Kettő egy pár. Szerelem, udvarlás, esküvő a 20. században (Zalaegerszeg, 2007)

Szerelem, udvarlás, esküvő a 20. században A házasság a férfi és nő közötti kapcsolat társadalom által elismert, törvényesített formája, amelynek gazdasági, örökösödési, szexuális, erkölcsi stb. vonatkozásai vannak. Megkötése, mint minden ősi átmeneti rítus, a különböző vallások keretei között ment végbe. Magyarországon 1894-ben vált kötelezővé a polgári házasságkötés és anyakönyvezés. Ettől kezdve a vallási szertartások mellett kialakultak, majd a huszadik század végére egyre inkább teret nyertek ennek az új, vallás nélküli formának saját szokásai, szertartásai, amelyek természetesen nem függetlenek az egyházi rituálétól, átveszik annak szimbólumrendszerét, cselekményeit, de maguk is visszahatnak rájuk. Kiállításunk a párválasztás és házasságkötés huszadik századi kultúráját, változásainak tendenciáit tekinti át és mutatja be. A változások tempója, az élet minden más területéhez hasonlóan, egyre gyorsul. A korszakot három szakaszra bontottuk. Az első szakasz a II. világháború előtti időszak. Romantikus-polgári udvarlási és házasságkötési szokásai, amelyek a század első felében egyre inkább átkerültek a parasztság polgárosodó rétegeihez lassan kiszorítva a népi hagyományokat, csak érintőlegesen, mintegy a kiindulási alap érzékeltetéseként, főleg fényképeken jelennek meg a kiállításban. A második korszakban a szocializmus az előző kor ellenhatásaként igyekezett lebontani, megszüntetni mindent, amit a háború előtti polgári-kispolgári értékrend velejárójának tartott. A rombolásnak segítségére volt a közösségek szétzilálódása, az értékválság és a félelem, valamint az egész társadalomra nehezedő anyagi nehézségek, a lehetőségek beszűkülése is. Nem lehet meglepő, hogy az 1950-es, 60-as évek tárgykészlete a legszegényesebb. A 70-es években a szocialista erkölccsel szemben a „szabad szerelem" és az ehhez kapcsolódó párválasztási szokások, a gazdasági lehetőségek korlátai között új formákat, új tárgykultúrát alakítottak ki. Világossá vált, hogy az emberek nem lehetnek meg ünnepek, ünnepi rítusok nélkül, meg kell adni a módját az életfordulók megülésének is. A változás a 80-as években gyorsult fel, amikorra a nyugati kultúra befolyása és az anyagi „jobblét" Magyarországot is bevonta a fogyasztói társadalmak bűvkörébe. Harmadik korszakunk a jelen, a 2021. század fordulója, a háború előtti időszakra jellemző tárgyi és szokáselemeket újítja fel, öltözteti fogyasztói köntösbe, így próbálva meg az örökzöld témát a mai generációk számára is elfogadhatóvá, a rituálét játszhatóvá, az ünnepet minél pompásabbá 3