„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Üzenetek a menekülttáborból. Molnár István levelei

ÜZENETEK A MENEKÜLTTÁBORBÓL Most már gyönyörű az idő, végre nyár lett. A táborunk egy magas hegyek koszorúzta katlanban van. Várjj (sic!) csak megpróbálom elmondani, hol is vagyunk tulajdonképpen. Vedd elő a térképet. A Zágráb - Fiume közötti vasútvonalon közel a tengerparthoz van egy Delnice nevű vasúti megálló, ott szálltunk le a vonatról. Onnan autóval kellett mennünk 32 km-t észak nyugati irányban gyönyörű hegyi utakon, sok helyt szerpentinen. A múlt nyári erdélyi utunk legszebb részletei jutottak eszembe. Igen magason vagyunk ám. 10-12 km-re vagyunk attól a hegycsúcstól, amelyik a környék legmagasabb pontja, s a térképen 1796 m-es magassággal van jelölve. Gyönyörű táj. Valamikor szívesen eljönnék erre a vidékre, mint turista, most azonban oly sok idő óta tartó bizonytalanság és idegeskedés után jobb szeretnék minél hamarabb tovább utazni végcélunk felé. Gyönyörű utazásra van kilátás Észak Olaszországon és Franciaországon keresztül, érintve Triesztet, Velencét, Padovát, Veronát, Milánót, Torinót, Lyont, Dijont és Párizst, amíg el nem érjük a Le Havre-i kikötőt. Természetesen, ha az elintézéshez szükséges hetek alatt befutna a németországi útlevél és vízum, oda mennék, de most már elmúlt három hete annak, hogy írtam Könekampnak és még semmi értesítés nem érkezett. Dr. Rigó Tibor és felesége ma voltak a táborunkban dolgozó delegáció előtt, s elfogadták őket, úgy hogy az ő sorsuk már megoldódott. Valószínűleg 22-e körül már el is mennek a táborból egy tengerparti üdülőbe, s ott várja be a transzport június elejét, amikor el fognak indulni új otthonuk felé. Ha minden jól megy, június közepére meg is érkeznek Canadába, s júliusban már dolgozó emberek lehetnek, hiszen Tibor is Márta is tudnak annyit az angol nyelvből, amennyi a meginduláshoz feltétlen szükséges. Velük itt van 8 éves kisfiúk is, s így az egész család együtt utazhat. Nagyon türelmetlenül és sok izgalommal várom már én is, hogy megoldódjon már sorsom, s megtehessem, az első lépést új életünk felé. Bizony az indulás sok nehézséggel fog járni, hiszen egy teljesen ismeretlen új világba kell majd beilleszkedni, ahol nem ismeri, vagy legalább is nem beszéli az ember teljesen a nyelvet, nem ismeri a nép szokásait, az új életformát. Újra kell majd tanulnunk élni, mint ahogy nagy betegnek hosszú ágyba fekvés után újra kell kezdeni a járást. Tudom, hogy ehhez lesz elegendő erőm és akaratom, habár az elmúlt hónapok, s a még hátralévő nehéz idők, tétlenség, bizonytalanság és izgalom nagyon megviselik az embert. Édes Kicsikém, Angyalom. Úgy érzem, a most következő hetek sorsdöntőek lesznek. Olyan boldog lennék, ha mihamarabb megnyugtató megoldásról tudnálak tájékoztatni. Forró szeretettel gondolok Rád, s úgy érzem, teljesen mellettem vagy ezekben a nehéz, izgalmas napokban. A gyerekekkel együtt milliószor csókol Pista 161