Straub Péter szerk.: Zala megye régészeti kincsei : válogatás a legszebb leletekből (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

Középső neolitikum

Középső neolitikum A Kr. e. 6. évezred közepén a helyi lakosság és déli elemek keveredésével új kultúra jött létre, mely a Kárpátmedencét messze túllépve egészen a Párizsi-medencéig és a Dnyeszterig vette birtokba Európa nagy részét. Ezt a különösen nagy földrajzi területre kiterjedő műveltséget jellegzetes, bekarcolt díszű edényei után középeurópai, hazánkban a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrájának (DVK) nevezi a kutatás. Népessége folytatta a letelepült, neolitikus életformát, gazdasága az állattartás mellett a sajátos, irtásos-égetéses földművelésen alapult, mely során a termőterület kimerülésével új helyeket vettek művelés alá, ami a telepek feladásával, a lakóhely megváltoztatásával járt. Víz közeli domboldalakon elhelyezkedő településeiken gerendavázas, tapasztott falú nagycsaládi hosszú házakban laktak, melyek méretei elérték akár a 40 x 8 métert is. A megye déli részében a nagyberuházásokat kísérő ásatások során több ilyen település nagyobb részlete is ismertté vált (Becsehely, Muraszemenye, Petrivente, Sormás). Fejlett edényművesség, pattintott- és csiszolt kőeszközök használata, állatcsontból és agancsból készített használati tárgyak és élénk kereskedelem jellemzi ezt a műveltséget. Hitvilágukról az agyagból készített állat- és ember alakú kis szobrok (idolok), valamint az északi importként idekerülő arcos edények tanúskodnak. A kultúra eltérő területi fejlődése során idővel kisebb területi egységekre vált szét (Keszthelycsoport, Kottafejes kerámia népének kultúrája, Malo Korenovo kultúra, Zselíz kultúra), a köztük levő kapcsolatokra számos importlelet utal. A zalai vidéken körvonalazható Keszthely-csoport tipikus leleteit képezik az ívelt- és egyenes bekarcolt vonalakkal díszített edények, melyeken a késői időszakban a karcolások között néhol a vörös festés is megjelent. Middle Neolithic In the middle of the sixth millennium BC a new culture came into existence through the mixing of the local population and the southern peoples. This new culture occupied not just the Carpathian basin, but a big part of Europe from the Parisian basin to the Dniester as well. This civilisation is called the Linear Pottery Culture after their characteristic incised vessels. In Hungary it is called the Transdanubian Linear Pottery Culture. The population of the Linear Pottery Culture continued to live in the Neolithic, settled way of life, which based on animal husbandry just as land clearing and burning. It meant that after the exhaustion of the arable land new fields were brought under farming. This went together with the changing of their residence. Their settlements were usually on hillsides, close to lakes or rivers. In the setlements there are timber-framed longhouses with loam-walls. The size of these buildings could reach the 40 x 8 m. In the southern part of the county several settlements of this kind became known (Becsehely, Muraszemenye, Petrivente, Sormás) during the recent rescue excavation. The characteristics of this civilisation are the well developed pottery making, the usage of flint- and polished stone tools, artefacts made of bone and antler together with vivid commercial connections. The witnesses of their spiritual beliefs are the zoomorphic- and anthropomorphic idols and the anthropomorphic vessels, which were imported from the north. Later this civilisation has been divided into smaller regional units as a result of the different development of their regional groups (Keszthely group, the culture of scorehead decorated pottery, Korenovo culture, Zselíz culture). However, they were still in touch with each other, as proved by the numerous imported finds. The typical finds of the Keszthely group, which could be found in the area of the modern Zala county are the vessels decorated with curved and linear decoration. In the later period of the culture sometimes red paint could be found on these vessels. Tokai Zita Mária