Kovács Zsuzsa: Göcseji Falumúzeum. Kiállításvezető (Zalaegerszeg, 2008)

Szemeskályha Fazekasmesterek munkáját dicsérik a tál formájú, szabályos kályhaszemek, amelyekből a szobákba állított szemeskályhákat építették. A középen bemélyített csempe alakjának lényege, hogy minél nagyobb felületen sugározhassa a meleget. A múzeumi szobában álló kályha tetejét kupás formájú, mázas cserép zárja le, innen ered az elnevezése is. A ház első szobájában cifra csempékből álló, úgynevezett korona ékesíti a kályha tetejét. A szemeskályhák színét vidékünkön a leggyakrabban sötétbarna vagy sötétzöld máz adja, formájuk a kályha testén tál alakú, az alsó csempesor azonban gyakran domború díszítésű. A szemeskályhákkal a konyhákon kívül a szobák is fűthetővé váltak, így bővült azoknak a helyiségeknek a száma, ahol melegben tartózkodhattak a család tagjai. Miután a szemeskályhákat kívülről, a konyha felől tüzelték, a füst nem a szobába, hanem a konyhába ömlött vissza. A szobák ezáltal tiszta, kényelmes helyek voltak, ahol nem kellett tartani a füst mindent beborító szürkeségétől, és lehetővé vált a szoba abrosszal, törülközővel, függönnyel, ágytakarókkal való díszítése. A konyha mellett a család viszonylag kisméretű kamrája látható, a háztól külön azonban egy másikat is felépítettek, amely megoldja a kiskamra helyszűkét. (15. Gobosszegi kamra) A zsúpos tetejű kamrához egy fedett szín kapcsolódik, ahol az időjárástól védett helyen tartják a festéssel díszített szelelőrostát. A kézzel hajtott gépezettel a cséplést követően a törektől tisztították meg a gabonaszemeket. Korábban ezt a munkát a kamra falán lógó nagyméretű, a szitához hasonló törekrostával és kézzel végezték el. Ebben az esetben a törek egy részét a gabona átrostálásával távolították el, a többit pedig az úgynevezett szeleléssel. A szél mozgásával ellentétes irányba álltak a pajtában, majd lapátolni kezdték a gabonát, ez volt a kézi szelelés. Ekkor a szél fújta ki a szemek közül a töreket. A szelelőrosta működése is ezen a régi elven működik, vagyis a töreknél és a kisméretű magoknál nehezebb gabonaszemek előrébb a könnyebbek hátrébb estek le, a szelelés végén pedig külön nyílásokon távozott a törek, az ocsú és a gabona.