Kovács Zsuzsa: Göcseji Falumúzeum. Kiállításvezető (Zalaegerszeg, 2008)

sárban álltak, hol pedig buckásra szilárdultak, ahol nehezen vagy egyáltalán nem közlekedhetett a szekér. Egyes magyarázatok szerint a göbös, göcsös utak után kapta Göcsej a nevét. Ebben a kérdésben a kutatók között nincs egyetértés, annyi azonban bizonyos, hogy a rossz utak, a sok helyen áthatolhatatlan természet miatt sokáig elzártságban fejlődött a vidék. Az itt élő népet a földművelés és az állattartás mellett az erdők tartották el, hiszen a fák alján temérdek gomba nőtt, sok vad élt a rengetegben, sőt a házi disznók etetésének legolcsóbb módja is az erdei makkoltatás volt. Az erdők adták a göcseji emberek lakóházainak, gazdasági épületeinek építő-, és legtöbb használati eszközének, szerszámának alapanyagát, a fát. A fa és annak megmunkálása nemcsak kemény munkája, hanem szórakozása is volt az itt élő embereknek, hiszen mindenki értett hozzá, szívesen is dolgoztak vele. Az apró, szétszórt falvakban századokon át fából készült házaikat maguk építették a családok. Az építés a rokonság társas munkája volt, amikor a férfiak együtt mentek az erdőre kiválasztani az építéshez alkalmas fákat. Az épületfa megmunkálása, a bárdolás, a faragás és a díszítés is közös munka volt. A házépítés befejezésekor pedig nem maradhatott el a vendéglátás, amivel a családok megköszönték a munkában résztvevő közösség munkáját. Ilyen alkalmakkor a módosabbak akár disznót is vághattak, hogy illő módon vendégelhessék meg munkásaikat. Csesztregi életkép az 1930-as évekből