„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Molnár István életrajz

tészeti telep és kutatóintézet kertészetében kapott fizikai munkát. (Brooks kisváros Alberta tartományban, Calgarytól DNY-ra.) A brooksi intézet igazgatójának feltűnt a magyar fiatalember, magához hívatta, és kikérdezte életéről, származásáról. Molnár történetének megismerése után azonnal Edmontonba küldte diplomáját honosíttatni, ahonnan már kutatóként érkezett vissza Brooksba; a továbbiakban paradicsom, paprika és burgonya nemesítésével foglalkozott. Állítólag édesapja levélben küldött neki magyar fajta paprika és paradicsommagokat, amelyek kanadai honosításával és nemesítésével szép sikert aratott. Új hazája szakmailag és anyagilag is nagyon megbecsülte, mire végre kiengedték a családját, addigra saját házat tudott építeni magyar barátai segítségével. A családegyesítésre csak 1964-ben került sor, hosszú és megalázó tortúrák után engedték el feleségét és a gyerekeket. A család 1981-82 körül beköltözött Calgaryba. A rendszerváltás után, 1991-ben jöttek haza látogatóba Magyarországra. Molnár István 1998-ban halt meg, felesége 2002-ben. 2 A kötetben közölt leveleket a ferdinandováci, majd a gerovoi menekülttáborból írta feleségének. Sorai tükrözik az 1956-os forradalom leverése után a menekülést választók életérzését, az elvesztett család és otthon iránti vágyakozást, aggódást és szeretetet, a menekülttáborok lakóinak feszültségét, bizonytalanságát, az ismeretlen jövőtől való félelmét, és egyúttal hitét abban, hogy az új körülmények között is képesek lesznek a helytállásra. A levelek a Hadtörténeti Levéltárban őrzött, Fejes Lajos alezredes és társai perének mellékleteként kerültek elő, minden valószínűség szerint házkutatás során foglalhatták le Molnár Istvánnétól. 2 Molnár István életrajzához szükséges információkat sógornője, Molnár Albertné bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönet érte! I54