a temetőket. Az erődtől délre, az átkelőhöz vezető út mentén még az erődfaltól 150 m-re is kerültek elő sírok. Mégsem keltezhetik ezek egyértelműen az erődöt, hisz annak helyén korábban is állt település, és nyilván az út miatt építették éppen ide az erődítményt, tehát az út menti sírok az erőd megépítése előtti időre is keltezhetok. Ez a korábbi település legalábbis déli irányban túlnyúlt a későbbi erődfalon, amint ezt a már említett, a déli fal előtt talált fűtésvezeték is bizonyítja. Ezért csak az erődfalhoz igazodó sírokat vehetjük tekintetbe az erőd építési idejének meghatározásánál. Sajnos ilyen sírokat csak kis számban ismerünk. Csák Á. 1901-es feltárásából Pekáry Tamásnak sikerült 28 sírt azonosítania. Ezek közül 8 tartalmazott érmeket Constantius Gallus Caesartól (351—354) Gratianusig (337—383), ezért a szerző a IV. század utolsó harmadára keltezte ezt a temetőrészietet.

13 Ügy véljük a minden szempontból megnyugtató keltezést még nem ismerjük, de további feltárások, szerencsés leletek közelebb vihetik a kutatást a belső-pannoniai erődök építéstörténetének pontosabb meghatározásához. Nem egyértelmű az irodalomban az erődítmény funkciója sem. A két végletet Mócsy A. és Soproni S. képviseli. Előbbi úgy vélte, hogy a belsőpannoniai erődök tulajdonképpen megerősített császári birtokközpontok voltak, a provincia védelmében pedig nem bírtak komolyabb katonai jelentőséggel. (MÓCSY 1974, 134.) Utóbbi szerint viszont a katonai rendeltetés volt az építés elsődleges indoka, és reguláris csapatok is állomásoztak az erődökben, amit az alsóheténypusztai erőd esetében sikerült igazolnia.

1

'

1 Radnóti A., majd pedig Sági K. is azt hangsúlyozták, hogy ezek az erődök stratégiailag nagyon exponált helyen létesültek, de lakóik többsége földműves, kézműves volt, és csak alkalomszerűen, mintegy milícia módjára teljesített katonai szolgálatot néhány veterán vezetése alatt állva. (RADNÖTI 1954, 497.; SÁGI 1970, 150—151.) Magunk Tóth E. véleményét osztjuk, aki szerint ezek a belső-pannoniai erődök kettős funkcióval rendelkeztek, a katonai rendeltetés mellett betöltötték a limes ellátásában nagy fontossággal bíró nagybirtokközpontok szerepét is. (TÓTH 1975, 188.) A fenékpusztai erőd életében az V. század közepén komoly törés következett be. Ennek a minden épületben és toronyban kimutatható pusztulásnak a keltezésében egyetért a kutatást. Ezzel ér véget a tényleges római élet az erődben, hisz a Halászréten feltárt, az V. század első felére keltezhető cella memoriae alapján egyértelmű az ethnikai kontinuitás az V. század közepéig. A pusztulás oka, módja, majd pedig a helyreállítás kérdése már nem ilyen egyértelmű. Sági K. úgy vélte, hogy ez a mindenre kiterjedő pusztulás nem lehet egy egyszerű ostrom következménye, ezt maguk az erőd lakói hajthatták csak végre. Sőt a fel-