Horváth László - Frankovics Tibor szerk.: Régészeti feltárások az M7-M70 autópálya Zala megyei nyomvonalán (Zalaegerszeg, 2008)

M 70

701 Letenye - Hergyó-földek 2001. július 01. - 2002. május 16. Az M7-M70-es utak találkozásánál, a terepbejárások során több alkalommal is előkerültek annak a középkori Hergyó/Herjó falunak az emlékei, melynek legkorábbi írásos említése 1366-ból ismert, s a 16. század végéig nyomon követhetők okleveles adatai. A 2001 nyarán megkezdett ásatás során, azon a területen, ahol korábban, a felszíni nyomok alapján, településre lehetett számítani, nem találtunk semmit kutatóárkainkkal. A középkori település objektumait a mezőgazdasági műveléssel feltehetően teljesen tönkretették. A nyomvonal délkeleti felében azonban egy másik késő Árpád-kori településrészt tártunk fel, mely a nyomvonalon kívül is folytatódik, délre ugyanis a szántásban átégett foltok látszottak. A település egy K-Ny-i irányban kb. 45 méter széles ártér oldalára települt, a korabeli folyó vagy holtág meder nagyjából É-D-i irányú. Régészeti jelenségeket a medertől keletre találtunk, ellenben többi oldalán, illetve közelében több helyen is hordalék lerakódásra utaló nyomokat figyeltünk meg. Az egykori medret egy 15-30 centiméter vastag, faszenes-iszapos réteg jelezte, melynek a településhez közvetlen közeli részéből hatalmas mennyiségű, 13-14. századi, szórvány kerámiaanyag és archaeobotanikai lelet (farönk, ágak, magvak, kéreg, stb.) került elő, de találtunk benne bronz pántgyűrűt és vastárgyakat is. Kiemelkedő jelentőségű a nedvesség folytán kiválóan konzerválódott két, közel 7 méter hosszúságú, kocsánytalan tölgyfa maradványa, egyikükből dendro-kronológiai vizsgálat céljából mintavétel történt, illetve a mederből földmintát vettünk pollenanalízisre. A meder legmélyebb pontját a mai felszíntől két méterre találtuk meg, néhol már elérve a talajvizet is. A településnek összesen 231 objektumát tártuk fel. Sem telepet övező árkot, sem földbe mélyített lakóházat nem találtunk, ám az objektumok közt lévő nagyobb üres felületekből földfelszíni boronaházakra következtetünk. Cölöpkonstrukciós épületek nyomai azonban előkerültek, miként számos nagyobb gödörkomplexum is. Kemencét mindössze egyet találtunk, részben ép boltozattal és cseréppel sűrűn kirakott sütőfelülettel. Figyelemreméltó, hogy közvetlenül a meder partján számos olyan, erősen átégett, illetve paticcsal/faszénnel teli gödröt tártunk fel, melyek nagy vízigényű, magas hőfokú hevítéssel összefüggő tevékenységre utalnak, de leletanyag hiányában kérdéses, azok milyen műhelyekhez tartozhattak egykor (néhány a település belsejében is előkerült). A feltárt kerámiaanyag remekül tükrözi a korszak jól ismert formakincsét és díszítéstechnikáját, de tucatnyi agyaggolyót és vastárgyat is találtunk. A két szezonban öt hónap alatt összesen 8760 négyzetmétert tártunk fel. Ásatásvezető: Müller Róbert Munkatárs: Straub Péter