Straub Péter szerk.: Zala megye régészeti kincsei : válogatás a legszebb leletekből (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

Keszthely- Fenékpuszta, erőd

Keszthely- Fcnékp úszta, erőd A fenékpusztai rév a kora vaskortól fokozatosan átvette Hídvégtől a balatoni átkelő szerepét, ami kiemelt jelentőséget biztosított a területnek a Kr. utáni első évezredben. Ennek megfelelően a 4. században a Dunántúlon létesült ún. belső erődök egyike is a tóparton épült, melynek neve a korábbi azonosítási kísérletek (Valcum/Volgum, Mogetianae) ellenére máig bizonytalan. Bár rendeltetésüket és periódusaikat illetően több elképzelést is találni, az bizonyos, hogy a provinciában hasonló terepviszonyok közt egységes elrendezés alapján épült erődítmények megépítése a kor egyik hatalmas katonai vállalkozása volt. A mintegy 14 hektár kiterjedésű monumentális erődöt több emelet magas és több mint 2,5 méter széles erődfalak határolták körben, melynek védelmét 44 kerek torony és többszörösen tagolt kapuk is szolgálták, melyeket több tízezer köbméter kő felhasználásával emeltek. A félszigetre épült erődöt körben a Balaton úgyszintén védte, de árok és sáncrendszer is megnehezítette megközelítését, melynek északkeleti részét a Balaton időközben elmosta. Bár a terület kutatása már 125 éve megkezdődött, a pillanatnyilag ismert 25 változatos funkciójú, többségében a kapukat összekötő utak mentén épült kőépület csak egy részét jelenti az egykori erődítménynek, mint ahogy az eddig feltárt hozzávetőleg ezer 4-9. század közti sír is csupán a hajdani temetkezések húsz százaléka lehet. A több pusztulást megélt erődítmény különleges jelentőségét az adja, hogy az nemcsak a késő római korban volt centrum, hanem a népvándorlás korábban egyetemes viszonylatban is fontos központját jelentette a környék keresztény közösségének (Keszthely-kultúra), sőt még a Karoling-korban is lakták. A közel fél évszázada konzervált három építmény (horreum, bazilika, déli kapu) leszámítva örökségvédelmi- és turisztikai lehetőségei lényegében máig kihasználadanok. Keszthely-Fenékpuszta, fortress From the Early Iron Age Fenékpuszta gradually became the main crossing point on the lake Balaton instead of Hídvég. This ensured the distinguished status to the area around Fenékpuszta in the first millennium AD. Hence in the fourth century AD one of the inner fortresses of Pannónia had been built at the shore of thé Balaton. The name of this fortress is still questionable, earlier suggestions were Valcum/Volgum and Mogetianae. Although, about the role and development of these inner fortresses there are several different theories, it is clear that the building of these standard fortresses was one of the biggest military enterprises of the age. The fortresses usually built in a similar environment everywhere in the region. The area of the Fenékpuszta fortress is c. 14 hectares, which had been defended by multi storey walls of more than 2.5 m in width. There were 44 rounded towers together gates, with several divisions. Several thousand cubic meters of stone had been use for the building of the fortress. It was built on a peninsula, hence it was protected by the lake, but it was also protected by a wide ditch. Sometimes the Balaton washed away of the north-eastern part of this ditch system. Although the research of the area has been started 125 years ago, the currently known 25 stone buildings only partially covers the inhabitation area of the fortress. These buildings had been usually built along the main roads within the fortress, which connected the gates. The c. thousand burials from the fourth-ninth centuries excavated up to this date could be about twenty per cent of the full number of burials. The main importance of the fortress, which survived several destructions, that it was not only a regional centre in Late Roman times, but in the Migration Period it was an universally important centre of the Christian community of the region (Keszthely culture), as well. Moreover the fortress was inhabited even in Caroling times. It is a problem that apart of three preserved buildings (horreum, basilica and the southern gate), which went through conservation more than fifty years ago, the opportunities in heritage management and the tourist industry haven't been used to the full extent up to the present days. Straub Péter