„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Egy diáklány megpróbáltatásai. Interjú Tirpák Endréné, Hári Margittal

INTERJÚ TIRPÁK ENDRÉNÉ, HÁRI MARGITTAL zünk. Annak idején tele volt a bagodi templom egy-egy májusi litánián. Aznap is így volt. Utána mindenki a K.-ék házához vonult, köztük én is a szüleimmel. Egy hosszú épület volt az övék a templom közelében, a végében volt egy kis szoba, az volt a pártiroda, ott tartották a gyűlést. Középen asztal állt, mivel a villany még nem volt bevezetve, egy petróleumlámpa világított rajta. K. István az asztal túlsó végén állt, mi édesapámmal, édesanyámmal, aztán Pajor Jancsival,

3 Kardos Kis Józseffel, Farkas Jánossal egymás mellett álltunk, szembe vele, de körös-körül tele volt a szoba néppel. A párttitkár előadta, hogy az iskolát államosítani kell. Beszéde után az egyik ember is fölszólalt, a másik is: „Mi az, hogy kell? Nem engedjük az iskolát államosítani! Nekünk jó a katolikus is! Nekünk katolikus iskola kell!" Szó szót követett, és az asztalt meglökték. De csak úgy véletlenül, ahogy mocorogtunk körülötte. Erre a lámpa eldőlt, rögtön elaludt és sötét lett. Litánia után voltunk már, este sötét volt. Mindenki háborogva elindult kifelé. Hogy a párttitkár hogy jutott ki, hogy sem, nem tudom. De később azt vallotta, hogy őt majdnem agyonverték. Ez nem volt igaz! Nem volt verekedés! Mindenki elindult hazafelé. Igaz, zúgolódtunk, kiabáltuk, hogy nem kell állami iskola, nekünk jó az egyházi is. Hazaértünk, lefeküdtünk, mintha mi sem történt volna. Aztán éjszaka jött egy dzsip kocsi, és hat embert összeszedtek a faluban, bevitték őket Egerszegre, az ÁVO-ra. Ki volt az a hat ember? Farkas János, a Tornyos Pali bácsi, a Gergán Gyula bácsi, az apukám, a Kardos Jóska bácsi, és a Kardos Jancsi. Másnap a Tornyos Pali bácsit meg a Gergán Gyula bácsit haza engedték, mert ők talán valahol az ajtón kívül álltak, nem tudták, nem is látták, hogy mi történt odabent, de akiket a K. megnevezett, hogy látta őket az irodában, és azt mondta róluk, hogy ők kezet emeltek rá, azokat bent fogták. Úgy emlékszem, mintha Simon nevezetűt mondtak volna, hogy ő vallatta, kínozta őket. Az apámnak a fogait verte ki, a Kardos Jóska bácsinak a fogait, a fülét, szemét tette tönkre, a Farkas Jánosnak a veséjét verte le. Ót azért is ütötték, mert valamikor csendőr volt. Mi másnap - harmadnap bejöttünk az ÁVÓ-ra, érdeklődni utánuk. Megtudtuk, hogy orvost hívtak nekik, de az orvos azt mondta, nem vállal senkiért felelősséget, mert úgy összeverték az embereket. Édesapám később azt mesélte, ha egy szót szóltak, már sújtott a gumibot. És nem nézték, hogy hová ütnek. Kirakták őket a folyosóra, és amelyik elájult, arra egy vödör vizet öntöttek. Amikor már úgy, ahogy talpra álltak, Pestre vitték, internálták őket, de hogy hova, már nem tudom. Pesten is folytatódott a vallatásuk? Ott már nem. Ott már látták rajtuk, olyan állapotban vannak, hogy nincs mit verni rajtuk. 3 Pajor Jancsi ragadványnév, valódi neve: Kardos János. 36