Straub Péter szerk.: Zala megye régészeti kincsei : válogatás a legszebb leletekből (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

Középső/késő neolitikum

Középső/késő neolitikum Az egyik legjelentősebb horvátországi lelőhelyéről elnevezett szlavóniai eredetű Sopot kultúra népessége a középső- és késő neolitikum fordulóján, Kr. e. 5000 körül telepedett meg a Dunántúlon. Két fő útvonalon érkeztek: a keleti ág a Duna mentén hatolt észak felé, majd a Garam vidékén egészen a mai Szlovákia déli részéig, a nyugati ág pedig Zala megye területén keresztül terjeszkedett. Megyénk déli részén nagy falvaik sűrű településhálózatot alkottak (Petrivente, Becsehely I, Sormás-Mántai-dűlő és Sormás-Török-földek), melyek egyúttal a további terjeszkedés kiindulópontjai is voltak. A Balatontól északra már csak szórványos telepeik ismertek. Házaik a megelőző vonaldíszes kerámia építészeti hagyományait folytatták, melyek megközelítőleg szabályos házsorokba rendezve álltak az árkokkal körülkerített falvakban. A hegyes aljú árkok alaprajza a késő neolitikus körárkoktól eltérően még nem szabályos kör alakú. Méreteikből ítélve nem feltétlenül védelmi célokat szolgáltak, az egyetlen kivételt talán Petrivente jelenti, ahol bonyolult kapuszerkezet és torony nyomai kerültek elő az árkok bejáratánál. Anyagiés szellemi kultúrájuk túlnyomórészt déli eredetű, a kerámiaművesség főleg a balkáni Vinca-kultúra hatását tükrözi. Vallási szokásaik emlékét őrzik az absztrakt állatfigurákat formázó, üreges belsejű oltárok és a keresztbefont karokkal ábrázolt, trónuson ülő emberalakok. A szertartási edények falát vagy fülét gyakran állatok figuráival díszítették, melyek közül nem egy művészi kidolgozású. A Dunántúlon a törzsterület emlékanyagához képest meglepő módon gyakran díszítették vörös, ritkábban sárga festékkel edényeiket. A horvátországi Malo Korenovo-kultúrával való békés együttélésüket a sajátos Korenovo-stílusú karcolásokkal díszített Sopot leletek bizonyítják. Middle/Late Neolithic Around 5000 BC, at the turn of the Middle- and Late Neolithic, the population of the so called Sopot culture (named after one of their most significant site in Croatia) settled in theTransdanubia area. They arrived via two main routes: the eastern branch migrated along the Danube towards north, and after they migrated to the region of the river Garam, until the southern part modern day of Slovakia; the western branch settled in Zala county. In the southern part of the county their extensive villages formed a dense settlement network (e.g. Petrivente, Becsehely I, SormásMántai-dűlő, Sormás-Török-földek) and these settlement became the starting point of further expansion. From north of the lake Balaton only their sparse settlements are known. Their houses are the continuation of the architectural traditions of the Linear Pottery Culture. The houses were running in approximately regular rows and the villages were enclosed by ditches. The ground-plan of these ditches, unlike the late Neolithic ring ditches, are not a regular circle. Judging from the size, they were not for defence. The only exception is probably the ditch at Petrivente, where traces of a complex gate structure and a tower came to the light at the entrance. Their material and spiritual culture had mainly a southern origin; their pottery shows the influence of the Balkan Vinca Culture. The hollow-ware pottery altars, in a shape of animals and the idols, which depict human figures sitting on a throne with arms across, carry messages about their religious practices. The wall or the handle of the ritual vessels often were decorated with animal figures. Some of these decoration are nicely chiselled. In the Transdanubian region the painted pottery occurs in a remarkably bigger number than in their original homeland at the Balkans. They most often used red paint, but sometimes yellow. Their peaceful cohabitation with the Malo Korenovo Culture is proved by the distinctive Sopot Culture finds, decorated with Korenovo style incisions. P. Barna Judit