Kettő egy pár. Szerelem, udvarlás, esküvő a 20. században (Zalaegerszeg, 2007)

denütt oktattak kézimunkát, de a varrótanfolyamok is nagy népszerűségnek örvendtek. Aki nem tudott vagy nem szeretett hímezni, ügyesebb nőtársaitól pénzért vagy más értékért megrendelhette a varrást és hímzést. Ma is vannak szülők, akik leányaik számára évekig gyűjtögetik a hasznos darabokat: ágyneműt, törülközőt, abroszokat, edényeket, porcelánokat, háztartási kisgépeket, az örökölt bútordarabok pedig padlásokon várják a gyermek házasságkötését. Gyakori az is, hogy a házasság előtt összeköltöző fiatalok szülői segítséggel teremtenek közös egzisztenciát, s ezt hozományként viszik a házasságba. De régen is megtörtént, s ma sem ritka, hogy valaki „egy szál pendelyben" megy férjhez, s párjával együtt, szülői segítség nélkül kénytelen megteremteni a közös élet feltételeit. 124. Teáscsésze és csészealj 1896 Hullámos falú fajansz csésze és csészealj virágos matricával díszítve. Juhász Béláné Neuhoffer Hermina teáskészletének darabja. Zalaegerszeg / csésze: 6x9x8, tányér: 1,5x16,5x9 / Т.2006.4.1.1-2. 125. Porcukorszóró • 1897 Nyolcszögű üveg rácsavarható, lyuggatott, ezüstözött fedél. Rifner Róbertné Krach Terézia stafírungjából. Zalaegerszeg /12x6 /T.2005.11.1.1-2. 30