Horváth László - Frankovics Tibor szerk.: Régészeti feltárások az M7-M70 autópálya Zala megyei nyomvonalán (Zalaegerszeg, 2008)

M 70

705 Muraszemenye - Aligvári-mező 1999. augusztus 23.-2001. augusztus 18. Az M70 gyorsforgalmi út nyomvonalát is érintő lelőhelyen 1999-2001 között (három ásatási idényben tizenkét hónap terepmunkával) a megelőző régészeti feltárást 26 000 m

2 felületen végeztük el. 931 objektumot: házakat, tűzhelyeket, kemencéket, gödröket, árkokat és cölöplyukakat bontottunk ki. A Mura-folyó széles völgyét kísérő dombsor délnyugati lejtőjén eredő Szentadorjáni (Hangyajárási)patak egykor szeszélyesen kanyargó partjain először az újkőkorban telepedett meg az ember. A Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrája, Keszthelyi csoportjának jellegzetes leletanyaga került napvilágra: finomés durva kerámia, pattintott kőeszközök, valamint egy idol töredéke. Az ásatás egyik jelentős eredményének tekinthető a kultúra nagyméretű, cölöpszerkezetes házának és a mellette húzódó anyag-nyerő gödörnek a feltárása. Zala megye területén ez az első ház a korábban csak szórványos leletekből, gödrökből ismert újkőkori műveltség hagyatékában. A lelőhelyen megtaláltuk a Somogyvár-Vinkovci kultúra hagyatékát is. A megfigyelhető objektumnyomok nélkül előkerült, tipikus kerámiaanyag rövid ideig használt, átmeneti szállásra utal. A kora bronzkori népességnek ez a Zalában eddig megtalált legnyugatabbi előfordulása. Az előkerült telepjelenségek és leletek zöme a késő bronzkori Halomsíros kultúra idejéből származik. A cölöpszerkezetű házak, amelyekben edénytöredékekkel letapasztott tűzhelyek is álltak, az egykori patakmeder két oldalán helyezkedtek el. A részletes feldolgozás feladata lesz a házak és a település szerkezetének megállapítása, amelyekhez bőséges adalékokat szolgáltattak a feltárások. A házakból, hulladékgödrökből, az edényégető kemencéből igen nagymennyiségű kerámia, kőeszköz és bronztárgyak kerültek elő. A változatos edényformák plasztikus bordákkal gazdagon díszítettek. A pattintott és a csiszolt (balták, vésők) köveken kívül igen sok, használat nyomát mutató kavicsot is találtunk. Meglepően gazdag a bronz anyag is, amely főleg dísztűkből áll, de előkerültek varrótűk, szárnyas balta, tőrpenge és egy lyukasztó is. A szövőszéknehezékek és az orsógombok jelzik, hogy a szövés-fonás mesterségben is járatosak voltak a késő bronzkori falu lakói. Megélhetésük alapját a földművelés és az állattartás biztosította. A természettudományos vizsgálatok gabonatermesztésre utaló nyomokat mutattak ki, az állatcsontmaradványok pedig szarvasmarha, juh, kecske, sertés és ló tartásáról árulkodnak. A lelőhelyen szórványos (egy-egy gödör) késő kelta - kora római, illetve Árpád-kori leletek is előbukkantak. A kutatások eredményeként jelentősen gazdagodtak ismereteink a Somogyvár-Vinkovci kultúra elterjedését, továbbá a Keszthelyi csoport és a Halomsíros kultúra népességének anyagi kultúráját illetően. Ásatásvezető: Kvassay Judit