Straub Péter szerk.: Zala megye régészeti kincsei : válogatás a legszebb leletekből (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

Salla/Zalalövő

Salla/Zalalövő A rómaiak a Krisztus születése körüli években kezdték el térségünk meghódítását, Zalalövő földrajzi helyzeténél fogva a római foglalás legkorábban érintett területe volt hazánkban. Őskori előzmények után az első igazi település a római katonák tábora volt, mely a 20-as évektől kb. 85-ig foglalta el a Zala lankásabb baloldali partját. Két emberöltőnyi itt tartózkodásuk civil település, vicus létrejöttét eredményezte, melyet aztán a 2. század elején, feltehetően 118-ban Hadrianus császár önkormányzati, municipiumi rangra emelt. A település virágkora a 2. század első felére esik, ekkor már kőházak, közművek töltötték be a partot mintegy 600 méter hosszan. A várost, melynek határában nagy halomsíros temetők húzódtak, átszelte a fontos nemzetközi kereskedelmi útvonal, a Borostyánkő út. A fejlődésnek a barbár markomann törzsek támadása vetett véget, akik végigpusztították a várost, sőt Itáliáig hatoltak előre. Támadásukat Marcus Aurelius visszaverte ugyan, de településünk miután nem részesült a háború utáni konjunktúra áldásaiból, nem tudta kiheverni ezt a tragédiát. Salla így elnéptelenedett, s csak a 4. század tizes éveiben éled fel ismét. Központi forrásokból ekkor egy több funkciós épületkomplexumot, ún. villa publicát építettek az egykori városközpont közelében, mely alkalmas volt útmenti állomásnak és közhivatali tennivalók ellátására is. Kiszolgáló személyzete az épület körül kisebb, de komfortos kőházakban lakott. Ez a településforma mintegy 80 éven át jellemezte a város késő római időszakát, de amikor a népvándorlás egyre erősödő hullámai bizonytalanná tették a helyzetet, dönteniük kellett: vagy erődítik a települést, vagy bevonulnak egy biztonságosabb környékbeli városba, illetve erődbe. Az utóbbi megoldást választották, így az 5. század elején a lakosság rendezett körülmények között távozott Sallából. Salla/Zalalövő The Roman conquest of the region started around the birth of Christ. Zalalővő (Salla) because of its geographical position was the first aim of the Roman conquest within Hungary. Salla had prehistoric origins, but the first real settlement was the Roman military camp, which existed from the 20s AD till c. 85 AD on the left side of the river Zala. During the stay of the soldiers, which lasted for two generations, a vicus started to developed next to the camp. In the beginning of the second century, probably in 118 this civilian settlement had been promoted to a rank of a municipium. The heydays of Salla were in the first part of the second century; stone buildings and public utilities built on the bank for 600 m long. The Amber Road, the main commercial road, was passing through the town and next to the settlement were extensive tumulus cemeteries. The Markomannic wars brought the prosperity of the town to an end. The Markomanns destroyed the town and marched until they reached Italy. Although Marcus Aurelius beat off their attacks, Salla could not recover after the war. Thus Salla became an abandoned settlement and it had to wait till the 310s for a revival. A multifunctional complex, a so called villa publica had been built in the vicinity of the place of the former forum. The complex was suitable for both a road station and for public administration. The staff of the complex were living around it in smaller, but comfortable stone houses. This settlement were in use for about eighty years. Then, when the waves of the Barbarian migrations threatened the villa, the inhabitants had to choose between the fortification of the settlement or the abandonment of it. They chose the latter but left in an organised way. Redő Ferenc