Horváth László - Frankovics Tibor szerk.: Régészeti feltárások az M7-M70 autópálya Zala megyei nyomvonalán (Zalaegerszeg, 2008)

M 7

71 Becs< ûiely - Homokos-dűlő 1999. augusztus 30. - 2000. május 08. Becsehely község keleti szélén, a Borsfai-patak két oldalán, egy-egy nagyon fontos újkőkori település vált ismertté az utóbbi évtizedekben. Mindkét lelőhelyen, igaz csak kis területen, de már volt feltárás, melyet Kalicz Nándor vezetett. Mindkét lelőhelyen a legkorábbi újkőkori kultúra (Starcevo kultúra) emlékei is felszínre kerültek, de a keleti oldal településén az új kőkor összes periódusa megtalálható volt. Ezzel szemben, a nyugati településen, a Starcevo kultúra cserepein kívül a régebbi vonaldíszes és a klasszikus vonaldíszes kultúra (középső újkőkor, Keszthely csoport) nyomai kerültek elő, a korábbi periódus itt hiányzott. A szakirodalomban mindkét lelőhely fogalommá vált. Az M7 autópálya tervezett nyomvonala a fent említett nyugati lelőhelyet szeli ketté, mintegy 300 méter hosszan érintve a telepet. Összesen 17.200 m

2 nagyságú területen végeztük el a megelőző régészeti feltárást, 230 objektum került elő. Az objekmmok jelentős része a középső újkőkori, régebbi Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrájához tartozik, sokkal kevesebb az annál fiatalabb, úgynevezett Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrája, Keszthelyi csoport leletanyaga. Szórványosan néhány középső rézkori (Balaton-Lasinja I. kultúra), valamint késő bronzkor - kora vaskori és népvándorláskori objektum került elő. Tehát nagyrészt egyrétegű településhez tartozónak kell tekintenünk az újkőkori jelenségeket. Jól látszik a szabályos észak-dél hossztengelyű, nagyméretű házak rendszere, körülöttük a gazdasági építményekkel, gödrökkel. A házak alakját a legtöbb esetben a hosszanti oldalakat kísérő árkok rajzolták ki. A feltárás keleti szélén egy kerítőárok is kibontásra került, amely a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrája, Keszthelyi csoportjának időszakához tartozhatott. Világosan kiderült, hogy a településen belül egy-egy munkát külön helyen végeztek el, így pl. a település nyugati felében kőeszközök készítésére utaló nyomokra következtethetünk, valamint a település egyik „péksége" is itt működhetett. Az sem lehet véletlen, hogy ezen a részen látott napvilágot egy nagyon érdekes termékenységvarázslás emléke: egy őrlőkő-párt szájával lefelé fordított edénnyel fedtek le. Az előkerült leletanyag hatalmas mennyiségű, restaurálásakor nagyon sok edény teljesen kiegészíthető volt. Jelentős a kőeszközök száma, több idol került elő, kiemelkedik még a leletek közül egy agyagból készült hatalmi mellkorong. Ásatásvezető: Horváth László Munkatársak: Horváth László András, P. Barna Judit