Kovács Zsuzsa: Göcseji Falumúzeum. Kiállításvezető (Zalaegerszeg, 2008)

Faragószék Sziószék, ahogy a helyi nép mondja, szinte mindennapi használati eszköz. Amellett, hogy a férfiak kedves munkája volt a famegmunkálás, rá is voltak utalva, hogy szerszámaikat, bútoraikat maguk készítsék. Ha akadt egy kis szabad ideje a férfinépnek, a lábuk közé vették a sziószéket és máris nekiláttak faragni. A sziószék leginkább szerszámnyelek, kisebb bútorok lábainak elkészítésére volt alkalmas. A megmunkálni kívánt fadarabot a szerszám „fejébe" tették, amit a lábítóval megszorítottak, és a sziókéssel faragni kezdtek. 10. LENDVAJAKABFAI PAJTA Az udvart a fonott kapuval ellátott, hatalmas pajta zárja le. A gazdasági épület középen egy szérűből, bal oldalán egy szénatároló színből, jobbról pedig egy ajtóval zárható kamrából áll. A pajta a kamra oldala felől sározott, a szín azonban nem, ugyanis fontos volt, hogy a nagy közökkel épített boronafalon át jól szellőzzön a széna, és így ne penészedhessen meg. A kamra felett padlás van, ahol szétterítve szárították a szemes terményeket. A kamrában pedig egy kisebb hombárt - a jószágos szekrényt - tartották, az állatoknak szánt gabonával telerakva. 11. BAGODVITENYÉDI KAMRÁS ÓL A szépen fehérre meszelt disznóól közvetlenül a pajta előtt áll. Egyik oldalán ajtóval zárható kamra, másik oldalán két-két ól, köztük pedig egy közlet van. A disznóólat tulajdonosa 1921-től már tyúkháznak használta. A falusi gazdaságban egyáltalán nem volt ritka, hogy egy épület, vagy használati eszköz az aktuális igényeknek megfelelően új feladatot kap. A takarékos paraszti háztartásokban ugyanis állandóan arra törekedtek, hogy abból, ami a család rendelkezésére állt, a legpraktikusabban gazdálkodjanak. Ezért szinte semmit nem dobtak ki, háztartási hulladék alig termelődött, ha valami elhasználódott,