„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Dr. Marx Gyula: Az én 1956-om

AZ ÉN I956-OM három civil ruhás egyén, az első az orrom alá tartott egy írást, mely szerint „a Népköztársaság nevében házkutatást fognak tartani". Fürdőköpenyt húztunk a pizsamánkra, hálóingünkre, és mondtuk, hogy tessék! Ezután módszeresen átnéztek mindent. Feleségemnek lehetett 50-60 hanglemeze. Mindegyiket kihúzták a tokjából, belenéztek. Volt 120-150 könyvünk, ezeket is végiglapozták. Szorongva vártuk, hogy felcsattannak, rátalálva Egon Erwin Kisch: Jezsuiták, nyárspolgárok, bolsevikok című könyvére. (Utólag derült ki, hogy előző nap délutánján Lajos barátunk polcunkról magával vitte azt, hogy ő is elolvassa!) Iratainkat végig vizsgálták, leveleinket átnézték, elsősorban gépelt anyagokat kerestek. Találtak is egy írást, aminek nagyon megörültek, mert Mindszenty írta alá. Marika még bölcsészhallgató korában kért engedélyt egy - az egyházi index alá

18 eső (valamikor még volt ilyen!) - kötelező irodalom elolvasására. Ezt is „bűnjelként" foglalták le! Amit gyanúsnak találtak, azt a rekamién halmozták fel. Egyszer csak eljutottak a szekrény tetején álló szép dobozhoz. „Mi van ebben a dobozban?" - kérdezte az egyik. „Nem tudom, nem a mienk!" „Hát kié?" Elmondtam, hogy került hozzánk. Kibontották. Fényképek voltak benne, néhány levél, levelezőlap, képeslap és 8-12 darab szalvéta nagyságú nemzeti zászló. Köztük persze a nyugati, „imperialista" országok zászlói. A fényképeket egyenként megmutatták, hogy azonosítsam a rajtuk lévő személyeket. Számomra teljesen ismeretlen, főleg iskolás/gimnazista gyerekeket lehetett látni rajtuk. Közben egymás közt ilyen szavakat váltottak: „Ez az!" „Persze, ő az! Ez egészen biztosan az!" Komédiába illő jelenet lehetett volna, de igazán nem volt kedvünk nevetni. Erőnket arra összpontosítottuk, hogy lehetőleg észrevegyük, ha netán „nálunk felejtenének valamit". Hajnal felé nekiálltak jegyzőkönyvet írni. Marika pongyolában ráült a felhalmozott gépelt íratok egy részére, de azért így is maradt „zsákmánynak" elég. Egy művészettörténeti könyvet is le akartak foglalni, csupán azért, mert a címe így hangzott: Az esztergomi gobelin képekről. De erről sikerült lebeszélni őket. A jegyzőkönyvet egészen más névvel írták alá, mint ahogy bemutatkoztak. Amikor Marika ezt szóvá tette, az volt a lakonikus felelet: „Ja, az nálunk mindegy!" Mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy a dobozhoz semmi közünk. Ismefősünk hagyta nálunk, tartalmáról nem volt tudomásunk. Szépen visszacsomagolták. Nekem azt mondták, hogy velük kell mennem! A dobozt is vitték magukkal. Beültettek a Pobjedába

19 hátul középre, és a nagykanizsai ÁVH felé vették az irányt. Ott a vezető kiszállt a dobozzal, bement, mi pedig kint várakoztunk! Rövid idő múlva vissza is jött, nem látszott nagyon derűsnek. A dobozt sem hozta magával. Engem pedig visszavittek, s a kórház kapujában kitettek, majd távoztak. 1 Index librorum prohibitorum, a katolikus egyház által tiltott könyvek jegyzéke, melyek elolvasását hívei számára tiltotta. 1966-ban a II. Vatikáni Zsinat szüntette meg. 19

Pobjeda = Győzelem. 1946-tól a Szovjetunióban gyártott GAZ M-20-as típusú személyautó. 97