„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Illés László: Emlékezés múlt időkra

JZgybeomlott könny és a vér, nyílt seb lett az ország, nyugatra pernyét hord a szél; tanyák, falvak sorsát." Gérecz Attila: Boldog Özséb himnusz, 1954. ILLÉS LÁSZLÓ: EMLÉKEZÉS MÚLT IDŐKRE Talán ott kellene kezdenem, hogy 1945 januárjában több ezernyi nyugat-dunántúli leventetársammal együtt az eszelős nyilas hatalom Németországba „evakuált" a közeledő front, a szovjet csapatok elől. Nem tudok arról, hogy valaha, valaki is szót emelt volna az elhurcolt tíz-egynéhány éves leventékért. A helyenként emlékezők legalább is erkölcsi mementót kívántak állítani ezeknek a gyerekembereknek, akik valódi áldozataivá váltak a háborút működtető ördögi erőknek. Néhány nappal tizenhetedik születésnapom előtt kerültem haza az összeomlott Németországból. Szlovénia felől jövet 1945. augusztus 8-a sötét éjjelén, kifigyelvén a járőröző szerb granicsárok

1 osztagát, egy kukorica-táblában kúszva értem el a határpatakot és derékig vízbe merülve léptem újra hazai földre. Éjfél után, úgy három órakor zörgettem be házunkba; apám megindultan, szegény édesanyám csillapíthatatlan zokogással fogadott. A határ menti kis falu, Szíjjártóháza, negyven házával, alig száz-egynéhány lakosával nagy várakozásban élt akkoriban: a háború viharának elmúltával valódi felszabadulásra várt a szegényparasztság, akik közül nyaranta sokan a távoli Baranyába jártak a nagybirtokokra summás munkásnak, hogy megkeressék télire a kenyérnek valót. (Én magam 12-14 éves koromban gyakorta dolgoztam a lendva-hegyi hercegi erdészetben, a csemetés kertben.) Egyébként a lenti-i polgári iskolába jártam, ahonnan különbözetivel kerültem 1941-ben a zalaegerszegi gimnáziumba. Az öt km-re fekvő rédicsi vasútállomáson szálltam vonatra minden reggel 6 órakor, télen néha olyan hóban evickélve, hogy még az út mentét sem láttam, csak ha belecsúsztam. 1945-ben sok minden megváltozott. A kezdődő új világ iránti reménnyel várták a parasztemberek a földosztást. A herceg Esterházy hitbizományt Rédicsről irányította Raffensperger jószágkormányzó úr, akit csak nagy ritkán lehetett látni, amikor hintójában kikocsizott ellenőrizni tiszttartóit, akik a részesművelésben tartott réteken végezték a „harmadolást". Ennek most már vége lett, jött egy földmérő, (én vittem utána a láncot), aki kimérte a falu határában elterülő hercegi szántókat, réteket a parasztembereknek. Kinek 2 hold, kinek 3 hold jutott, családja nagyságától 1 Határőrök 21