„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Czeglédi Edit: Naplótöredék 1956-ból

„...az én harcomnál soha emberibben, soha szebbért nem vívtak fegyverek." Gérecz Attila: Sorsod művészete, 1956. CZEGLÉDI EDIT: NAPLÓTÖREDÉK 1956-BÓL

1 1956. január 1. A szilvesztert a TIT klubban töltöttük, sokat táncoltunk, jól éreztük magunkat. Különös érzés fogott el, amikor a rádióba bemondták, hogy a következő gongütés az 1955-ös esztendő végét jelzi. A Himnusz idejére eloltották a lámpákat, aztán boldog új évet kívántunk egymásnak. Később egy agyongyötört kismalacot hoztak be, és mindenki meghúzta a fülét, farkát. Én sajnáltam a remegő, vörös pírban égő malacot és nem nyúltam hozzá. Úgyis tudom, hogy nincs összefüggés az életünk alakulása és a malacsimogatás vagy éppen a macskák színe között. 15 évesen úgy érzem, most vagyok a legrosszabb életkorban. Az ember időnként nem tudja, mit csináljon, mert unatkozik, vagy olyan vágyai, álmai vannak, amelyek soha nem valósulhatnak meg. Mindig valami izgalmas eseményre várok, de csupán az jön, hogy az iskolában izgulok, mert nem tanultam meg valamit. 1956. február 16. Jó kis kalandunk volt ma! A kisgyümölcsösbe mentünk szánkózni ugyanúgy, mint tegnap. Felhoztuk a szánkót a tetőre, és onnan ereszkedtünk le. Feri, Péter és én ültünk a szánra, Péter kormányzott. Már az indulás pillanatában éreztem, hogy valami nincs rendben. Szinte gyorsvonati sebességgel indult meg alattunk a szánkó. Csakhogy nagyon veszélyes ez a pálya, egy kerítés mellett vezet az út, egy helyen pedig, épp a fordulónál egy oszlop áll szöges dróttal bevonva. Csak úgy zuhantunk lefelé, egyenesen ennek az oszlopnak. Egy pillanatra elsötétült előttem minden, aztán úgy éreztem, hogy ugyanez már megtörtént velem, talán álmomban. Nagyon megütöttem magam, főleg a derekamat és a térdemet. Feri még több ütést kapott, a szögesdrót széttépte a nadrágját, 1 Czeglédy Edit naplóját a Zala Megyei Levéltárban 1991 óta őrzött (ZML IV.433. 5894. sz. letét) gépirat alapján adjuk közre. I25