Kovács Zsuzsa: Göcseji Falumúzeum. Kiállításvezető (Zalaegerszeg, 2008)

Járóka A szobában látható kétkerekű járókát egykori tulajdonosa járni tanuló kisgyermeke számára készítette 1932-ben. A kerekes szerkezettel a még ingadozó kisgyerek biztosabban mozgott, a keret segítségével pedig fel is tudott állni, ha elesett. Ahogy nőttek a gyerekek, egyre önállóbbá váltak, és szinte attól a pillanattól, hogy rendesen megtanultak járni, már szüleik nyomában voltak, és hasznossá tették magukat a háztartásban. A legkisebbek a libákra vigyáztak, majd egyre felelősségteljesebb, önálló feladatokat kaptak. A szoba mellett áll a kémény nélküli, úgynevezett füstös konyha, ahol a kemence a begyújtás után hosszú ideig ontotta magából a füstöt. A konyhák ajtaja azért áll két, külön nyitható részből, hogy a felszálló füstöt az ajtó felső, nyitott részén ki lehessen engedni. Miután a füst felszállt, alatta hajlott háttal járhattak. A konyhában a fő foglalkozás a sütés-főzés, hiszen a paraszti táplálkozás napi két meleg étkezésből állt. Egyszer délben és egyszer este ettek, egy fogásos meleg ételt, ami lehetett sűrű leves, valamilyen húsos vagy hús nélküli kása vagy tészta, aratások és nehéz fizikai munkák idején gazdagabb egytálétel. Az ételkészítés egyik fáradságos munkája a kéthetenként beütemezett kenyérsütés. A kiállítás éppen azt a pillanatot idézi fel, amikor a háziasszony nekilát a munkának. A kenyér megdagasztásához előkészítette a teknőt, a kovászfát, amit majd arra a vékára tesz, amiben a kenyér kel, és így nem fog a tésztához érni az abrosz, amivel a tésztát letakarták. Dagasztóteknő A kenyértészta elkészítéséhez egy nagycsaládban több kiló lisztre volt szükség, aminek a megdagasztása, kidolgozása kemény munkát jelentett az asszony számára. Miután megdagasztotta, és megkelesztette a tésztát, cipókat formált belőle, amit a kemencében kisütött. A teknők ugyanúgy, ahogy a paraszti háztartások legtöbb munkaeszköze, nemcsak egyetlen célra használhatók. Ha szükséges volt, a kamrában terményt tároltak benne, vagy bölcső hiányában ebbe fektették a kisgyermeket, hiszen a domború teknőben ringatni tudták.