Kovács Zsuzsa: Göcseji Falumúzeum. Kiállításvezető (Zalaegerszeg, 2008)

KlÁLLfrÁSVEZETÖ Fej tekercs Ez a kör alakú, pamut anyaggal bevont párna a kosárhordó asszonyok kényelmét szolgálta. A párnát a fejükre tették, rá a kosarat, ami így nem billegett. A nehéz kosarakat, amelyekben az asszonyok tojást, zöldséget, gyümölcsöt szállítottak a piacra, vagy akár a szomszédos utcákba, a legkönnyebben a fejükön tudták vinni. így ugyanis a súly az egész testfelületükön oszlott szét, és nem jelentett olyan egyirányú terhelést, mintha a karjukon vitték volna. A kamra mellett áll az istálló, ahol lovait, ökreit tartotta a gazda. Az istálló berendezése rendszerint nagyon egyszerű. A kálócfai ház istállójában a bejárattal szemben, a falra függesztették a jászlat, ahonnan az állatok a szénát ették. A döngölt padlón hídlás, vagyis fa deszkapadlozat van, ami megkönnyítette az istálló tisztítását, melegebb, mint a döngölt padló, és az állatok patája sem ázik fel a trágyalében. A sarokban pedig a dikó, vagyis a szalmaágy áll. Dikó Az istállóban használt szalmaágy egy egyszerű ágykeret, amit sodort szalmafonattal tekertek be. Az istállóban, az állatok mellett volt a helye az őrző szolgalegénynek, vagy a családbeli fiatal legényeknek. Főként ők aludtak az istállóban az állatok mellett, mert ha éjjel tűz ütött volna ki, vagy egyéb baj történt volna, az ott alvók azonnal menekíteni tudták az állatokat. Ezen a vidéken ugyanis az állatok voltak a család megélhetésének fő forrásai, és ezért legfőbb vagyontárgyaik is. Rájuk sokszor jobban vigyáztak, mint saját magukra. A lakóház előtt és mögött húzódó fedett pitar különösen hasznos része volt a lakóházaknak. A pitarban állhatott pad, amire délután kiültek az asszonyok valamilyen könnyebb munkát végezni. Kellemes nyári éjszakákon a pitvarba tették ki az istállóból a dikót, és sokszor itt kaptak helyet a kamrából már kiszorult gazdasági eszközök is. A kálócfai ház hátsó pitvarában áll e vidék egyedülálló eszköze a lükii, vagyis a kölestörő mozsár.