Horváth László - Frankovics Tibor szerk.: Régészeti feltárások az M7-M70 autópálya Zala megyei nyomvonalán (Zalaegerszeg, 2008)
M 7
075 Becsehely - Bükkaljai-dűlő 2003. június 20. - december 11. és 2004. március 31. - május 03. Az európai hírű lelőhely Becsehely községtől keletre, a 7-es számú főút déli oldalán, két patak által határolt, észak-dél irányú dombháton húzódik. A terület nyugati részén Kalicz Nándor 1975-1976-ban végzett ásatást, így a lelőhely a régészeti szakirodalomból már jól ismert Becsehely I. néven. A két ásatási idényben összesen feltárt terület 9800 nf nagyságú, amelyen 1242 objektumot bontottunk ki. A terület lefedettsége és az objektumok mélysége az átlagosnál sokkal nagyobb, rendkívül intenzív telepjelenséggel van dolgunk. A megelőző feltárás során megismert teleprészlet a teljes lelőhely mintegy 1/9 része. Az objektumok zömét gödrök, tüzelőhelyek, vermek és árkok adják. A lelőhelyen érdekes települési jelenséget sikerült feltárnunk: a sok gödör és a házakra utaló cölöplyukak mellett a terület déli részén három - egy szimpla, egy kettős és egy hármas - északkelet-délnyugati irányú árokrendszer fut keresztbe. További három árok szakaszai kerültek elő a lelőhely északi szélén. Az egyik árok egy helyen megszakad, az itt feltárt cölöplyukak a település északnyugati kapuszerkezetére utalnak. Az árkokat mindkét oldalon cölöplyukak kísérik, amelyek a paliszád részei lehettek. Több időszak emberei is megtelepedtek ezen a jó földrajzi adottsággal rendelkező területen. Az objektumok közel 90%-a a neolitikumhoz sorolható. A kora újkőkort a Starcevo kultúra, a középső újkőkort a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia Kultúra (DVK) Keszthelyi csoportja, a Sopot kultúra és a Malo Korenovo kultúra leletei képviselik, és importként Zselíz és Sarka töredékek is előkerültek. A késő újkőkort a kora Lengyeli időszak kevés leletanyaga mutatja. A rézkori leletek a Balaton-Lasinja kultúrához, a bronzkoriak pedig az Urnamezős kultúrához köthetők. Egyetlen objektumot, egy kutat tártunk fel a római korból. Szórványként Árpád-kori töredékek is napvilágra kerültek. Az előkerült hatalmas mennyiségű kerámiaanyag mellett a csiszolt és pattintott kőeszközök száma is jelentős. Érdemes külön is kiemelni egy Magyarországon eddig egyedülálló, a Starcevo kultúrához sorolható kb. 80 cm magas kultikus edény töredéket, amelyen két égiekhez fohászkodó, ún. adoráns tartású plasztikus emberábrázolás van. Szintén ugyanebből az időszakból egy másik, kisebb méretű emberábrázolásos töredék is napvilágot látott, amely az egész emberalakot jól mutatja. A középső újkőkor leletei közül egy majdnem teljesen ép festett DVK edény emelkedik ki, a rézkor idejéből pedig 4 darab, különböző formájú, szerpentinitből készült csiszolt kőbuzogány töredéke említésre méltó. Ásatásvezető: Horváth László Munkatársak: Tokai Zita Mária, Kreiter Eszter, Eke István
