Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Müller Róbert: Megjegyzések Fenékpuszta történetéhez

106 Müller Róbert vétel léptékét is meghatározzuk. A csomóponttól északra, a vasútvonaltól keletre szántóföld látható, majd a nádas következik. A szántóföldön jól felismerhető egy lekerekített sarkú, négyszög alakú sánc három oldala, amelynek nyugati, keskeny oldalán kapunyílás is van. A négyszög alakú erődítmény keleti felét már a nádas borítja. A földsánc erődítéstől délre egy másik, ÉK—DNy irányú egyenes sánc nyomai látszanak, amelynek rendeltetését és korát nem ismerjük. Nem így a négyszögletes sáncét, amelyről ásatás nélkül is valószínűsíthetjük, hogy egy koracsászárkori föld-fatábor. A helyszínen, szántás után megtekintve a lelőhelyet kb. 5 m széles, környezetéből alig 15 cm-t kiemelkedő sáncnyomokat találtunk. A légifelvétel nélkül egyszerűen fel sem tűntek volna. A területet bejárva semmilyen felszíni régészeti leletet nem találtunk. A talaj szürkésbarna, homokos, feltehetően egy magasabb vízállásnál homokot rakott le itt a Balaton, és a kultúrréteg, ha nem mosta el a víz, mélyebb szinten található. A légifelvétel alapján a sánc belső oldalai észak— déli irányban, tehát a rövidebb oldalon 81—82 mre vannak egymástól. A nyugati oldalon a kapunyílás kb. 17—18 m széles. Nyugat—kelet irányban minden bizonnyal hosszabb volt a tábor, a nádasig mintegy 70 m hosszan követhető. Sikeres feltárásra csak nagyon hosszan tartó, száraz idő esetén, és viszonylag alacsony balatoni vízállás mellett lehet reális esélyünk, ill. folyamatos vízszivattyúzással lenne ez megoldható, mert a talajvíz még az 1986. évi aszály idején is kb. 40 cm mélységben már jelentkezett. Ezen nem is csodálkozhatunk, hisz a NYUVÍZIG által készíttetett 1:10 000 léptékű kis-balatoni térkép alapján a szántóföld alig 105—105,5 m Balti magasságban van, a nádas felszíne pedig a 105 m-t sem éri el. Pannónia területéről alig ismerünk koracsászárkori földtábort. A legismertebb a gorsiumi, amely feltehetően az I—

II. század fordulóján auxiliáris táborként épült (FITZ 1986, 316—321.). Ennek is csak három oldalát ismerjük: az északi és a déli fossa távolsága egymástól 150 m, a keleti oldalon nyitott kapu távolsága a via praetoriától 140 m, de ez nem jelenti azt, hogy a tábor hossza 280 m volt, mert Fitz J. szerint a tábor nyugati fele a közeli patakmeder miatt lényegesen kisebb lehetett, és ahhoz igazodva rendszertelenebb formát mutatott. A fenékpusztai tábor ennél lényegesen kisebb lehetett. A Pilismarót, Szobi révnél feltárt, a markomann háborúkig (137—180) használt fossa viszont a fenékpusztainál lehetett kisebb. Ennek csak a déli oldalát sikerült teljes hosszában feltárni, amelyen egy kapunyílás is volt. Számításaink szerint az árok egy 50 m széles területet határolt le.

8 Kitűnő párhuzamait ismerjük föld—fa táborunknak azonban Germániából, pl. Beuel-Geislarból (MÜNTEN 1971.) és Bonn-Hardtbergrő\ (SOECHTING 1971). Ezeket is légifelvételek alapján határozták meg, majd ásatással hitelesítették. Az előbbi 100x170 m, az utóbbi 97,3 m széles, hosszoldalai pedig 137,45, Ш. 139,3 m voltak. A párhuzamok alapján a fenékpusztai tábor hossza 115—116 és 139—140 m között lehetett. Ez azt is jelenti, hogy amennyiben a hosszoldalakon is lett volna kapunyílás, azt a légifelvételen is látni kellene. Ezen azonban nem kell csodálkoznunk, hisz a Hardtberg-i táboron is csak a rövid oldalakon voltak kapuk. Meg kell jegyeznünk, hogy a légifelvételről leolvasható 17—18 m-es kapunyílás jelentősen szélesebb a császárkori táborok bejáratánál. A fenékpusztai tábor területe 9500 és 11 500 m'

2 között lehetett, ami megfelelhetett egy cohors egységnyi csapat táborhelyének. A földtáborok kutatása Britanniában a legintenzívebb. Ott a földtáborokat a következőképp csoportosították (COLLINGWOOD—

RICHMOND 1969, 8.): — Fortress (nagy kiterjedésű, hosszú ideig használt létesítmény); — Fort (kisebb tábor, hosszú használati idővel, a latin castellum megfelelője); — Camp (a fa- és föld konstrukciójú táborok három alcsoportra a -permanent camp hosszú ideig használt; a semi-permanent camp ostromhoz vagy más célból készített és rövid ideig használt; a temporary camp ugyancsak rövid ideig használt tábor, amelyen belül még megkülönböztetik a menet- és a gyakorló tábor típusát). Britanniában a nagyszámú tábor jól osztályozható, de ez nem feltétlen kell, hogy érvényes legyen minden provinciára. A besorolás alapja több szempont: a földrajzi helyzet és fekvés, a keltezés, a nagyság, az erődítés és a belső beépítettség jellege. A fenékpusztai földtábor esetében csak azt tudjuk, hogy egy stratégiailag fontos ponton létesült, bár Sági K. idézett földrajzi kép rekonstrukciója alapján a föld—fa tábor nem annyira egy Aquincum—Itália, hanem inkább egy Savaria— Sopianae útvonalra énült. Méretei közül csak a szélességét ismerjük pontosan. Használatának folyamatosságára, ill. beépítettségére csak régészeti feltárással nyerhetnénk konkrét adatokat. Feltehetően még az I. században készítették és a dunai limes Vespasianus és Hadrianus kori kiépítésével veszíthette el jelentőségét. A közelében létesült település természetesen tovább élt a IV. századig, és ennek helyén építették fel a kőerődítményt.

0 (A föld—fa tábor és a későcsászárkori erőd egymáshoz való viszonyát a 3. képen mutatjuk be.) A fenékpusztai koracsászárkori földtábor kutatását még egy szempont indokolja, amely nem közvetlenül a tábor rendeltetésével kapcsolatos, ez pedig a Balaton római kori vízállásának kérdése. Az 1960-as évek végén, a 70-es évek elején komoly vita lángolt fel a Balaton történeti vízállás-