„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Üzenetek a menekülttáborból. Molnár István levelei

,Дг győzhet csak az utolsó hajrán, aki a sorsánál nagyobb." Gérecz Attila: Töredék, 1956. ÜZENETEK A MENEKÜLTTÁBORBÓL Molnár István levelei Címem: Ferdinandovac

1 Jugoslavia Magdarska Isbeglica

2 Édes Angyalom, aranyos kis Magdikám! Életemben nem szántam még magamat olyan nehezen levélírásra, mint most. Annyira tele van az ember lelke keserűséggel, mondani valóval, s annyira korlátozottak mégis a közlési lehetőségek. Nagyon-nagyon hiányoztok, de ezt a megpróbáltatást is el kell viselnünk. Soha nem éreztem ennyire erősen a Hozzád tartozást, mint ebben a lelkileg oly nehéz időszakban. Nagyon várom már, hogy hírt kapjak rólatok. Feltétlenül írd meg azt is, hogy melyik címedre írjak legközelebb. Aranyos kicsi Gyurikánkat öleld meg s puszild meg helyettem is születésnapi jókívánságaimhoz. Ezt az alkalmat kell megragadnom arra is, hogy házassági évfordulónkra millió csókot küldjek Neked. Egy levelet s egy lapot írhatok Neked havonta, s a lapot tartalékolnom kell arra a célra, hogyha más táborba kerülünk, közölni tudjam a cím változását. Az utat minden baj nélkül tettük meg. Elhelyezésünk katonás, de tüzelő van korlátlanul, s így jó meleg van állandóan. A rendőrök s a horvátok igen szívesek hozzánk, igazán csak hálával tölthet el bennünket a velünk szemben tanúsított magatartásuk. Nagy szerencse, hogy együtt vagyunk Sanyival.

3 Sokat sétálunk, sokat beszélgetünk. Természetesen, a szobatársakkal való együttélés sok türelmet, önfegyelmet igényel, hiszen annyiféle ember él együtt életkort, foglalkozást, érdeklődési kört, műveltségi fokot illetően. Mivel nem dolgozunk semmit, rengeteg időnk van. Az emberek sakkoznak, kártyáznak, társasjátékot játszanak, nyelvet tanulnak, de mindezen túlmenőleg unatkoznak, s arról 1 Település Kapronca-Kőrös megyében, a magyar határ közelében. Magyar menekült, emigráns. 3

Idegen kézzel, utólag tintával betoldva: Nagy Ildi bátyja. I55