Horváth László - Frankovics Tibor szerk.: Régészeti feltárások az M7-M70 autópálya Zala megyei nyomvonalán (Zalaegerszeg, 2008)
M 7
734 Nagykanizsa-Palin - Szociális Otthon 2004. július 27 - 2006. augusztus 07. A régészeti lelőhely a 74. számú, Nagykanizsa és Zalaegerszeg közötti úttól nyugatra, Nagykanizsa palini városrésze déli végénél található. Az út keleti részén a lelőhellyel szemben egy volt szociális otthon épülete áll. Az egykori települések és temetkezési helyek a Principális-csatornától (volt Kanizsa-folyó) K-re, annak ártéri, mocsaras területéből kiemelkedő dombháton helyezkedtek el észak-dél irányban. A terület középső részén a Lazsnak-patak fut keresztül. A lelőhelyet-mely tulajdonképpen összefügg a Nagykanizsa - Inkey kápolna néven ismert lelőhellyel - nemcsak az autópályás beruházások, hanem a nagykanizsai ipari parkhoz kapcsolódó munkák is érintették. A három éven keresztül, több szakaszban zajló feltárások során összesen 30.829 nf területen közel 1400 régészeti objektumot tudtunk feltárni és dokumentálni. A feltárt leletek és jelenségek hét régészeti korszakból származnak. A legkorábbi leletek a kb. 6000-5500 éves középső rézkori Balaton-Lasinja kultúra edénytöredékei, településobjektumai. Ezt követően hosszabb ideig lakatlan a terület. A következő megtelepedés a bronzkor korai szakaszában történhetett. A terület középső részén a SomogyvárVinkovci kultúra hagyatéka került napvilágra. A kezdetleges edényégető kemencék mellett, több nagyobb tárológödröt, agyagnyerő gödröt találtunk ebből az időszakból. A késő bronzkorból az ún. urnamezős kultúra hamvasztásos rítusú temetőjét tártuk fel. 16 urnasír és egy szórthamvas sír került elő, az urnákban a hamvak mellett összeégett bronz ékszerek is voltak. A késő vaskorban kb. a Kr. e. III. században a kelták telepedtek meg a domb nyugati lejtőjén. Ebből a korszakból nyolc félig földbemélyített házat tártunk fel. A korszak jellegzetes leletei: korongolt tálak, grafitos fazekak és üvegből készült ékszerek. A kelta falu a római hódítás után is tovább élhetett, ugyanis kelta és római leletek együtt kerültek elő. Ebből a korszakból látott napvilágot két hamvasztásos sír is, az egyikben egy disznó teteme feküdt, amely áldozati állatként kerülhetett a sírba. A lelőhely D-i részén egy késő római temetőre bukkantunk, melyhez két sírkápolna is tartozott Ez a temetkezési hely az 1979-1991 között Horváth László által részben feltárt Nagykanizsa - Inkey kápolna néven ismert 3-4. századi római villagazdasághoz tartozhatott, annak lehetett a nyugati temetője (Nagykanizsa - Inkey kápolna, Római temető II.). Kiemelkedő jelentőségű a 4. század végére datálható keleti apsisos sírépület, melyben 4 sírt találtunk. A fő téglasír egy 4-5 év körüli kislány maradványait rejtette. A mellé helyezett kerámia- és üvegedények, arany-, ezüst- és bronzékszerek, bronzpénzek mind arról tanúskodnak, hogy az elhunyt a villa tulajdonosának gyermeke lehetett. Az épülettől északra 56 sírt tártunk fel, a temetkezésekből 54 nyújtott, dél-észak tájolású csontvázas, 2 pedig urnasír volt. A sírok egymással közel párhuzamos sorokban és oszlopokban helyezkedtek el. Az előkerült leletek (kerámia- és üvegedények, gyöngyök, bronzérmék) alapján a temetőt a 3. század közepén létesítették és a 4. század közepéig használhatták. Az egyik férfisírból előkerült római lábbeli (caligae) igazi különlegességnek számít. A feltárt területtől keletre, a kerékpárút alatt nagy valószínűséggel még lehet néhány sír. A 8-9. századi telepjelenségek között több gabonatároló verem, földbe mélyített ház is volt, de a régészeti objektumok nagy része az Árpád-korból és a középkorból származik. A középkori település vélhetően azonos az 1262-es oklevélben említett Lazsnak faluval, melynek létét a Lazsnak-patak, és a terület Lazsnakpuszta elnevezése is bizonyítja. Ebből a korszakból több gabonatároló verem, számos építményre utaló régészeti jelenség és egy kemence is származik. Az Árpád-kor leletanyagának nagy része kerámiaedény, de több vasszerszámot, fegyvert is találtunk. A késő középkori falu leletei közül kiemelkedik egy épen maradt gótikus övcsat. Ásatásvezető: Eke István
